A Fanni hagyományai elemzése ITT olvasható el.

Egy szó az olvasóhoz

Az Uránia szerkesztőjének előszava. Kiderül belőle, hogy egy ismeretlen beküldte a szerkesztőséghez egy fiatal lány naplóját és leveleit. A szerkesztőnek tetszett, ezért úgy döntött, hogy leközli a lapban.

Annál is inkább, mert szerinte az egyszerű emberek is megérdemlik, hogy emléket állítsanak nekik, ha olyan szeretetre méltók voltak, mint ennek a történetnek a hősnője.

Fanni

Fanni kedvese, aki beküldte a laphoz Fanni történetét, elmondja, hogy Fanni 16 éves volt, amikor megismerte. Visszahúzódó, félénk, kellemes modorú és szeretetteljes egyéniség volt, aki egy kis faluban nőtt fel.

Sokat szenvedett, mert édesanyja korán meghalt, apja pedig keményen és szigorúan nevelte. Mostohaanyja is sok bánatot okozott neki, mert rosszul bánt vele és mostohatestvéreinek szolgálójává tette. Fanni sokat szenvedett, de nem panaszkodott.

Ám amikor elszakították szerelmétől, kétségbe esett, a kettős bánat túl sok volt neki. Végül egy lázroham miatt vesztette életét.

Amikor beteg lett, apja megbánta és jóvá akarta tenni szigorát, ezért szorgalmasan ápolta, és Fanni szerelmét is elhívta a lány betegágyához, de ez már nem segíthetett Fannin, aki mosolyogva halt meg kedvese karjában.

Fanni hagyományai

Fanni szerelme megköszöni az Uránia szerkesztőinek, hogy kiadják a lány hátrahagyott írásait. Reméli, hogy az olvasók is megszeretik majd Fannit.

I-IV

Fanni a kerti lugasban szeret üldögélni egyedül, egy kis asztalkánál szokott írni, olvasni, sírdogálni. Minden állat és növény a barátja, viszont az embereket kerüli, mert tapasztalata szerint az emberek szándékosan megkeserítik egymás életét.

Szereti az estéket, számára ez a napszak az ábrándozásé. Halott édesanyjára gondol, azt kéri tőle, legyen őrangyala, és ha lehet, hamar vegye fel őt magához a másvilágra.

Érzi, hogy szíve nyugtalan, valami meghatározhatatlan dologra vágyakozik, de képtelen megfejteni saját érzéseit.

Aztán rádöbben, hogy nincs, aki szeresse, és ő sem szeret senkit: nincs senki, akivel megoszthatná örömét-bánatát, és ez kelt benne hiányérzetet. Nem érti, hogy miért nem szereti őt senki, amikor ő mindenkihez próbál jó lenni. A túlvilágra vágyik, hogy viszontláthassa édesanyját és bátyját, akik meghaltak.

Nagyon szomorú, mert úgy érzi, édesapja nem szereti, a mostohája elrabolta tőle az apja szívét.

V-XII

Fanni első látásra megkedvel egy özvegyasszonyt, aki a falujuk végében húzta meg magát két gyermekével egy kis zsellérkunyhóban. Viselkedésén érezni, hogy jó nevelést kapott, egykor jómódban élhetett. Az özvegy ugyanolyan boldogtalan, mint Fanni, ezért a lány ösztönösen vonzódik hozzá.

Mivel nagyon szeretne barátokat, Fanni meglátogatja gyermekkori játszótársait, hátha velük sikerül összebarátkoznia, de csalódnia kell, mert hidegen bánnak vele. Az is kiderül, hogy vidámak, mesterkéltek és felszínesek. Fanni érzi, hogy ő a szomorúságával és a melankóliájával nem illik közéjük.

De hogy is lehetne vidámabb, mikor apja keményen bánik vele, mostohaanyja gyűlöli, mostohatestvérei pedig parancsolgatnak neki és fölényeskednek vele?

Egy hajnalban sétát tesz egy kis ligetben, és ott találja az özvegyet a gyerekeivel, akik halott édesapjukat siratják. Fanni megsajnálja és megöleli őket, így ismerkednek össze. Az özvegy meghívja szegényes kunyhójába is.

Fanni úgy megszereti őket, hogy éjszakánként fennmarad, hogy ruhácskát varrjon az özvegy gyermekeinek.

Ősz közeledtével a napok egyre szürkébbek és komorabbak lesznek, Fanniban pedig egyre erősödik a vágy, hogy közel kerüljön valakihez, aki rokonlélek és vele érez.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!