Második szakasz (II. felvonás)

A második szakasz helyszíne Petur bán háza. Még mindig a bál éjszakáján vagyunk.

A békétlenek tanácskozásán Petur a hangadó, aki az asztalfőn ül és arról győzködi a többieket, hogy fel kell lázadni Gertrudis önkénye ellen, akit akár erőszakkal is el kell távolítani a hatalomból.

A sarokban Mikhál bán szundikál. Simon felhívja a figyelmet, hogy nem lehet biztosan tudni a lázadás végkimenetelét: mi van, ha Gertrudis után valami még rosszabb jön? A békétlenek helyeselnek és bizonytalankodnak, ingadoznak. Petur cselekvésre tüzeli őket. Dühös, mert már hajnalodik, és még nem jutottak döntésre. Simont szőrszálhasogatónak nevezi.

Petur már másnap éjjel szeretné megdönteni Gertrudis uralmát. Börtönbe záratná, mert szerinte asszony kezébe csak varrótű való és nem királyi pálca.

Különben is Gertrudis hazája nem itt van, ősei nem ebben a földben nyugszanak, gyerekkorát sem itt töltötte, nem ebben a kultúrában nőtt fel: hogyan is szerethetné a magyarokat?

Petur szerint „a magyar szabadság” forog kockán és érdemes harcolni azért, hogy a „dölyfös Merána” ne nyomja el őket.

Mindegyikük mellett egy takaróval lefedett pajzs van a székhez támasztva. Petur lerántja az övéről a takarót és kiderül, hogy a pajzson levő címer egy trónja aljában vérben fetrengő asszonyt ábrázol. Mind lerántják a takarót a pajzsukról, és kiderül, hogy minden pajzson ugyanez a címer található.

Peturnak végül sikerül feltüzelnie a békétleneket, akik felzúdulva kardot rántanak. Simon továbbra is ingadozik, de a többiek a lázadás mellett döntenek.

Mikhál felriad a zajra és megijed a pártütés gondolatától. Petur szerint azonban ez nem pártütés, hanem a szabadságért való jogos harc. Mikhál megrémül, hogy öccsének, Simonnak baja esik, ha a békétlenekkel tart.

*

Ekkor érkezik Bánk bán, akit Mikhál és Simon szinte megmentőként fogadnak. Mikhál rázúdítja Bánkra az aggodalmait, a békétleneket haramiáknak nevezi. Ő azt hitte, csak egy lovagi társaságot akar szervezni Petur… pártütésben nem akar részt venni.

Bánk erre kardot ránt és számon kéri Peturtól, hogy ez igaz-e.

Ne feledjük el, hogy Bánk bán csak Melinda nevének említése miatt keresi fel a Petur házában titokban összegyűlteket, a csoport radikális nézeteivel nem ért egyet.

Érvek és ellenérvek sora következik, Petur és Bánk kemény vitát folytatnak egymással.

Petur rámutat, hogy az ország el van nyomva. A merániak híznak a nép izzadságán, miközben a magyar fiatalok Lengyelországban harcolnak és életüket kockáztatják Endre király oldalán. Pedig ezt a galíciai hódító hadjáratot is csak Gertrudis kevélysége miatt indította a király, csak azért, hogy Gertrudis ötéves fia, Kálmán herceg megkaphassa tartományként Galíciát.

Petur szerint Endre nagy hibát követett el, amikor távolléte idejére feleségének adta át a hatalmat.

Bánk rákérdez a konkrétumokra: mit vétett Peturéknak Gertrudis? Petur érvelése szerint Gertrudisszal az alábbi komoly bajok vannak:

• először is az, hogy nő

A királyhoz, II. Endréhez a békétlenek mind hűségesek, Petur is („Mi a királyt imádjuk”), de nem tűrik a nőuralmat („egy asszonynak engedelmeskedni nem fogunk”). Petur Bánkot széplelkűnek tartja, amiért ő nem érti, mi a baj azzal, ha egy nő uralkodik az országon.

