Endre hálátlannak nevezi Simont (arra utal, hogy Magyarország befogadta a mórok elől menekülő spanyol nemes családot, Mikhált, Simont és Melindát, és birtokhoz is juttatta őket).

A vádakat hallva Simon megesküszik, hogy nem Petur ölte meg a királynét. Simon még azt se tudja határozottan állítani, hogy ő maga a pártütők közé tartozna: ő csak ment a többiek után.

Elmondja, hogy Petur valóban gyűlölte a királynét, de Mikhál kérésére mégis hajlandó volt várni a zendüléssel addig, amíg Mikhál beszél Gertrudisszal, hátha jobb belátásra tudja bírni. Később azonban a békétlenek látták, amint a királyné emberei bebörtönzik Mikhált, és ekkor nagyon felháborodtak. Azzal kezdődött az egész zendülés, hogy az öreget kiszabadították.

A királynét azonban már holtan találták, amikor betörtek hozzá. Ottót Petur meg akarta öletni, de Solom megmentette, aztán jött az üldözés. Simon elszakadt közben Peturéktól. Egy fedél alól nyögést hallott, odament, és kiderült, hogy az a polgár haldoklik, akinél a királyné 7 ezer márka aranyat letétbe helyezett. Kiderült, hogy Ottó meggyilkolta a polgárt és elrabolta a pénzt.

Simon ezután hallotta, hogy Petur veszélyben van, ezért hozzá sietett, és akkor Solom elfogta.

A király elkeseredik Gertrudis és Ottó gaztettei hallatán, mert így nem tudja békében elgyászolni a feleségét („Miért akartok már megfosztani a holtakért való bánattól is?”).

*

Ekkor érkezik Mikhál bán a kis Somával. Elmondja a királynak, hogy Gertrudis megfosztotta őt a becsületétől. A tisztességben megőszült öreget a királyné „mint közönséges tolvaj”-t börtönbe záratta, ahol a nép megdobálta szeméttel, mert már annyira megutálták az idegeneket a merániaiak miatt, hogy a spanyol is szúrta a szemüket.

Mikhál elmondja, hogy ezt azért tette vele Gertrudis, mert nem akarta elárulni, megölni a testvérét. Simon meghatódik, hogy bátyja mennyi mindent elviselt őérte, a testvérek megölelik egymást.

A király belső küzdelme egyre súlyosabb lesz: nem bír szembenézni azzal a ténnyel, hogy a felesége megutáltatta magát a néppel, és bűneiért jogosan lakolt halállal.

Endre a könnyebbik utat választja: hazugnak nevezi Simont és Mikhált, akik szerinte be akarják mocskolni a királyné emlékét („Utálatos beszédek! Lopjatok csak a szememből minden könnyeket ki, melyek olly édessen törlik a fájdalmamat szívemből el. Miért kell félelemnek a bánat helyére férkezni? Meg volnék rabolva? meg? (…) Vigyétek el! Vigyétek el! Hazudnak!”)

Mielőtt elmenne, Mikhál a király elé állítja Somát, Bánk kisfiát. Elmondja, hogy Bánk bízta rá a gyermeket, és ő csak a királynak meri átadni, senki másnak. Megöleli a kisfiút és el akar menni Simonnal együtt száműzetésbe, de akkor megjelenik maga Bánk bán.

*

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 25. oldalra!