Melinda azonban elutasítja Ottót, pedig akkor még nem is tudja, hogy Bánk bán otthon van. Férjes asszonyként, akinek a férje távol jár, akár el is fogadhatná a királyné öccsének szerelmét, de ő hűséges a férjéhez. És Bánk, a szegény féltékeny férj erre nem is gondol, az egész jelenetben csak a gyanúja beigazolódását látja.

Gertrudis hatalmas szenvedést okoz neki, szinte az erejét szívja ki. Bánknak annyira fáj a megcsalatás gondolata, hogy nem is tud gyorsan cselekedni, nem képes gyors döntést hozni. Valósággal megbénítja az a tudat, hogy Melinda rossz úton jár, hogy elcsábította őt Ottó. Bánk ekkor elbizonytalanodik.

Ha nem szeretné a feleségét, ha csak érdekházasságot kötött volna, akkor is megalázó lenne számára a helyzet, de talán könnyebben túl tudna lépni a történteken. Így azonban rettentő keserves a számára.

Gertrudist „fertelmes asszonynak” látja, aki azért beszél kétértelműen, hogy ördögi céljait ne lehessen leleplezni. (Nem biztos, hogy ebben igaza van: nem biztos, hogy a királyné szándékosan beszél kétértelműen: talán nem tudatosodott benne, hogy egyszerre biztatja is és tiltja is Ottót.)

A királyné távozása után a kétségbeesett Ottó Bíberáchot szólítja, akitől tanácsot kér. A lovag azt tanácsolja neki, hogy engesztelje ki a nővérét, és azt az ötletet adja, hogy tagadja le csábítási szándékát: mondja azt, hogy csak próbára akarta tenni Melinda hűségét, és hívja meg Gertrudist is és Melindát is egy búcsúpohárra, hiszen másnap úgyis elutazik.

Bíberách porokat is ad Ottónak: keverjen Melinda italába „hevítő” port, Gertrudiséba pedig altatót. Nagyon fontos, hogy Bánk erről nem tud: Bíberách suttogva adja tanácsait, így Bánk nem hallja.

A lovag egyébként tudja, hogy Bánk hazatért, és azt is tudja, hogy Bánk és Ottó közül Bánk az erősebb. Márpedig ő mindig a győztes oldalán akar állni, ezért arra készül, hogy átpártoljon a magyarokhoz.

Ezután előjön Bánk, akit nagyon felzaklatott mindaz, amit hallott. Zavarodottság, tehetetlenség lesz úrrá rajta, nem tudja, mit tegyen, csak toporog és kétségbeesetten, töredezett mondatokban, szaggatottan beszél, szinte hörög. Fel van háborodva Gertrudis kétszínűsége, aljassága miatt.

Bánk azért habozik, mert nem tudja, hogy két veszély közül melyiket hárítsa el előbb: a hazát vagy a feleségét fenyegető veszélyt? („De hát Melinda! oh! hát a Haza! Itten Melindám, ottan a Hazám – a pártütés kiáltoz, a szerelmem tartóztat.”)

Végül összeszedi magát és széttépi a királyi hatalomhoz és a családjához kötő „tündéri” [tünékeny, semmibe eltűnő] láncait. Ez azt jelenti, hogy nem nádorként és nem is férjként fog cselekedni, hanem pusztán a lelkiismerete szerint.

Bánk ekkor gyökeresen megváltozik: nem nagyúr többé, hanem csak ember. Elhatározza, hogy tetteit csak és kizárólag a haza érdeke és a becsület parancsa fogja vezérelni.

A nagy kérdés az, hogy sikerül-e Bánknak tartania magát az elhatározásához és teljesen személytelennek maradni, pusztán a tisztesség és a becsület törvényeit nézni, mintha ő maga egyáltalán nem lenne érintve az eseményekben.

A továbbiakban drámai küzdelem bontakozik ki régi énje és új elhatározása között.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!