Katona József: Bánk bán (olvasónapló)
Visszajön Solom, és elmondja, hogy Petur utolsó leheletével átkot mondott a királynéra és annak „alattomos gyilkos”-ára, aki helyett őneki kellett szenvednie („Egy átkot nyögött ki még nagyasszonyunkra és az alattomos gyilkosra”). A királyt és a hazát megáldotta, aztán meghalt.
Bánkot érezhetően megzavarja, hogy Petur ezek szerint őt átkozta meg mint alattomos gyilkost.
Endre megkérdezi a jelenlevő lovagokat, hogy ki volna hajlandó megküzdeni Bánk bánnal a királyné becsületéért, de nem jelentkezik senki. A királynak ez nagyon rosszul esik, mert fiaiként szerette a lovagokat, tömegével adományozta nekik a birtokokat, és most egyik se akarja megvédeni a halott Gertrudis becsületét (Endre ragaszkodik ahhoz a gondolathoz, hogy felesége ártatlan volt). Nagyot csalódik az embereiben.
Izidóra ekkor sírva fakad, kitakarja Gertrudis holttestét és bizonygatja, hogy a halott arcán egyetlen hamis vonás sincs, nem látszik rajta, hogy rossz lelkiismerettel halt volna meg. Azaz Izidóra Gertrudis ártatlansága mellett érvel, ezzel akarja tettre buzdítani a lovagokat, de így se jelentkezik senki.
A király ekkor rádöbben, hogy emberei jobban félnek Bánktól, mint tőle. Őt gyengének tartják… Végül kardot fog, hogy ő maga álljon ki Bánk ellen halott felesége jó hírének védelmében.
Bánk azonban a királlyal nem harcol, mert számára Isten és a haza után a király a legszentebb a világon. Felajánlja Endrének, hogy ölje meg, ha akarja, párbaj nélkül. Kardját a király lábához teszi.
Bánk ellenfele a drámai harcban nem Endre volt, hanem Gertrudis, aki már meghalt. Bánk nem akar „felkent királyok” ellen harcolni: a feltétlen királyhűség olyan érték ebben a darabban, amelyet senki sem akar és nem is mer kétségbe vonni.
Ekkor Solom előlép, hogy majd ő megvív Bánkkal Endre helyett. Bánk biztos benne, hogy le fogja győzni a fiatal vitézt, és mivel sajnálná, ha egy gonosz asszony miatt kellene meghalnia Solomnak, megpróbálja lebeszélni, de Solom nem tágít. Ugyanis hallotta apjától, Myska bántól, hogy a királyné utolsó szavával ártatlannak vallotta magát, és ő hisz egy haldokló vallomásában, ezért megvív Gertrudisért.
Elindulnak kifelé, hogy megvívjanak, de ekkor sietve megérkezik Myska bán, és közli, hogy a királyné ártatlan volt abban, amivel Bánk vádolja.
Myska elmondja, hogy a haldokló Bíberách vallomása szerint Gertrudis nem tudott a porokról, amelyeket Ottó Melinda italába kevert. Halála előtt Bíberách megesküdött, hogy a királyné ártatlan, márpedig Myska szerint „az ördög is igazat mondana halála óráján.”
Ezzel hatalmas fordulat áll be: Bánk egyik pillanatról a másikra közönséges gyilkossá válik. Kiderült ugyanis, hogy nem volt oka személyes sérelme miatt bosszút állni, tehát jogtalanul ölte meg a királynét. Vagyis nem a becsületét védte meg, hanem gyilkolt. Így Bánknak már nincsen joga a lovagi párbajhoz sem, nem méltó rá, hogy Solom megvívjon vele. Mostantól úgy bánnak vele mint gyilkossal.
Endre örül, hogy felesége „ártatlan áldozat”. Végig nem akarta engedni, hogy ezt a tudatot elvegyék tőle.
Bíberách esküjére alapozva mindenki elfogadja, hogy a királyné ártatlan volt Melinda meggyalázásában, pedig Bíberách csak arra tehetett esküt, hogy Gertrudis nem tudott a porokról. Ez viszont nem jelenti, hogy teljesen ártatlan volt, hiszen kerítőként viselkedett, maga Bánk is hallotta kétértelmű szavait, ahogyan biztatta Ottót!
Bánk tehát Bíberách vallomását nem tekinti mérvadónak: egy pillanatra sem ingatja meg a királyné állítólagos ártatlansága.
Szerinte Gertrudis nem menthető fel a csábítási ügyben csak azért, mert nem tudott a porokról: ugyanis ő volt a kerítő, ő adott engedélyt a dologra (ha nem is nyíltan), ő hozatta fel Melindát az udvarba és ő küldte el Bánkot, hogy öccse számára szabad legyen az út Melindához. Ez egy összeesküvés volt Ottó és Gertrudis között Melinda ellen.
Egy zászlósúr le akarja tartóztatni Bánkot és fiát, de Mikhál közbelép Soma érdekében. Zokog és könyörög a királynak, hogy ne büntesse meg a szegény, ártatlan árvát is az apja vétkéért. („Nem ölte ez meg a királynét, nem pártütő ez, mint az atyja”).
A király gondolkodik, még nem döntött. Bánk, aki eddig mozdulatlanul, földre szegezett szemmel állt, most fölkapja a kardját.
Azaz védekezni akar: az ő számára Bíberách vallomása nem bizonyíték, ezért felkészül, hogy akár fegyverrel is megvédje az igazát.
Az udvaroncok el akarják vitetni mint királygyilkost, de ekkor hirtelen „pásztori síp” (furulyaszó) hallatszik, egyre közelebbről. A szomorú dallam Melinda éneke, aki sokat mondogatta Bánknak, hogy a sírján majd ezt a dalt fújassa.
Bánk erre teljesen elgyengül, karja elerőtlenedik, a kard is a földre esik. Megfeledkezik mindenről, indulna a holttest felé, hogy megnézze, ki az, de ekkor szemébe tűnik Tiborc.
*
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 27. oldalra!
Hozzászólások
Katona József: Bánk bán (olvasónapló) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>