Myska bán érkezik, aki még kívülről kiabál a királynénak, hogy meneküljön, mert lázadás tört ki. Hozzáteszi, hogy a haldokló Bíberách beszámolt neki a pártütésről. Amikor bejön, látja, hogy elkésett, a királyné vérben fekszik, haldoklik, és utoljára még gyermekeit szeretné látni.

Ekkor Ottó rohan be, aki segítséget, védelmet akar kérni nővérétől, mert fél, hogy megölik. Amikor meglátja, hogy a királyné haldoklik, ordítva lerogy mellé. Gertrudis ezt mondja neki: „Ottó! Ottó! – Gyilkosom!” Vagyis a királyné pontosan tudja, hogy Ottó vétkei miatt kell meghalnia (Bánk nem ölte volna meg, ha nem történik Melindával az, ami történt).

Gertrudis utolsó szavaival megerősíti Myska bánnak, hogy ártatlan abban, ami miatt megölték, és meghal.

Ekkor már Petur hangja hallatszik kívülről, aki arra utasítja a békétleneket, hogy irtsák ki az egész királyi családot, azaz Gertrudis gyermekeit is öljék meg. Myska bán ezt hallva elrohan, hogy a királyfiakat (Bélát és Endrét) megmentse.

Ottó magára marad halott nővére mellett, de mikor látja, hogy jön Petur, Simon és a békétlenek, el akar szaladni.

*

Petur „Megállj”-t kiált Ottónak, aki erre visszaszalad Gertrudis holtteste mellé. Petur most látja, hogy a királyné már halott („itt hever már”), azaz elkésett (ő akarta megölni). Megragadja Ottót, és az egyik békétlenhez lódítja.

Ekkor kürtölés, lárma hallatszik kívülről. Solom mester hangja hallatszik, aki embereivel próbálja elfojtani a zendülést. (Solom a hazatérő királyi hadsereg előőrséhez tartozik, ezek szerint Endre is közeleg.) Ottó örül, mert az ő számára ez a szabadságot jelenti.

Petur azonban nem akarja elereszteni Ottót, el akarja hurcoltatni embereivel, hogy megkínozzák. A kétségbeesett Ottó, akit a békétlenek magukkal akarnak vinni, felkapja azt a tőrt, amellyel Bánk megölte a királynét, és végezni akar magával, de Petur elveszi tőle.

Az ablakon kitekintve Petur látja, hogy a király seregeinek előőrse megérkezett, és ez neki rosszat jelent. Utasítást ad embereinek, hogy öljék meg Ottót, ám ekkor Solom berohan katonáival, és a békétlenek összecsapnak velük.

Solom azt hiszi, Peturék ölték meg a királynét („Alattomos királyi gyilkosok!”), Petur tiltakozik a vád ellen, mondván, hogy a magyar sohasem gyilkol alattomban.

Ottó a zűrzavart kihasználva elszalad („Gertrúdis, engedj meg – hisz elűz Magyarország”) – nővérét ott hagyja temetetlenül és bosszulatlanul, és elmenekül.

Petur utána veti magát, a békétlenek követik. Solom dühösen Petur után rohan, és kiált a katonáknak, hogy kövessék.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 23. oldalra!