Egyikük se veszi észre, hogy közben Bíberách bejött a mulatóterembe és kihallgatta a beszélgetésüket, aztán még Petur távozása előtt kiosont.

Bánk bán a felesége nevét hallva nyugtalan lesz, döbbenetében elakad a lélegzete, és sokáig nem bír megszólalni. Teljesen mellbe vágja, hogy Melinda a jelszó. Most nem ura önmagának, szinte nem lát és nem hall semmit, olyan lelki bénultság vesz erőt rajta.

Tehetetlenségében, zavarodottságában szinte rögeszmésen tépelődik Melindán: „Melinda! és mindég Melinda! – szent név! égi s földi mindenem javát szorossan egybefoglaló erős lánc, úgy elomla törhetetlen élted, hogy abból a gazoknak is jutott?”

Teljesen feldúlja a gondolat, hogy Melinda tiszta nevével egy „setétben ólálkodó” csoport leplezi magát. Gyanakodni kezd, hogy felesége megcsalta, és ezt a titkot akarja vele közölni Petur. Ettől a gondolattól megriad, kétségbe esik, a szerelemféltés egész szélsőséges magatartásra, beszédre ragadja („Hát a világnak egyik pólusától a más pólusig, szerelmeimben, én miért öleltem mindent egybe? mért mindent? miért tebenned, oh Melinda?”)

Szavaiból megértjük, hogy Bánk életében Melinda a legfontosabb, a legértékesebb személy (nem véletlen, hogy bukása is csak Melindán keresztül történhet).

Bánk bán egy érzékeny, nagy indulatokat, szenvedélyeket magába záró, lelkileg sérülékeny férfi, akit már a lehetőség is kétségbe ejt, hogy elveszítheti Melindát. Vergődése arra is rávilágít, hogy rettenetesen féltékeny: már a gyanú is elég neki, és úgy érzi, hogy lelkének egy darabja megsérült. A puszta gyanú kikezdi a feleségébe vetett hitét, már nem bízik benne annyira.

Ráadásul Melinda Spanyolországból jött, déli nő (a déli nők általában heves, forró vérmérsékletűek), és Bánk nem tudja, vajon valóban olyan jól ismeri-e a feleségét, mint eddig hitte. Ekkor elindul valami ebben az amúgy is gyanakvó természetű Bánkban.

Figyeljünk fel arra is, hogy az összeesküvők csoportját Bánk „setétben ólálkodóknak” nevezi: látszik, hogy ő a nyílt, egyenes szavakat és cselekedeteket szereti. Szerinte nem méltó egy magyar főúrhoz a sötétben, azaz titokban szervezkedni: a magyar főúr egyenes, gerinces, szemtől szemben megmondja, ha valami nem tetszik neki, és nem titokban szervezkedik.

*

Közben megjelenik Tiborc, egy nyomorgó parasztember, aki azért osont be a palotába, hogy éhező családjának élelmet lopjon. Földesurát, Bánkot látva megörül, és beszélni szeretne vele, de Bánk, akiben épp kezd felébredni a féltékenység, olyan izgatott, hogy oda se figyel rá. Tiborc nem tudja elmondani neki, amit akar.

Bánk végül úgy dönt, elmegy a békétlenek gyűlésére, Tiborc pedig követi.

*

Megjelenik Ottó herceg és Bíberách, utóbbi azt a hírt hozza a királyné öccsének, hogy Melinda beleegyezett, hogy eljön az éjszakai találkozóra, amelyre Ottó elhívta. Bíberách óvatosan és kétértelműen beszél, nem ad nyílt tanácsot Ottónak Melinda elcsábítását illetően: hol biztatja, hol lebeszéli.

Azért ilyen óvatos, mert Bánk bán visszatérése megijesztette, s már nem nagyon akar Ottó ügyeiben részt venni, nehogy baja legyen belőle („sem a búdban, sem a szerencsédben soha ok lenni nem kívánok”). Eldönti magában, hogy átáll a magyarok oldalára („Meglehet, Bánkhoz szegődök. Ott van a haza, hol a haszon”).

*

Ottó boldogan siet Melindához. Miután távozik, belép Izidóra, a királyné egyik udvarhölgye, aki reménytelenül szerelmes Ottóba. Izidóra is Bíberáchtól kér tanácsot, mert rájött, hogy Ottó Melindába szerelmes.

Igazából ezt az egész udvar látja, így Izidórának is észre kell vennie. Pedig amikor Petur Melinda nevével rá tudta bírni Bánkot, hogy eljöjjön az összeesküvők gyűlésére, akkor még nem történt semmi, ami Bánknak okot adhatna az aggodalomra, a féltékenységre.

Hacsak az nem, hogy Ottó elég nyíltan, erőszakosan udvarolhatott Melindának Bánk bán távollétében, ami mindenkinek feltűnt. Ez utalásokból kiderül, pl. Izidóra azt mondja Bíberáchnak, hogy ő is látja azt, amit mindenki: hogy Ottó szerelmes Melindába.

Tehát az udvarban mindenki tudja, hogy Melinda és Ottó között alakul valami, vagy legalábbis annyit mindenképpen látnak, hogy Ottó folyton ostromolja Melindát.

A cinikus Bíberách szerint Izidóra jobban teszi, ha nem rajong annyira látványosan Ottóért, mert vannak férfiak, akik nem szeretik a könnyű prédát, a nehezen kapható nőbe viszont már csak büszkeségből is beleszeretnek. Izidóra ezen megsértődik és otthagyja Bíberáchot, aki távoztában arról elmélkedik, milyen kár, hogy egy ilyen csinos fejecske, mint az izidóráé, kong az ürességtől.

*

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!