Melinda: bűnös-e a csábítási ügyben?

Vajon Melinda hibázott-e valamiben? Minden jel szerint ártatlan áldozata egy cselszövésnek, de vajon nem kacérkodott-e Ottóval, nem biztatta-e?

Többen úgy értelmezték a művet, hogy Melinda kacér volt, és délszaki forró vérmérséklete szerepet játszott abban, hogy Ottó végül megszerezte őt. Ez az értelmezés nem állja meg a helyét, mivel a kacérság nem illik bele Melinda jellemébe. Azonkívül Ottó számára feltehetőleg épp azért olyan vonzó Melinda, mert nem kaphatja meg.

A csábító mindig az elérhetetlen nőre vágyik: hiába van ott a szép, szőke német lány, Izidóra, aki úgy lohol Ottó után, mint a kiskutya, nem kell Ottónak. Bíberách is figyelmezteti Izidórát, hogy ne rajongjon annyira Ottóért, mert sok férfi a nehéz hódítást szereti („ne ess utána Ottónak nagyon. Sok férfiak – tudom magamról – az olyat, ki könnyű győzedelmet igér, azért se’ szívelik; de légyen a meghódítás nehéz, már akkor ők csak puszta büszkeségből is belészeretnek.”)

Tehát ha Melinda kacér lenne, ha könnyű prédának ígérkezik, akkor Ottó talán nem is akarná annyira elcsábítani.

Lehetséges, hogy Melinda természetes kedvessége félreérthető volt Ottó számára, de az egészen biztos, hogy Melinda nem volt kacér. Csak abban hibázott, hogy nem mondott nemet rögtön, nem fordult el rögtön Ottótól. Ha az első pillanatban határozottan hátat fordít Ottónak, akkor talán minden másként történik. Ez kicsi vétek, mégis egész tragédiát indít el.

Kérdés, hogy miért nem ellenkezett Melinda határozottabban?

Ez Melinda jellemével magyarázható. Nagyon ártatlan, fiatal, tiszta és naiv karakter, ezért egyszerűen nem hitte el, hogy Ottó tényleg el akarja csábítani: nem feltételezte a királyné öccséről, hogy ki mer kezdeni egy férjes asszonnyal. Így amikor Ottó udvarlási szándéka nyilvánvalóvá válik, Melinda csalódik Ottóban.

Erre utalhatnak következő szavai: „MELINDA: Édes Istenem, mi lett belőle!  OTTÓ: Énbelőlem? MELINDA: Álorcádból, undok ember! Ó, szerelmes jó Istenem, be megcsalatkozék!” Azért csalódik, mert Ottó, akinek úriemberként kellene viselkednie, szerelmével üldözi és ostromolja.

Viszont Melinda, bár naiv, egyszerű lélek, azért nem buta lány. A herceg udvarlásából rájön, hogy a királyné miért hívta őt az udvarba. „Ezért kellett tehát nekem ide jönni, és ezért nem ille Bánk bán hitvesének a magányba’ lakni? Mert udvarunknak nagy szüksége volt tapasztalatlan együgyü szívekre?”

Melinda jelleméből adódik, hogy miért nem utasította vissza erélyesen Ottót.

• Egyrészt Melinda hallatlanul tudatában van annak, hogy ő csábíthatatlan, elérhetetlen. Azért nem fordul el vagy rohan ki, mert nem érzi találva magát, nem érzi veszélyben magát. Nem üt rajta rést Ottó vallomása. Ottónak tehát azért nem sikerül a hagyományos eszközökkel elcsábítani Melindát, a délszaki nőt, mert Melinda megközelíthetetlen, megkörnyékezhetetlen.
• Melinda emberi jóindulatból is elmehetett arra a találkozóra Ottóval és szánalomból is (hiszen kettejük közül Melinda az erősebb, Ottó a gyengébb). Erre utalnak Ottónak mondott szavai is: „Sajnállak. – Oh herceg! Szerelmem által egy lehet csak boldog és szerencsés – az pedig Bánk.”
• Azt se felejtsük el, hogy egy magas rangú fiatalemberről van szó, aki árnyékként követi Melindát, és akivel Melindának nem szabad tiszteletlenül viselkednie. Melinda védtelen, a férje távol van, és idegenként, a királyné vendégeként tartózkodik a kastélyban, Ottó pedig a királyné öccse, akit nem ajánlatos magára haragítania.

Részben ez is oka lehet annak, hogy Melinda nem fordít hátat, nem rohan el, nem csapja be az ajtót, és nem gorombáskodik. Inkább finoman, női logikával próbálja megértetni Ottóval, hogy szavának nincsen hitele, hogy tudja, hogy Ottó csak tetteti a szerelmet.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!