Ötödik szakasz, harmadik jelenet

Simon bán megesküszik, hogy nem Petur gyilkolta meg a királynét.

Igaz, hogy Petur gyűlölte Gertrudist, de amikor Mikhál arra kérte, hogy várjon még a zendüléssel addig, amíg ő beszél a királynéval, Petur azt is megtette. Az indulatokat végül az szabadította el, hogy Gertrudis bebörtönöztette Mikhált, ezen háborodtak fel a békétlenek. Az egész lázadás úgy indult, hogy Mikhált kiszabadították a tömlöcből.

A királynét azonban nem ők ölték meg, hanem már holtan találták. Ottót meg akarták ölni, de Solom megmentette, és üldözőbe vette őket. A zűrzavarban Simon elszakadt Peturéktól, és véletlenül ráakadt egy haldokló polgárra, aki elmondta neki, hogy Ottó döfte le. A polgárnál a királyné hétezer márka aranyat helyezett letétbe, Ottó megölte a polgárt és elrabolta a pénzt.

Ezután Simon csatlakozott a vesztésre álló Peturékhoz, hogy segítsen nekik, és akkor Solomék elfogták.

Ötödik szakasz, negyedik jelenet

Érkezik Mikhál bán Somával, Bánk kisfiával. Elmondja, hogy Gertrudis úgy lecsukatta őt, mint egy közönséges tolvajt, pedig minden bűne csak az volt, hogy nem akarta elárulni testvérét, Simont.

A király közben egyre súlyosabb csatákat vív önmagával. Szeretné elsiratni Gertrudist, de az a gondolat, hogy felesége jogosan lakolt halállal a bűneiért, zavarja a gyászában. Egyelőre nem bír szembenézni a királyné bűnösségével, ezért kijelenti, hogy Simon és Mikhál hazudnak, és ő nem engedi bemocskolni a királyné emlékét.

Simon és Mikhál emiatt elindulnak száműzetésbe, de mielőtt elmennek, Mikhál átadja a királynak a kis Somát, akit Bánk bízott a gondjaira.

Ötödik szakasz, ötödik jelenet

Belép maga Bánk bán, aki elkapja a király mellől Somát, mert aggódik, hogy Endre esetleg bosszút áll majd a kisfián azért, amit ő tett. Ezután leveti a nádori hatalmat jelképező nyakláncát és Gertrudis koporsója aljába vágja.

Bevallja, sőt, büszkén, öntudatosan, nyíltan felvállalja, hogy ő ölte meg a királynét, mire nagy zúgás támad. Szemmel láthatóan Bánk hisz abban, hogy a tette jogos volt.

Ezután elmondja, miért kellett halállal bűnhődnie a királynénak. Sanyargatta a népet, mindenki gyűlölte, bármelyik magyar hazafi megölte volna, hogy ne vesszen el az ország polgárháborúban.

Aztán rátér személyes sérelmére: Gertrudis bemocskolta a becsületét azzal, hogy ártatlan feleségét, Melindát feláldozta öccse kéjvágyának.

A király ezt már nem bírja tovább hallgatni. Hazajön győztesen a galíciai hadjáratból, és saját országában ünneplés helyett lázadás meg a felesége holtteste fogadja, és félnie kell a saját alattvalóitól. Még meg sem sirathatja a feleségét, mert Gertrudist az egész ország gyűlölte.

Endre le akarja tartóztatni Bánkot, de Bánk emlékezteti a törvényre, miszerint Árpád és Bor vére közti vitát csak párviadallal lehet eldönteni. A király nem bíráskodhat Bánk felett, mert nem tudja bebizonyítani, hogy a királyné ártatlan volt Melinda ügyében, ahogy Bánk sem, hogy bűnös volt. Ezért csak a párviadal dönthet.

Bánk szerint Endre nevét is bemocskolták: a király nevében lófarokra kötve meghurcolták Petur bánt és háznépét. Solom kijelenti, hogy ezt nem az ő emberei tették, és elmegy utánanézni. Bánk tudja, ki tette: a merániak, akik a királynéval jöttek az országba, így álltak bosszút Gertrudis haláláért Peturon, holott Petur ártatlan volt.

Endre akkor se akar Petur vesztén keseregni, ha ártatlan volt, mivel a feleségét gyászolja, és Petur különben is pártütő. Bánk emlékezteti, hogy Petur mindig hű volt hozzá és volt idő, amikor sokat szenvedett érte.

Visszajön Solom, és elmondja, hogy a haldokló Petur utolsó szavával megátkozta a királyné gyilkosát, aki alattomban ölt és aki helyett őt hurcolták meg, és megátkozta magát Gertrudist is, a királyt ellenben megáldotta. Bánkot megrendíti, hogy Petur őt átkozta meg mint „alattomos gyilkost”.

Endre megkérdezi a jelenlevő lovagokat, hogy ki vállalja, hogy megvív a nevében Bánkkal a királyné becsületéért, Senki nem jelentkezik. Endrének, aki ragaszkodik ahhoz, hogy a felesége ártatlanul halt meg, ez nagy csalódás. Izidóra is felszólal és Gertrudis ártatlanságát bizonygatja, aki szerinte tiszta lelkiismerettel halt meg, és buzdítja a lovagokat, de hiába.

A király végül úgy dönt, ő maga fog kiállni Bánkkal párviadalra a felesége becsületének védelmében, Bánk azonban Endre ellen nem akar harcolni, mert a királyhűség mindenekfelett való a számára.

Ekkor Solom előlép, hogy majd ő megvív Bánkkal. Apjától, Myska bántól tudja, hogy a királyné utolsó szavával ártatlannak vallotta magát, és ő nem vonja kétségbe egy haldokló vallomását.

Bánk és Solom épp indulnának kifelé, amikor megjön Myska bán, és megállítja őket. Nem engedi a fiát megvívni Bánkkal, mivel bizonyítéka van rá, hogy Gertrudis ártatlan volt, így Bánkot nem illeti meg a párviadal joga.

Myska elmondja, hogy a haldokló Bíberách vallomása alapján Gertrudis nem tudott a hevítő porról, amit Ottó beadott Melindának. Bíberách megesküdött, hogy a királyné ártatlan, és egy haldokló szavát nem illik kétségbe vonni.

A király örül, hogy a felesége ártatlan áldozat volt, Bánkot viszont ettől kezdve mindenki közönséges gyilkosként kezeli, hiszen jogtalanul ölte meg a királynét. Solom megveti, nem akar már vívni vele, egy zászlósúr pedig le akarja tartóztatni fiával együtt.

Mikhál kegyelemért könyörög Soma részére, aki csak gyerek még és ártatlan az apja bűnében. Mikhál szeretné magával vinni a száműzetésbe.

A király még nem döntött, gondolkodik, Bánkot ezalatt a zászlósúr el akarja vitetni, ám váratlanul pásztori síp hangját hallják, ami egy pillanatra mindenkiből álmélkodást vált ki.

Bánk felismeri a dallamot: ez Melinda éneke, aki sokat mondogatta, hogy a temetésekor majd ezt a dalt fújassa Bánk.

A Bánk bán történetének még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 14. oldalra!