Az ellenhatás Bodnár Zsigmonddal jelent meg, aki Kármán regényét fordításnak, legjobb esetben középszerű Werther-utánzatnak tartotta. Állítását Beöthy és Heinrich Gusztáv igyekeztek megcáfolni.

Heinrich összevetette Kármán művét F. G. von Nesselrode-nak Augsburgban megjelent 1785-ös Die Leiden der Jungen Fanni című novellájával. E mű hősnője egy fiatal katonatisztbe, Ferencbe szerelmes. Leveleznek egymással és Fanni, amikor feleségül akarják adni egy idős férfihoz, megöli magát. Heinrich az összehasonlítás eredményeként kimondta, hogy a német Fanni-novella értéktelen Werther-utánzat, Kármán József Fannija azonban kiváló alkotókészségről tanúskodó remekmű.

Beöthy szerint Kármán magát a Fanni nevet Klopstock Fannijából vette. Levelezése Markovics grófnővel, melyet Abafi teljes egészében kiadott, valószínűtlenné tette azt a feltételezést, hogy ezek a levelek szolgáltak volna alapul Kármánnak a regény megírásához. A valódi levelek érzéki, tüzes, szenvedélyes hangvétele teljesen idegen Fanni leveleinek hangjától és a hősnő szűziesen tiszta, ártatlan lényétől.

Más tanulmányok, pl. Szabó Ferenc írása számos olyan helyet mutattak ki a Fanni hagyományaiban, amelyek igen szorosan követik Goethe Wertherét.

Újabb tanulmányában Heinrich Gusztáv is ezt a nézetet vallotta. Szerinte Kármán a történetszövésben és a megoldásban is hűséges tanítványa Goethének. Azonban nagy, elvitathatatlan érdeme stilizálóképessége és minden érzelmi árnyalatot kifejezni tudó nyelvi készsége, amellyel a maga korában annyira egyedülálló volt.

A Fanni hagyományai irodalomtörténeti jelentősége főleg az, hogy egy európai áramlat, a szentimentalizmus egyik értékes magyar képviselője.

Először az Urániában jelent meg, 2. kiadása Toldy Ferenc Nemzeti Könyvtárában: Kármán József írásai és Fanni hagyományai (1843), 3. kiadása Zilahy Károly Hölgyek lantja c. művében (1865), 4. kiadása Gyulai Pál nevéhez fűződik (1875), 5. kiadása Abafi Lajos Nemzeti Könyvtárában: Kármán József művei (1880).

1896-ban Vitkovics Mihály szerb nyelvre lefordítva is kiadta Szomen Milica (azaz Milica emlékezete) címen, anélkül, hogy feltüntette volna, hogy munkája fordítás. Németül a Reclam Universal Bibliothek 1387. számában jelent meg Fannys Nachlass címen.

Ami Kármán egyéb munkáit illeti, azokról nem tudunk teljesen biztosat. Ami bizonyos, hogy önálló kötete nem jelent meg. Egy rövid emlékvers kivételével minden írása az Uránia három kötetében látott napvilágot.

Az Uránia cikkei azonban részben vagy teljesen névtelenek, vagy csak írói jeggyel vannak ellátva. Toldy Ferenc a maga kiadásában a Kn. jelzésű darabokon kívül Kármán művei közé sorolta a névtelen közlemények egy jelentős részét is.

Abafi Lajos pedig az ismeretlen szerzőjű cikkeket mind Kármánnak tulajdonította. Később a névtelen cikkek stílusának grammatikai és stilisztikai vizsgálata alapján kétségessé vált, hogy ez a feltételezés helytálló-e. Pintér Jenő ezeket a cikkeket az Uránia névtelenei című fejezetben foglalja össze irodalomtörténeti könyvében.

Az Uránia cikkei között mindössze egy-két vers akad, melyek rímes epigrammák, a többi értekezés (pl. Az Uránia olvasóihoz, A nemzet csinosodása). Van két szatíra is (A módi, Új házas levelei), egy történelmi regénytöredék (Fejveszteség), valamint mesék (melyek a női életre vonatkozó rajzok).

Az Uránia olvasóihoz intézett előszó a folyóiratok jelentőségét fejtegeti a nemzeti művelődés fejlesztése terén.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!