A nemesség elleni panaszok:

• az urak a földeket körülkerítik maguknak vadászterületnek, ahová a parasztoknak belépniük sem szabad, és ha beteg feleségüknek vagy gyermeküknek lelőnek egy rossz galambot, már azért is büntetés jár („aki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kénszerített”).
• ők monostort, templomot építenek, ahol folyton zeneszó hangzik, míg a parasztnak nincs egy jó ruhája, amelyben ne szégyellne elmenni a templomba
• panaszaikat a parasztok még el sem mondhatják, mert ahhoz előbb meg kéne tanulniuk írni: III. Béla király rendelete óta a szegény parasztok nem mehetnek be a király elé, hogy szóban elmondják a sérelmeiket, és a merániak kihasználják ezt a helyzetet

III. Béla (uralkodott: 1172-1196) rendelte el az addigi szóbeli királyi döntőbíráskodás helyett az ügyek írásba foglalását, s ennek végrehajtására királyi kancellária felállítását.

Még ha a parasztok össze is kaparnák utolsó filléreiket, hogy felfogadjanak egy írástudó, törvényt ismerő embert, aki elkészíti nekik a hivatalos iratot, akkor se lesz a panasznak hatása, hiszen a király nem látja a könnyeiket, a szenvedésüket, csak a leírt sorokat („S ha tán utolsó fillérünkre egy törvénytudó felírja a panaszt – ki írja fel keserves könnyeinket, hogy jó királyunk megláthassa azt? – –”).

• A nemesek minden ezüsttel-arannyal kivarrt öve a parasztok véres verejtékének gyümölcse, akiket teljesen kizsákmányolnak. A papok azt prédikálják a parasztnak, „Tűrj békességgel”, de az ő gyomruk tele van, úgy könnyű békességre inteni az éhezőket. „Ha szorongat a szegénység, a pokolt nem féljük – a menyország sem jön oly szép színben a szemünk elébe.”

Bánk és Tiborc „párbeszéde” elég sajátos dialógus: bár felváltva szólalnak meg, nem folytatnak valódi párbeszédet, mivel Bánk igazából önmagával vitatkozik, miközben Tiborc azt hiszi, vele beszél.

Így is tudjuk az elmondásokból, hogy a magyar parasztság helyzete válságos, de Tiborc figurája az, aki mindezt megjeleníti, lefesti előttünk. Ő jeleníti meg a megalázottságot, a többre vágyást, a belső tartást. Ő mutatja be az olvasónak a legérzékletesebben azt, hogy mennyire megérlelődött már a helyzet a változásra. Így, Tiborc alakján keresztül sokkal érzékelhetőbb formában tudja elmondani Katona József azt a fájdalmat, amit a parasztoknak el kell viselniük.

Tiborc azért szerepel a műben, hogy a parasztság panaszai is olvashatók legyenek, hogy azok is eljussanak a nézőhöz. Az ő révén látjuk azt, hogy az elnyomás a legmélyebben levő, legnépesebb, legalsó társadalmi réteget is érinti, bár másként, mint a főurakat. Így nemcsak a főnemesek szerepelnek a műben, hanem más nézőpontok is bekerülnek: a parasztság szemszögéből is látjuk, hogy mennyi fájdalmat és gondot okoz az országban Gertrudis uralma.

Az összeesküvés és a Melindát fenyegető veszély mellett ez a harmadik tényező, amely a királyné ellen szól. Egyébként maga Bánk is látja a különbséget a merániaiak mulatságai és a magyarok szenvedései között, és látja a meráni és a magyar főurak közti ellentéteket is.

Bánk megszánja a parasztságot Tiborc keservei hallatán, de Tiborc nem hiszi el, hogy a nagyúr szánalma valódi, mert Bánk maga soha nem tapasztalt meg hasonló viszontagságokat. Tiborc szerint „Esmérni kell az élhetetlenek sorát, minekelőtte meg tudhassuk szánni is.”

Bánk erre már majdnem megharagszik, de aztán észrevesz egy sebhelyet Tiborc homlokán, aki kevés hajával igyekszik eltakarni azt.

Tiborc elmondja, hogy 26 évvel ezelőtt szerezte azt a sebet, amikor Bánk még „gyenge ifjonc” volt. Jáderánál (a dalmáciai Zára mellett, ma Horvátország) a velenceiekkel vívott csatában egy velencei meg akarta ölni Bánkot és apját, és Tiborc a segítségükre sietett.

Bánk ekkor ismer rá: Tiborc mentette meg az ő és apja életét. Megöleli Tiborcot, majd egy erszényt nyom a markába.

Tiborc nem fogadja el a pénzt. Úgy érzi, ezzel Bánk nem oldja meg a problémát, hiszen nem adhat pénzt minden szűkölködőnek. Ő valami más megoldást vár a nádortól, ami az egész parasztságon segít, nemcsak őrajta. („Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy zsivány tömött erszényeiddel együtt ne lopja el nagylelkűségedet.”)

Bánk ekkor megbízza Tiborcot azzal, hogy keresse meg Melindát, s ha megtalálta, várjon újabb utasításra. Haza akarja küldeni a feleségét Tiborccal, vissza a birtokaira. Tiborc elmegy.

Ekkor Bánknak eszébe jut a kisfia: róla is gondoskodnia kell. Bemegy abba az oldalszobába, ahol Soma alszik, és felkelti.

*

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 14. oldalra!