XXXIX- XL (Fanni báró L-néhez)

Fannit zavarba hozza a nagy társasági élet, amelybe belecsöppent, nehezére esik a könnyed, üres csevegés, de az is aggasztja, hogy nem tudja eltitkolni T-ai Józsi iránti érzelmeit. Százféleképpen is elárulja magát, ezért a fiatalember könnyen megbizonyosodhatott róla, hogy Fanni szerelmes belé.

Maga T-ai tiszteletteljesen, tartózkodóan viselkedik és sugárzik róla, hogy szerelmes a lányba, de vallomást még nem tett.

Január elején egy nap Fanni épp barátnőjének ír, amikor T-ai Józsi megjelenik. A lány félreteszi a levelet és hellyel kínálja a fiatalembert, aztán esetlen hallgatásba merülnek, mert egyikük se talál szavakat.

Az egyre kínosabbá váló csöndet Fanni úgy igyekszik megtörni, hogy megkéri T-ait, hogy olvasson fel az asztalkán levő könyvből, amely egy népszerű pásztorregény (Gessner’ Idylliumi, melyet Kazinczy Ferenc fordított magyarra).

Az a rész, amelyet T-ai felolvas, egy boldogtalan szerelmesről szól. A fiatalember úgy elérzékenyül a szomorú olvasmánytól, hogy könnyezni kezd, aztán elragadják az érzelmei, ledobja a könyvet és megragadja Fanni kezét.

A lány megijed, ő is zokogni kezd, aztán felugrik és kiszalad a szobából. Persze, rögtön ezután megrémül saját reakciójától, amit T-ai esetleg félreérthet: mi van, ha a fiú most azt fogja hinni, hogy Fanni nem szereti, és haragudni fog rá? Pedig a lányt csak a női szemérem késztette menekülésre.

A feldúlt Fanni kétségbeesésében beszalad Teréz szobájába, aki szintén észrevette, hogy a lány szerelmes T-ai Józsiba, és most gonosz tréfát űz Fannival, zavarba hozza és kineveti.

Fanni az ablakon kinézve látja, amint T-ai épp kilovagol a kapun, s ez szíven üti. Visszatámolyog a szobájába, és sír, mert azt hiszi, hogy a fiú végleg elment, és hogy ő kergette el a viselkedésével. Odakint zuhog az eső, és a vacsoránál hiába várnak T-ai Józsira.

XLI- XLIV (Fanni báró L-néhez)

Aznap éjjel Fanni rémálmokat lát, rázza a hideg, de izzad is, és reggel olyan rosszul érzi magát, hogy nem bír lemenni a reggelihez. Vendéglátói aggódnak érte, ezért feljönnek a szobájába, és faggatják, hogy mi baja van. Velük jön T-ai is, akit önvád gyötör Fanni betegsége miatt.

Fanni megnyugtat mindenkit, hogy semmiség, csak múló rosszullét, mire T-ai Józsin kívül mindenki kimegy.

A fiatalember szemmel láthatólag szenved a Fanni iránti szerelemtől, és a lány megszánja, ezért elfeledkezik az óvatosságról. Szeretné megvigasztalni T-ait, aki ezt kihasználva megcsókolja Fannit.

Ezután rövid boldog időszak következik a lány életében, hiszen szerelmes és T-ai Józsi viszontszereti. Fanni levélben önti ki a szívét barátnőjének, L. bárónénak. Érzései olyan intenzívek, hogy önkéntelenül megsejti, hogy boldogsága nem lehet tartós: az ilyen szerelem nem a földi élet, hanem a menny tartozéka.

Ugyanakkor nem akarja elhinni, hogy Isten elítélné a földi szerelmet, hiszen az emberi szívet Ő teremtette olyannak, amilyen. Szerinte Isten akkor boldog, ha teremtményei is boldogok. Azért imádkozik, hogy Isten óvja meg a botlástól, azaz a testiség csábításától, vezérelje őt és Józsit úgy, hogy szerelmük tiszta maradjon, és adjon boldog befejezést szerelmi regényüknek.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!