A dráma alapszituációja (előversengés + 1. szakasz eleje)

A drámai alaphelyzet már a cselekmény elindulása előtt létrejött, legfontosabb mozzanatait az előversengésből, ill. az első és második szakasz párbeszédeiből ismerjük meg.

1213-at írunk és a királyi udvarban vagyunk. A király, II. Endre nincs otthon, Galíciában hadakozik. Helyette a királyné, Gertrudis vezeti az országot, bár II. Endre távolléte idejére Bánk bánt, az ország nádorát nevezte ki helyettesének. Tehát amíg a király távol van, addig Bánk kezében van a legfőbb hatalom, ő a „nagyúr” (Katona József szerint ennek a szónak eltorzult formája a „nádor”).

Ő a király helyettese, Bánk még sincs a királyi udvarban, mert Gertrudis igyekszik őt távol tartani a központtól, hogy minden hatalmat a saját kezében tarthasson. Ez már eleve konfliktusos szituáció: egy furcsa hatalmi helyzet állt elő azzal, hogy nincs otthon a király.

Gertrudis el akarja távolítani a nádort az udvarból, hogy egyedül ő kormányozhasson, ezért országjáró körútra küldi Bánkot. Előtte azonban elrendeli, hogy Bánk vidéki kastélyából hozza fel az udvarba szép, fiatal, tiszta lelkű feleségét, Melindát, mert egy nádor nejének nem illő a magányban, elvonultan élnie. Melinda ne legyen egyedül, inkább növelje az udvar fényét.

Bánk felhozza a feleségét, mire Ottó, a királyné öccse megkívánja Melindát. A herceg csapodár fiatalember, aki hírhedt a kicsapongásairól. Melinda iránti vágya sem igaz szerelem, hanem csak testi vonzalom. Szándéka, hogy elcsábítsa Bánk feleségét, nem titok az udvar előtt, mindenki várja a botrányt.

Láthatjuk, hogy a dráma világában már a cselekmény elindulása előtt megbomlott a harmónia. Már eleve egy diszharmonikus világba kerülünk bele, amely az egyik szereplő, Gertrudis tevékenységének eredménye.

Ez a drámai helyzet magában hordozza a konfliktus kialakulását, mivel a királyné érdeke az, hogy a meglevő diszharmonikus állapotot fenntartsa, a titokban hazatérő Bánk viszont megpróbálja visszaállítani a harmóniát.

A királynénak több oka is van Bánk eltávolítására:

• saját kezében akar tudni minden hatalmat
• támogatja öccse, Ottó herceg szerelmét Bánk felesége, Melinda iránt, és a férj útban van a csábítónak
• tudja, hogy Bánk nem engedné a dőzsölő udvari mulatságokat, miközben a nép éhezik

Országjáró körútja során Bánk mindenütt elégedetlenséget, bajt, gondot, elnyomást, fájdalmat, panaszt, tehetetlenséget tapasztal. Az ország megosztott: a merániaiak és a magyarok szemben állnak egymással. A királyi udvarban a merániaiak Gertrudisnak engedelmeskednek, aki mindenben nekik kedvez, vagyoni és politikai előnyökhöz juttatja őket, miközben a magyar nemeseket háttérbe szorítja.

A helyzet olyan súlyos, hogy összeesküvés is szövődik Gertrudis ellen, amelyet Petur bán vezet. Ugyanakkor a magyar nemesség is megosztott: vannak, akik beletörődnek a helyzetbe és a királyné szolgái lesznek (őket nevezi Petur „lévnyalóknak”, a „léhűtő” és a „talpnyaló” szavak összevonásával), és vannak, akik elégedetlenkednek, változást akarnak.

Az összeesküvők dühösek a királynéra, amiért a magyar méltóságokat és birtokokat a merániaiaknak adja. Petur titokban hazahívja Bánkot.

Az összeesküvők között nemcsak magyarok vannak, hanem spanyolok is, Melinda testvérei, Simon és Mikhál bán, akik a spanyolországi Bojóthból menekültek a Magyar Királyságba az arabok hódítása elől.

Figyeljük meg, hogy a darab két női főszereplője közül mindkettő idegen: Gertrudis merániai, azaz német, Melinda pedig bojóthi, azaz spanyol. De míg Gertrudis a király felesége és teljhatalommal bír, addig Melinda egy megtűrt, üldözött, naiv fiatal nő, akit Bánk bán szerelme emelt magas rangba, és aki eddig vidéken élt, Bánk családi birtokán.

Bánkban akkor tudatosodik, hogy katasztrófához vezethet az az ellentét, amely a királyné és a magyarság (beleértve mindenkit a főnemesektől a parasztokig) közt van, amikor visszatér országjáró körútjáról.

Megdöbbenti a nép nyomora, szegénysége és a királyi udvar fényűzése, dőzsölése közti kiáltó ellentét. De mindez kevés volna ahhoz, hogy Bánk a királyné ellen forduljon. Szükség van arra a hatalmas csapásra, amely magánemberként, férjként éri.

Ebből az összetett alaphelyzetből egy összetett konfliktus következik: Bánkot ugyanis magánemberként (férjként) és közemberként (nádorként) is érintik a történtek.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!