Katona József portréja

Az elemzés vázlata:

● Bevezetés
● A Bánk bán történeti forrásai
● A Bánk bán szerkezete
● A Bánk bán alapszituációja (előversengés + 1. szakasz eleje)
● A bonyodalom kezdete (1. szakasz)
● A bonyodalom kibontakozása (2-3. szakasz)
● Melinda: bűnös-e a csábítási ügyben?
● Tiborc panasza
● Tetőpont (4. szakasz)
● Bánk bán és Gertrudis nagyjelenete
● Végkifejlet (5. szakasz)
● A Bánk bán utóélete

Az alábbi írás középpontjában a mű cselekményének ismertetése és elemzése áll. Több szempontot vizsgáló, részletes „nagyelemzés” ITT olvasható. A Bánk bán magyarázatokkal ellátott, részletes olvasónaplóját ITT, rövidebb tartalmi összefoglalóját pedig ITT találjátok.

Katona Józsefet egyműves szerzőnek tartja az irodalomtörténet, mivel művei közül csak a Bánk bán jelentős.

A Bánk bán 1815-ben keletkezett. A Döbrentey Gábor által szerkesztett Erdélyi Múzeum drámapályázatot írt ki, és Katona elküldte művét a pályázatra, de nemcsak hogy nem nyert, még meg sem említették az értékeléskor.

1819-ben átdolgozta a Bánk bánt és elküldte a székesfehérvári társulatnak, hogy adják elő, de a cenzúra megtiltotta, és csak kiadatását engedélyezte. Így nyomtatásban jelent meg 1821-es dátummal 1820-ban.

Katona József nem érte meg a Bánk bán bemutatását, mert 1830-ban meghalt szívrohamban, a művet pedig először 1833. február 15-én mutatták be Kassán. Udvarhelyi Miklós, Katona régi barátja jutalomjátéknak választotta magának a Bánk bán főszerepét.

Később népszerű lett a dráma, és 1848. március 15-én, a forradalom kitörésének napján a Nemzeti Színházban a Bánk bánt tűzték műsorra (eredetileg mást adtak volna elő, de megváltoztatták az aznapi programot). Gertrudist Laborfalvi Róza játszotta, Jókai Mór későbbi felesége, akit az író ebben a darabban látott meg elsőként.

1861-ben Erkel Ferenc operát írt a Bánk bánból, és beletette a darabba Vörösmarty Keserű pohár című bordalát is.

Katona József érzelmi válságokat jelenít meg a darabban, de túllép a szentimentalizmuson és már a romantika formanyelvét alakítja.

A Bánk bán történeti forrásai

A középkori Magyar Királyság Európa egyik nagyhatalmának számított, ezért ami a magyar udvarban történt, azt számon tartották, lejegyezték a krónikák. A királynégyilkosságról és a nádor feleségének meggyalázásáról először egy 1268-as ausztriai verses krónikában olvashatunk, itt a krónikás a szájhagyományra hivatkozott mint forrásra.

Valószínűleg azt használta forrásként a 14. század közepén a Képes Krónika is, majd Thuróczy János is A magyarok krónikája című művének írásakor a 15. században, mivel ezek a magyar krónikák is Bánk bán feleségének elcsábításával okolják meg a királyné elleni merényletet.

Innen vette át a történetet az olasz humanista Antonio Bonfini, Mátyás király udvari történetírója, akinek nyomán a Bánk-monda bekerült az európai kultúra vándortémái közé, és számos külföldi szerző feldolgozta. De nálunk sem Katona műve volt a téma első feldolgozása, már históriás ének is született róla a 16. században.

A Bánk bán szerkezete

A Bánk bán klasszikus felépítésű a dráma: a helyszín és az idő egysége megvalósul benne.

Két szálon indul a tragédia:

1. szerelmi szál: Bánk bán szerelmes Melindába
2. politikai szál: összeesküvés

A történet ideje: 1213-ban játszódik, II. Endre uralkodása idején.

A történet helyszíne: a pilisi erdő közepén játszódik a királyi kastélyban.

Főbb szereplők:

Bánk bán, az ország nádora (a „bán” nem személynév, hanem egy ősi méltóság megnevezése: a déli országrész ura volt, pl. létezett horvát bán, szlavón bán, ez tehát egy rang, mint a herceg vagy a gróf).

Gertrudis, II. Endre magyar király felesége, aki német

Ottó, meránai herceg, Gertrudis öccse, szintén német

Melinda, Bánk bán felesége, aki a bojóthi nemzetségből származik, azaz spanyol

Biberach, kóbor lovag

A szereplők közül II. Endre, Bánk és Gertrudis a valóságban is létezett, és létező helyszín Bojóth is, ahonnan Melinda származott (Bojót Komárom megyében van, valószínűleg ez a spanyol bojóthiak Bojótja, de ez nem bizonyított). A pilisi erdőben volt a királyi udvartartás központja.

Katona mint író nyúl az anyaghoz és nem mint történész, azaz nem törekszik a hitelességre. Ez nem történeti jellegű munka: Katona József a maga céljai érdekében sűrítéssel, egy előadható tragédia megalkotásának céljával nyúlt ezekhez a történelmi személyekhez.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!