Nyilván arra céloz, hogy Gertrudis női mivolta miatt megalázónak érzik a férfiak, hogy engedelmeskedniük kell neki. Ha férfi lenne, talán eltűrnék neki az önkényeskedést, de így nem bírják elviselni az uralmát.  

Petur azt is szégyennek tartja, hogy Endre, a király annyira behódol a feleségének. Elmesél egy esetet, amikor Gertrudis a férjét háttérbe szorította: 1211-ben Pozsonyban a thüringiai követség átvette Erzsébet hercegnőt Lajos thüringiai herceg számára, és a ceremónián a királyné volt a központ, ő beszélt és rengeteg kincset adott át a magyar kincstárból stb., míg Endre, a király, csak állt némán hátul egy sarokban. A magyar főurak akkor is pirultak a szégyentől, és Bánk tuszkolta a Endrét előrébb…

• pazarlás

Petur már a fenti eset idején is haragudott a pazarlás miatt („Sírt bennem a lélek, hogy a pazarlást szemléltem.”)

Emlékezzünk, hogy Bánkot is mellbe vágta, amikor visszatért az udvarba, és azt látta, hogy a királyné látványos bálokat rendez, költekezik, pazarló életmódot folytat. Ez nagyon visszatetsző és irritáló, mert az ország közben éhezik, nincs pénz.

• részrehajlás a hazájabeli emberek (merániaiak, azaz németek) és saját rokonai, családtagjai iránt

Saját embereit ülteti a hivatalokba, méltóságokba, a magyarokat pedig félreállítja, csak hitegeti őket és ígérget nekik. Ezért nemcsak az a baj Gertrudisszal, hogy nő, hanem az is, hogy meráni, azaz idegen („Meráni asszony nem kell itt soha”).

Elveszi a magyarok tulajdonát és idegeneknek adja („kihúzta a szegény magyarnak a kezéből a kenyért, s azt megette a meráni fegyveres. Lerontatá atyáink várait, s meráni fegyverest rakott oda; elszedte hivataljainkat, és a puszta bán névvel cifráza fel” stb.)

Öccsének, Eckbertnek, aki megölte Fülöp német királyt, Magyarországon birtokot adott (a Szepességben). Másik öccse, Berchtold még csak gyerek, de már érsekké, bánná, vajdává nevezte ki.

Bánk bán ellenérve: igen, de azért magyaroknak is adományoz, pl. Ráskai Demeter pohárnok, Petur sógora elnyerte Újfalun a vámszedés jogát.

Petur erre gúnyosan azt feleli, sógora ezt csak azért kapta, mert „szorgalommal töltötte a királyné kancsóit”…

Arra utal, hogy Ráskai többször is közbenjárt Gertrudis három öccse érdekében, akiket Fülöp király megölésével gyanúsítottak, hogy mentsék fel őket a vád alól. Azaz nem a magyarok iránti szeretet játszott közre, hanem jutalmul kapta a vámaszedési jogot a királynétól, amiért szolgálatot tett neki.

• nem igaz uralkodó, mivel visszaél a hatalmával, saját országát rabolja meg („Ha egyszer ő rabló, királyném is megszűne lenni.”)

Petur kijelenti, hogy mindezek miatt ő készen áll a királyné elleni lázadásra („orrára kész vagyok koppintani”). A békétlenek felzúgnak, hogy ők is.

Petur csak akkor nem lázadna fel, ha a királyné megerősítené a magyar nemesség Szent Istvántól kapott kiváltságait, szabadságjogait (ez gyakorlatilag az Aranybulla követelése). Vagy ha bebizonyítja, ha tudja, hogy a nemesi jogok megnyirbálása az ország érdekét szolgálja. Amíg ez meg nem történik, addig Petur szerint nem szabad eltűrni az elnyomatást („üsd az orrát, magyar, ki bántja a tied!”)

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!