Kármán József legfontosabb munkája a Fanni hagyományai c. levélregény, amely az Uránia 2. és 3. számában jelent meg először. Tartalmát Fanninak, egy vidéki nemesház leányának napi feljegyzései és báró L.-néhez írott levelei adják.

Története röviden: Fanni mogorva apja, rideg szívű mostohája és elkényeztetett mostohatestvérei között teljesen elhagyatottnak érzi magát, melegség és megértés után áhítozik. Egy vidéki bálon megismerkedik egy csinos, ábrándos fiatalemberrel, T-ai Józsival, akibe beleszeret. A fiú viszonozza Fanni szerelmét, amelyet a lány barátnője, Teréz is egyre éleszt.

De a hősnő boldogsága, melyet képtelen eltitkolni, nem tart sokáig. „A kártörülő hír, megrútítva és hazug nagyságaival megbővítve vitte esméretségét” a lány apja elé, aki „kegyetlen szemrevetéseket tett” Fanninak szerelméért. Az apa elszakítja lányát T-aitól, akit ingyenélőnek tart.

Ezután Fanni egyre hervad. Kíméletlen anyjának és testvéreinek gúnyolódása, a világ rágalmazó szavai, amelyek elbukottnak nevezik, oda juttatják a lányt, hogy a halált kívánja. Hálával és öleléssel fogadná az elmúlást mint szabadítót. Szemei kiszáradnak, arca elsárgul, érzi, hogy a vég közeleg. Jegyzeteit és leveleit szerelmesére hagyja örökül, bízva a másvilági találkozásban és abban, hogy ott majd szerethetik egymást.

A Napi jegyzetek és levelek élén álló két fejezet (Fanni élete, Fanni hagyományai) ad hírt a további eseményekről. Fanni apja megbánta szigorúságát, keményszívűségét és szorgalmas ápolással próbálta hibáját jóvá tenni és lányát az életbe visszahozni, de hiába. T-ai Józsit is elhívja Fanni betegágyához, de már késő, Fanni számára nincs többé menekülés. Szerelmesének karjai között hal meg.

Hogy Fanni emlékét fenntartsa, T-ai beküldi az Urániának a lány naplóját, jegyzeteit mint szent hagyományokat (hagyatékot): „Elszakadozott töredékek, apró gondolatok, de amelyekből egy szép egészet összerakhat – a gondolkozó”.

Akit részletesebben érdekel a mű tartalma, ITT talál olvasónaplót.

Recepciótörténet: A Fanni hagyományai nem keltett nagy feltűnést. Kármánnal és az Urániával együtt csakhamar teljesen feledésbe merült a regény. Megjelenésétől közel fél évszázadnak kellett eltelnie felfedezéséig, ami Toldy Ferenc nevéhez fűződik. Ő kutatta fel Kármán életrajzi adatait, ő tette először közzé őket és méltatta az író munkáit.

Ő vetette fel először azokat a kérdéseket is, amelyek még sokáig foglalkoztatták az irodalmárokat. Ilyen kérdések voltak például a következők:

• eredeti munka-e a Fanni hagyományai?
• van-e összefüggés a regény létrejötte és Markovics grófnő személye között? (ld. Kármán József élete)
• esztétikailag mennyire értékes a mű?

Toldy eleinte fordításnak gondolta a regényt, de kétségeit eloszlatta egy meg nem nevezett egykorú tanú, így végül azt hirdette, hogy Fanni valóban élt és Kármán nagyon szerette. A mű alapja a nő naplója és levelei, feldolgozása pedig Kármán érdeme. Toldy szerint az érzés mélysége és a belső valóság megragadó ereje a maga nemében egyedülállóvá teszik irodalmunkban ezt a regényt.

Ennek köszönhető, hogy 1843-tól Fanni mint írónő szerepelt a köztudatban. E felfogás ellen Gyulai Pál szólalt fel, aki szintén úgy gondolta, hogy a regény cselekménye igaz történet, azaz a mű egy megtörtént eseten alapszik, de a szerzőséget egyedül Kármán Józsefnek tulajdonította.

Végül Gyulai Pál nézete átment a köztudatba. Ezért sokat tett Beöthy Zsolt, aki A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése c. művében maga is elfogadta Gyulai felfogását. És ezt a felfogást vallotta irodalmi dolgozatában Baráth Ferenc is.

Halász Ignác hasonló irányú s Kármán Józsefet magasztaló művében az eddigi eredményeket összevetette a következő művekkel: Új Heloïse (Rousseau), Jacopo Ortis utolsó levele (Foscolo), Az ifjú Werther szenvedései (Goethe).

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!