Katona József: Bánk bán (olvasónapló)
Ekkor érkezik meg Bíberách, aki az oldalszobába siető Bánk után néz, aztán kényelmesen le akar ülni, de Bánk ekkor visszatér az álmos kis Somával, akit vezetget kifelé.
Bíberách észreveszi, hogy a nádorral valami nincs rendben („Bán! Őrülést mutat tekinteted!”). Maga Bánk is érzi, hogy feszült, zaklatott, szinte a téboly határán van, és addig akar cselekedni, amíg egészen el nem veszti a józan eszét. Elmegy valahová a fiával.
Bíberách a szobában marad, és azon tűnődik, vajon a gyáva Ottó boldogult-e a tervvel. Nyilvánvaló számára, hogy Bánk nem tud biztosat, hanem csak a gyanú kínozza. („Egy sincsen a sok emberi indulat közt, melynek oly kevésbe kerüljön a képzelt lehetség általöltözése az igazra, mint a szerelemféltésnek.”)
*
Ottó lihegve berohan a szobába, és örül, hogy ott találja Bíberáchot. Sürgősen segítségre van szüksége, mert Gertrudis keresteti, és Ottó már azt is tudja, hogy Melinda férje hazatért: így most retteghet a királyné haragjától és Bánk bosszújától is, de legjobban mégiscsak saját nővérétől fél.
Ottó ismét Bíberáchtól akar tanácsot: hová menjen, mit csináljon? Bíberách az tanácsolja neki, hogy a királyné lakrésze melletti oldalszobában rejtőzzön el („Csak amely hely legközelb van hozzá”), ott nem fogják keresni (valóban onnan szalad majd be Ottó a negyedik szakasz nagyjelenetében).
De Bíberách eközben úgy tesz, mintha nem értené, mitől fél Ottó. A herceg ekkor elmondja, hogy követte Bíberách tanácsát (azaz beadta a porokat Melindának és Gertrudisnak, aztán meggyalázta Melindát). Ottó tehát most szembesül tette következményeivel, amelyek elől valahogy el akar menekülni.
Bíberách ezt hallva magára akarja hagyni Ottót, aki felháborodik, hiszen azért került ebbe a veszélyes helyzetbe, mert Bíberách tanácsát követte. Azzal fenyegetőzik, hogy bosszút fog állni Bíberáchon, amiért az rossz tanácsot adott neki („Rémítőn fogok fizetni gazemberes tanácsodért.”)
Bíberách nem ijed meg a hercegtől, továbbra is hűvösen viselkedik. Elmondja, hogy túl sok mindent megért, túl sok viszontagságon van túl ahhoz, hogy félni tudjon egy Ottótól. Édesanyja a szülésbe halt bele, amikor ő a világra jött, ezért apja gyűlölte, és Bíberách is gyűlölte az apját, akit még meg is vert néha. Apja ezért feljelentette, és Bíberáchot a Szentföldre küldték, hogy ott pogányokat ölve nyerjen bűnbocsánatot.
Bíberách azonban nem akar a Szentföldre menni, hiszen addig apja biztos elinná minden vagyonukat, és semmit nem hagyna rá örökül. Mivel nem ment el, bedugták egy kolostorba, ahonnan megszökött.
Bíberáchnak tehát nincs senkije és semmije: se családja, se vagyona, nem kötődik senkihez. Megtanulta kihasználni az emberek gyengeségeit és ostobaságát, és az „emberi vakságból” él meg. Lovagok, parasztok, szegények és gazdagok, urak és hercegek lettek a barátai, de egyszer majdnem rajtavesztett az életmódján. (Sváb Fülöp német király megölésére céloz.)
Nem akarja, hogy még Ottó ügyéből is baja legyen, ezért menni akar. Ottó egészen megdöbben, hogy ilyen hidegvérrel elhagyja őt, és még mindig tanácsot követel a lovagtól.
Erre Bíberách megmagyarázza, hogy miért kapott tőle rossz tanácsot Ottó, és most miért nem fog segíteni neki. Ha a herceg állta volna a szavát, és gazdaggá teszi, akkor számíthatott volna a hűségére. Ám Ottó csak ígérgetett: a nagy jutalmat sohasem kapta meg Bíberách.
Ottó döntése volt, hogy megvalósítja Bíberách ötletét, így neki kell szembenéznie a következményekkel is. Bíberách nem akar bajba kerülni miatta.
Ottó tovább próbálkozik: beismeri, hogy elővigyázatlan volt, sőt, oktalan, és tanácsért rimánkodik, de Bíberách hajthatatlan. Erre Ottó fenyegetőzni kezd: ha a lovag még egy lépést tesz, megöli („fejed lábadnál fog heverni.”). Bíberách azonban nem ijed meg a fenyegetéstől („Még eddig egy kevésre becsültelek, de most idétlen rémítésedért megvetlek.”)
Bíberách undorodik Ottótól, akit nem akar tévedésben hagyni az iránta való érzései felől: közli, hogy soha nem volt testi-lelki híve a hercegnek, csak a haszon reménye kötötte hozzá.
Aztán gúnyosan nyugtatgatni kezdi, hogy ne féljen, Bánk bán nem fogja megenni őt, bár nagyon dühös volt, amikor elárulta neki, mit tett Ottó. A herceg ekkor tudja meg, hogy ráadásul Bíberách még el is árulta, és Bánk mindent tud. Kardot ránt, de Bíberách csak mosolyog, mire Ottó leereszti a kardot. Nem meri szemtől szemben megtámadni a lovagot.
Ekkor Bíberách menni akar, de Ottó az embereiért kiált. Bíberách erre hidegen visszatér és figyelmezteti a herceget, hogy ne merje lefogatni őt, mert akkor elárulja, ki gyilkolta meg Fülöp királyt.
Vagyis Bíberách ismeri Ottó mocskos kis titkait, és bármikor felfedheti azokat, ha a herceg ellene fordul. Ottó ekkor ijedtében majdnem összeesik, aztán rimánkodva siet a hátra se néző Bíberách után, aki egyszerűen elsétál, és nem akar többé szóba állni vele.
Ottó utoléri Bíberáchot és hátulról ledöfi, aztán elsiet. Bíberách még kardot ránt Ottóra, de aztán elhagyja az ereje és a földre zuhan.
Gyáva, gerinctelen, ostoba ember Ottó. Gyávaságát jelzi, hogy orvul gyilkolja meg Bíberáchot.
A lovag segítségért kiáltozik, mire megjelenik Myska bán, aki azt hiszi, Ottót fogja ott találni (a királyné őt küldte Ottó keresésére). Kiderül, hogy Gertrudis csak azt akarta megmondani az öccsének, hogy rejtőzzön el.
A haldokló Bíberách elmondja Myska bánnak, hogy Ottó szúrta le őt hátulról, és megígéri, hogy súlyos titkokat fog elárulni a királynéval és az országgal kapcsolatban, ha Myska segít neki (Bíberách azt reméli, meg tudják gyógyítani). Erre Myska bán és emberei magukkal viszik a lovagot.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 15. oldalra!
Hozzászólások
Katona József: Bánk bán (olvasónapló) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>