Abból, hogy Ottó megalázkodva, letérdepelve udvarol, Melinda látja a jellemét. A térdeplést nemcsak férfiatlannak tartja, hanem az egyházi szertartás térdhajtásának szinte paródiáját láthatja benne.

Ottó szenvedélye nem olyan igaz és tiszta szerelem, mint Bánké. Melinda érzékeli, hogy a herceg udvarlása csinált, tettetett: amikor Ottó letérdel előtte, az csak színjáték, ámítás, nem igaz szerelemből teszi. Láthatólag keresi a szavakat, miközben Melinda Bánk bán szavait idézi neki, aki nem térdelt le, nem alázkodott meg, amikor szerelmet vallott neki: „Szabad tekéntet, szabad szív, szabad szó, kézbe kéz és szembe szem – minálunk így szokta a szerelmes: aki itt letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít!”

Melinda tehát Bánkot idézve finoman arra céloz, hogy nem hisz Ottó szerelmében, és nem bízik a fiatalemberben. Szavai azt mutatják, hogy Ottót össze sem lehet hasonlítani Bánkkal, hiszen Ottó jelleme eltörpül Bánké mellett, aki férfias, nemes lélek és nagylelkű ember, és akinek van tartása, van gerince. Miközben Ottó szerelmet vall neki, Melinda végig Bánkra gondol. Bánk azonban félreérti ezt a jelenetet.

Ottó csak Melinda belső tartását hagyja ki a számításból. Ha Melinda egy Gertrudis-típusú nő lenne, akkor könnyen lehet, hogy még a kesztyűjét is Ottó arcába csapja. De Melindának van belső tartása és erőt vesz az indulatain, visszafogottan viselkedik, hiszen nincs ott a férje, hogy megvédje Ottó bosszújától. Csak a testvérei vannak ott, akik szintén megtűrt vendégek az udvarban.

Mindazonáltal egy percre sem felejti el, hogy ő kinek a felesége, hogy gyermekes anya, hogy mivel tartozik Bánknak, aki befogadta őt és a feleségévé emelte. Melinda pontosan tudja, hogy Ottó őt nem tudja kísértésbe vinni. Csak épp a csalárdságot felejti ki a számításból: a porokat.

Milyen porok lehettek vajon? Lehetett valamilyen kábítószer vagy izgatószer, ajzószer is. Ezek tettre készebbé teszik az embert, mivel eltompítják az agyat, így az ember elveszti az önkontrollját. A test és a tudat ilyenkor különválik, az ember nem tudja, mit csinál. Amikor felébred és visszatér az öntudata, az önkontrollja, akkor borzad el, hogy mi mindent megtett, mit engedett meg magának. Ettől piszkosnak, mocskosnak érzi magát. Melinda tehát próbál vigyázni magára, de az ármány, a gonoszság és Bánk jóhiszeműsége csapdát állít neki.

Viszont az rejtély, hogy miután tisztába jön Ottó csábítási szándékával, miért megy el a királynéhoz „egy János-áldását üríteni” (Szent János-áldásnak nevezték a búcsúzás előtti utolsó pohár bor elfogyasztását).

Valószínűleg annyira gyanútlan és naiv, hogy elhiszi azt, amit Ottó Bíberách tanácsára azért mond, hogy kiengesztelje őt és Gertrudist: hogy valójában nem akarta elcsábítani Melindát, csak próbára akarta tenni a magyar feleségek hűségét…

Bánk bánatzsákjában van, ami feszíti, amit meg kell oldania: a haza sorsa és Melinda. Ez a kettő meghatározó az életében. Amilyen magabiztos volt az összeesküvés és a haza ügyében, olyan bizonytalan Melindát illetően. És addig húzza-halasztja a dolgot, míg végzetessé válik a távolmaradása. Talán ha megmutatja magát, ha Melinda tudja, hogy otthon van, akkor határozottabban vissza meri utasítani Ottó udvarlását.

Férfiatlan és ocsmány dolog volt, amit Ottó tett. Szétzúz egy boldog házasságot, bemocskol egy tiszta női nevet. Ráadásul annyira ostoba, hogy még az ötletet is mástól veszi. Bánkkal ellentétben Ottónak nincs tartása, ő nem igazi férfi. Melinda iránti szerelme sem tiszta érzés, hanem csak testi vágy, ez abból is látszik, hogy olyan alattomosan és akarata ellenére teszi magáévá azt a nőt, akit állítólag szeret.

Melindának nemcsak az erkölcse, hanem az ép elméje is odavész. Összeomlik, nem bírja ezt a terhet elviselni. Ez is bizonyítja, hogy Melinda nem volt kacér, hiszen épp attól a tudattól roppan össze, hogy beszennyezték, pont őt, aki megközelíthetetlen volt! Tudja, hogy most már mocskos, és ezt nem bírja elviselni.

Iszonyatos teher ez neki, és újabb csapás a szerencsétlenségben, hogy még Bánk is eltaszítja magától, sőt, Bánk még a kisfiát is eltaszítja, aki teljesen ártatlan, miért ő bűnhődjön az anyja vétkéért? Bánk átkot mond a kisfiára, és Melinda érzi, hogy Soma olyasmiért szenved, amit el sem követett (ne feledjük, hogy nagyon keresztény emberekről van szó, és átkot mondani egy keresztény ember számára szörnyűség). Ez már sok, ebbe beleőrül Melinda.

Ugyanakkor, ha belegondolunk, Bánk se tehet mást. Bánknak férfihoz és nemesemberhez illő tartása van, nemes lelkű és méltóságteljes, de feleségével már nem a régi szeplőtlen viszony van köztük: a dolgokat nem lehet meg nem történtté tenni.

A védteleneknek a jóhiszeműség és a gonoszság csapdát állít: szétszakad a két tündéri lánc:

• az, amely Bánkot a hazájához köti
• az, amely Bánkot a szerelméhez, családjához köti

Bánk, aki próbált hű lenni a törvényhez és a királyhoz, aki magára erőltetett rendben és visszafogottságban akart élni, így jut el idáig, és Gertrudis mindent megtesz, hogy ide juttassa.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 9. oldalra!