A bonyodalom kezdete (1. szakasz)

Az összeesküvők jelszava: „Melinda”, Bánk feleségének a neve, így Bánk érzi belőle, hogy valami baj van Melindával, s ettől egyfajta lelki bénultság, zavarodottság fogja el: nem lát és nem hall, nem veszi észre Bíberáchot, nem figyel Tiborcra.

Fájdalma, kétségbeesése elárulja, hogy értékrendjében Melinda áll az első helyen, életében felesége a legfontosabb személy. Még túlvilági létének is Melinda az egyedüli értelme, ő az egyetlen üdvössége, aki nélkül értéktelen és értelmetlen számára az élet, mind a földön, mind a túlvilágon.

Bánk tehát szereti Melindát, ezért nagyon sebezhető: nemcsak megalázó számára az, hogy Ottó udvarol a feleségének, nemcsak a büszkeségét sérti, hanem a szívét sebzi meg a dolog.

Az övék egy szerelmi házasság, ami a középkorban nagyon ritka volt (általában érdekházasságot kötöttek, a birtok házasodott a birtokkal, a rang a ranggal, a vagyon a vagyonnal, a felekezet a felekezettel, tekintet nélkül az érzelmekre). Bánk különbözik a többiektől abban, hogy a kor szokásaival szemben ő „modern” nézeteket vall a házasságról és szerelemből nősült.

Az ország legmagasabb méltóságú és leggazdagabb főuraként feleségül vette a szegény, vagyontalan, Spanyolországból menekült lányt, aki nem hozott a házasságba birtokot, de csodálatosan szép és fiatal, alig több húszévesnél. Bánk már csak magas közjogi méltósága miatt sem lehet fiatal, valószínűleg megvan már negyven éves is, tehát közte és felesége között nagyjából 20 év lehet a korkülönbség.

Ha egy negyvenes, középkorú férfi beleszeret egy nála húsz évvel fiatalabb, „világszerte híres szépségű” lányba, akkor többnyire rettenetesen féltékeny, és ezzel magyarázható, hogy Bánk is rögtön arra gyanakszik, amikor Peturék jelszavát hallja, hogy Melinda megcsalta.

Azonkívül Melinda Magyarországon egzotikusnak is számított, hiszen a magyar asszonyoktól eltérően ő spanyolos szépség (fekete haj és szem, kreol bőr), már csak ezért is figyelmet keltett. Nem véletlen, hogy a kéjenc, szerelmi ügyekben járatos Ottó szemet vet rá.

A lehetőség, hogy elveszíti Melindát, olyan sokkhatást vált ki Bánkból, hogy az egész első felvonás alatt csak gyötrődik, és döntésképtelenné, magatehetetlenné is válik: képtelen a tudatos cselekvésre, képtelen bármit is elhatározni.

Elbújik a rejtekajtó mögött, és tanúja lesz, hogyan udvarol Ottó a feleségének. Ráronthatna Ottóra, párbajra hívhatná, de nem teszi: amikor meglátja a herceget és Melindát, döbbenetében és zavarában csak kiszédeleg és hallgatózik. Talán azért is dönt így, mert szeretné megtudni, hogy a felesége bűnös-e a dologban, elcsábítható-e.

Ezután kénytelen-kelletlen ki kell hallgatnia Gertrudis kétszínű társalgását az öccsével, akinek nem mondja meg nyíltan, hogy mit akar, hanem buzdítja is Ottót meg nem is, azaz indirekt módon buzdítja (pont az ellenkezőjét mondja annak, amit valójában akar: tegyél le róla, mondja, s Ottó csak azért is megszerzi Melindát).

Gertrudis kétértelmű, ha tetszik, következetlen viselkedésének oka az, hogy királynéként elvben tiltania kell a románcot és önmérsékletet kell tanúsítania, Ottó nővéreként viszont mindent elkövet Ottó érdekében, az öccsének mindent szabad, éppen csak annyit hagy meg neki, hogy ne túl nyíltan csinálja.

Az is lehetséges, hogy Gertrudis fel akarja használni Melindát Bánk ellen, hiszen ha felesége hűtlen lesz hozzá, akkor Bánk elveszti a becsületét, így a helyzete is ellehetetlenülne az udvarban. Gertrudis és Bánk céljai ellentétesek, ezért Gertrudis minden eszközzel igyekszik legyőzni ellenfelét. Botrányt azonban nem akar, ő maga nem akar belekeveredni.

Másrészt a királynét a meráni büszke dölyf teszi kerítővé. Merániaiként sérti a büszkeségét, hogy egy meráni herceg nem tud elcsábítani egy nőt, ezért felháborítja Ottó „kontársága” („ni, itt megyen Gertrud, az öccse kinek kontár vala Melinda elszédítésében”).

Gertrudis uralkodói gőgjében lenézi alattvalóit, a magyarokat, így az ő szemében nincs semmi baj azzal, hogy Ottó, aki merániai, elcsábítsa egy magyar főúr feleségét.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!