Fanni életereje nem tér vissza akkor sem, amikor kitavaszodik. Egyetlen öröme, hogy T-ai Józsira gondol, a szép emlékeket idézi fel.

Nem panaszkodik, pedig nagyon boldogtalan, mert apja kemény és szigorú vele, mostohatestvérei kicsúfolják fájdalmát, és folyton szemére vetik T-ait, aki miatt bánatos, mostohaanyja pedig élvezi megaláztatását. Mindenki „a szerelem betegének” csúfolja, s Fanni a halálba vágyik, hogy megszabaduljon kínzásaiktól.

Fanni boldogtalanságát egyedül az teszi valamennyire elviselhetővé, hogy elrejtőzhet a magányban, mert a csend és a magány jobban gyógyítja a szívfájdalmát, mint az emberek társasága. Ám apja és mostohái ettől is megfosztják: kivonszolják otthonról, kirángatják az emberek közé, ráparancsolnak, hogy kísérje el őket a szomszéd kisvárosba, ahová azért mennek, hogy unaloműzés gyanánt végiglátogassák az ottani nemesi házakat.

Fanni kénytelen erőt venni magán és eltitkolni bánatát, ha nem akarja, hogy mindenki rajta élezze a nyelvét, és hogy az ismerősöknek okot adjon a kárörömre. Tehát emberfeletti erőfeszítéssel rákényszeríti magát, hogy ezzel-azzal szóba elegyedjen, bár a felszínes bájcsevegés az utolsó dolog, amire Fanni most vágyik. Főleg, amikor észreveszi, hogy mindenki milyen tartózkodóan és hidegen viselkedik vele, pedig ő nem tett ellenük semmit.

Az egyik háznál egy nagyobb összejövetel van éppen, és a háziak meghívják Fanni családját is vacsorára. Fanni itt két lánnyal próbál meg beszélgetni, akik úgy állnak vele szemben, mintha karót nyeltek volna, miközben az anyjuk vadul integet nekik, hogy menjenek el Fanni közeléből. Minthogy a lányok nem mozdulnak, a matróna odarohan, mint egy fúria, és eltaszigálja őket.

Fanni ekkor érti meg, hogy az anyák eltiltották a lányaikat a vele való érintkezéstől, aminek csak az lehet az oka, hogy a rossznyelvek hírbe hozták őt T-ai Józsival. Fanni, akinek ugyebár nem volt viszonya Józsival, teljesen ártatlanul szenved, hiszen olyasmiért kárhoztatják, amit nem követett el. Erkölcstelennek tartják és úgy viselkednek vele, mintha romlott nő lenne, pedig semmi rosszat nem tett.

A gorombaságuk, a szégyen, a megaláztatás annyira fáj a lánynak, hogy kimegy a teremből, el akar rejtőzni odakint a bánatával, de ezt sem hagyják neki: mostohaanyja azonnal utána jön és szidalmazni kezdi. Szerinte Fanni szégyent hozott a családra, szegény ártatlan mostohatestvérei is meg fogják szenvedni az erkölcstelenségét, hiszen szemmel láthatóan az emberek kiközösítették, jobb, ha nem is mutatkozik többé közöttük, ha nem kerül a szemük elé.

Fannit úgy megviseli ez az eset, hogy maradék életkedvét, életerejét is elveszíti, és úgy gondol a halálra, mint megváltásra, amely végre megszabadítja a szenvedéstől.

Bánatát elpanaszolja levélben a bárónénak, akiről már egy ideje nem kapott hírt, és T-ai Józsiról se hallott semmit. Attól tart, utolsó barátai is elhagyták már, hiszen a szerencsétleneknek mindenki hátat fordít.

Most már minden este azért imádkozik, hogy ne érje meg a reggelt, és kedvenc helye a temetőkert, ahol egy sírhalmon szeret üldögélni.

Közben kitavaszodik, de Fanni már nem tud erőt meríteni a természet szépségéből, már nem talál örömet semmiben, és csak a halált várja. Egy idő után kezdi is érezni, hogy az egészsége lassanként leépül: egyre jobban lesoványodik, a bőre sárgás, a szeme fénytelen. Érzi, hogy lassan eljön az ideje, hogy a halál betakarítsa őt, mint az érett kalászt.

Egy éjszaka lázroham támadja meg, ekkor kezdődik haldoklása. Már alig bírja fogni a tollat, ezért betegsége alatt csak két bejegyzést ír a naplójába. Az utolsó egy üzenet T-ai Józsinak, akire örökül hagyja az írásait, és akivel a túlvilágon remél újra találkozni, ahol majd bátran szerethetik egymást.

Eddig tartanak Fanni feljegyzései. Azt már T-ai Józsi előszavából tudjuk, hogy Fanni apja végül megbánta zsarnokságát és szigorúságát, és azt, hogy soha nem adott a lányának apai szeretetet, ezért odaadóan ápolta Fannit betegségében, sőt, T-ai Józsit is elhívta a lány betegágyához.

Most már nem állna útjába a fiatalok boldogságának, csakhogy késő: Fanni többé nem épül fel. Bár apja kedvéért a legnagyobb kínok közepette is mosolyog, és bár szerelmese kedvéért szívesen élne tovább, nincs segítség a számára. Csendesen, mosolyogva hal meg T-ai Józsi karjaiban.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 9. oldalra!