Endre végül megkérdezi az egybegyűlteket, hogy szerintük mit tegyen most. Milyen ítéletet hozzon Gertrudis halála ügyében?

Izidóra rögtön bosszút javasol az árván maradt királyfiak nevében, de Myska bán halkan azt mondja: „Vannak olly esetek, hol a kegyelem irtóztatóbb.” Vagyis Bánk fájdalmát látva Myska szerint Bánknak a halál megváltás lenne. Sokkal rosszabb lesz neki, ha élnie kell.

A király ekkor visszaemlékezik, mit mondott neki és testvérének apja, III. Béla a halálos ágyán: „Legnagyobb fájdalmatokban is királyi széktek előtt jelenjen meg tekéntetem, és intsen emberi uralkodásra.”

Az emlék hatására Endre megenyhül, de Gertrudis holtteste láttán megint dühös lesz, ráadásul Izidóra előre jön bosszúért könyörögni a királyfiakkal. Monológjában a király már-már ráveszi magát a halálos ítélet meghozására („Buzogj, te meglopattatott szív, árva gyermekid kiáltanak! Serkenj fel, öszverontatott igazság; de én elégtételt veszek”).

Endre el akarja vitetni Bánkot, kivégeztetné, de ekkor Tiborc előbbre jön, hogy Bánkért könyörögjön, aki neki és családjának pártfogója és földesura. Solom is szánakozva mutat a kétségbe esett Bánkra és lényegében ugyanazt mondja, amit Myska bán: „Király, a büntetés már ennek irgalom.”

Ezt Endre is belátja: Isten megbüntette Bánkot, ezért ő már nem büntetheti. „Irtóztatón büntettél, Istenem! Jól értelek; kivetted a kezemből pálcámat – én imádlak! – Így magam büntetni nem tudtam – (magában) nem mertem is.”

Endre az egész ötödik szakasz során végig habozik, végig bizonytalan. Nem tudja, megbüntesse-e Bánkot, végül nem teszi.

Tehát Bánk nem kap büntetést. Melinda halála olyan fájdalmat okoz neki, hogy még a király is megszánja, pedig imádott feleségét vesztette el miatta.

Endre kihirdeti az ítéletet: „Magyarok! Előbb mintsem magyar hazánk – előbb esett el méltán a királyné!”

Azaz a király végül mégiscsak elismeri, hogy Gertrudis megölése jogos volt és az ország érdekében történt.

Bánk tettének nemcsak személyes, hanem politikai oka is volt: ezzel a gyilkossággal egy nagy veszedelemtől mentette meg az országot. A királynét mindenki gyűlölte, már a délvidéken is zendülés készülődött és előbb-utóbb polgárháború tört volna ki Gertrudis miatt. Endre ezt ismeri el végül.

Azt nem, hogy Bánknak a bosszúhoz joga lett volna, és a felelősség alól sem menti fel a nádort: mindaz, ami történt, Bánk lelkiismeretét terheli.

Izidórát felháborítja, hogy Bánk nem kap büntetést. (A királyné holttestére borulva mondja: „Gertrúdis! A gyilkos szabad!”)

Bánk azt kéri, hogy illendően eltemettethesse Melindát, de alig lehet érteni, amit mond.

A dráma a király szavaival zárul, aki jól ismeri alattvalóit, és tudja, hogy szeretik. „Hogy ily nemes szívekkel egybeférkezni nem tudtál, Gertrudisom!”

Vége