XLV-XLVIII (Fanni báró L-néhez)

Fanni nem sokáig lehet boldog. Környezete hamar észreveszi T-ai iránti szerelmét, és a társaságbeli hölgyek pletykálni kezdenek róla. Rosszindulatú, túlzó, hazug szóbeszédek kapnak szárnyra a lány erkölcstelenségéről.

Az anyák és lányaik gyűlölködése mélyén persze irigység lappang: a lányok maguknak, az anyák lányaiknak akarták volna megkaparintani T-ai Józsit. Fannit teljesen kinézik a társaságból, úgy kezelik, mint valami gonosztevőt, és ez szörnyű megpróbáltatást jelent a lánynak.

Szerencsére időközben érkezik egy új vendég, a kedves és barátságos gróf É-né, aki nagyon megszereti Fannit. A grófné eredetileg csak rövid időre akart megszállni Terézéknél, mert átutazóban van, de Terézék rábeszélik, hogy maradjon hosszabb ideig.

É-né sokat beszélget Fannival, aki elmeséli neki báró L-né történetét, melyet a grófné megindítónak talál.

Annak idején Fanni megígérte a bárónénak, hogy senki előtt nem fedi fel kilététét, de mikor gróf É-né tudakolja barátnője nevét, megmondja, mert úgy érzi, ezzel jót tesz az özvegynek. Ez egy soha vissza nem térő lehetőség, hogy báró L-né pártfogóra leljen.

És kiderül, hogy Fanni megérzései helyesek voltak: a grófné ismeri a bárónét, régen barátnők voltak, csak mikor a báróné elszegényedett, szem elől tévesztették egymást. Gróf É-né levelet ír a bárónénak és kocsit küld érte, mert szeretné pártfogásába venni és elrendezni a jövőjét.

Később gróf É-né magával viszi báró L-nét és gyermekeit a birtokára. Fanni Terézéknél marad, és társtalanabb, mint valaha. Jót tett a szegény özveggyel, de ennek az az ára, hogy elveszítette egyetlen barátnőjét.

Mindennek tetejébe apja is megjelenik, mert fülébe jutottak a Fanniról szóló pletykák, és haza akarja vinni a lányt. Borzalmasan leszidja Fannit és T-ai Józsit is ócsárolja, aki szerinte ingyenélő, kóborló, nincs birtoka, nem származik jó családból, nincs jövedelme. Fanni védelmébe veszi a szerelmét, de apja hajthatatlan.

Teréznek azonban sikerül rábeszélnie az öreget, hogy Fanni még két hétig maradhasson. Ez a két hét azonban csak egy kicsi haladék Fanni és T-ai Józsi számára, mielőtt örökre elszakadnak egymástól.

XLIX-L (Fanni báró L-néhez)

Józsi, akit az apja katonának szán, időnként azzal a reménnyel áltatja magát, hogy sikerül majd elnyernie a szülők beleegyezését a Fannival való házassághoz, de Fanni érzi, hogy reménytelen a dolog. Az ő apja soha nem fog beleegyezni, mert a fiúnak nincs se társadalmi állása, se rendes jövedelme.

Február közepén, immár otthonról írja meg Fanni barátnőjének, milyen volt az utolsó nap, melyet szerelmével tölthetett. T-ai is és ő is nagyon boldogtalanok voltak, sokat sírtak. Fanni az utazás előtti este mindenkitől elbúcsúzott, de a Józsival való utolsó találkozástól rettegett. Végül a fiú meglátogatta a szobájában, és mindketten megijedtek a másik sápadtságától, gyenge hangjától, szánni való külsejétől.

Összeölelkeztek és együtt sírtak, aztán Fanni elájult, a háznépnek kellett a segítségére sietnie, ezért Teréz kiparancsolta T-ai Józsit a szobából. Ekkor látták egymást utoljára.

Reggel sűrű ködben utazik haza a lány, és olyan gyenge, hogy alig bír kiszállni a kocsiból. Mostohaanyja szidással és gúnyolódással fogadja, mostohatestvérei kinevetik. Azt sem hiszik el neki, hogy rosszul van.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!