Katona József: Bánk bán (olvasónapló)
Harmadik szakasz (III. felvonás)
A helyszín Melinda szobája. Már véget ért az éjszaka, hajnalodik.
Bánk és Melinda beszélget. Bánk az asztalnál áll, Melinda Bánk előtt térdel. Melinda épp most mondta el férjének, hogy mi történt. Ezek szerint Bánk késve érkezett, nem tudta megmenteni a feleségét.
Bánk nem hisz Melindának, hazugsággal vádolja. Rászól, hogy álljon fel, de Melinda térden csúszik és az ártatlanságát hangoztatja („Én bűntelen vagyok.”). Bánk azt kérdezi, ha felesége ártatlan, akkor miért pletykálnak róla az udvarban. Melinda sírva feleli, hogy az udvar hazudik.
Bánk már-már hisz neki, felemeli a földről, aztán úgy érzi, mégsem hisz. Ingerli, hogy nem tudja kideríteni az igazságot, és zavarják Melinda könnyei, mert elérzékenyül tőlük, látva őket ő maga is keseregni, sírni szeretne, ami méltatlan egy férfihoz és lovaghoz („szép könnyeid elbúsíthatnák az ég lakossait, s az angyalok magok szánnák kigördüléseit. Elveszek, s én így férfi nem vagyok”).
Melinda nem tagadja azt, ami közte és Ottó között történt, csak épp azt bizonygatja, hogy ő nem tehet róla, azaz akarata ellenére megbecstelenítették. Bánk viszont attól tart, hogy a dolog Melinda beleegyezésével történt („Ottó s Melinda egyaránt örültek!”)
Ingadozik, nem tudja eldönteni, higgyen-e Melindának. Melinda azt kéri, hogy ha már Bánk nem tartja méltónak arra, hogy továbbra is a feleségének tekintse, akkor legalább arra legyen tekintettel, hogy ő anya is, Bánk gyermekének anyja.
Erre a dühös Bánk belöki azt az oldalajtót, amely mögött a kisfiuk alszik, és megátkozza Somát („Te átkozott kis alvó, mit mosolyogsz?”). Melindának ez már sok, hiszen az imént az ártatlan Somát apja anyja vétkéért átkozta meg („Atyaátok egy anyáért!”).
Innentől kezdve Melinda kezd megőrülni: az eszelősökre jellemzően beszél és viselkedik, beszéde zavart, összefüggéstelen és kétségbeesett („Ha a szegény hold férjhez adja szép leányait, mondjátok, hogy királyi lakodalma van két nyíllövésnyire.”)
Még egyszer utoljára megpróbálja megmagyarázni férjének a történteket: „Pokolbeli tűz ége csontjaimban, s a királyné aludni ment – álmos volt.” Innen tudjuk meg, hogy Ottó sikeresen végrehajtotta a tervet: Melindának beadta a hevítő porokat, ezért érezte úgy Melinda, mintha egész teste égne, Gertrudisnak pedig az altatót, ezért lett álmos és ment el lefeküdni a királyné.
Bánk azonban nem érti Melinda szavait, főleg hogy mindenféle őrült beszéd közé keverve hangzik el a lényeg. (Ha tudna a porokról, minden világos lenne, de Bíberách gondoskodott arról, hogy Ottóval való beszélgetését Bánk ne hallja.)
Az elboruló elméjű Melinda váratlanul elsiet. Ekkor már nem nagyon tudja, mit csinál: azzal a tébolyult rögeszmével rohan el, hogy megátkozott gyermekét Gertrudistól visszakövetelje.
Bánk tovább gyötrődik, töpreng azon, ami elhangzott, és szöget üt a fejébe egy gondolat. Gyanakodni kezd, hogy a királyné is bűnrészes lehet a történtekben, hogy ő játszhatta a kerítő szerepét („Hiszen Melinda úgyse tudja, mit beszéle – – Ég és föld! De hát ki az oka, hogy szegény nem tudja, mit beszél?! – És a királyné álmos volt! – Nem-é?”)
Bánk nem tudhatja, hogy az altató portól volt álmos a királyné, ezért valószínűleg csak arra gyanakszik, hogy Gertrudis tettette az álmosságot: ez ürügy volt, mert magára akarta hagyni Melindát Ottóval.
Ekkor merül fel először Bánk gondolataiban a lehetőség, hogy megöli Gertrudist: becsületét csak úgy moshatja tisztára, ha bosszút áll azokon, akik Melindát elveszejtették. („Mely gondolat lesz agyvelőmben első zsengéjekor már meghatározás? – – Épülj fel! izmosodj meg, gondolat! – Veled épül ismét csak fel, örök lenyugtom felett, megéledő becsűletem.”)
Ha most, ebben a lelkiállapotban ölné meg Bánk a királynét, akkor nem válna tragikus hőssé, mivel csak kisszerű gyilkos, egy bosszúálló férj lenne, aki megcsalatását akarja megtorolni. Katona József megmenti őt ettől.
*
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 12. oldalra!
Hozzászólások
Katona József: Bánk bán (olvasónapló) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>