Az első bejegyzésben Fanni a kerti lugasban üldögélve ír naplójába. Titokban itt szokott olvasni, írni, sírdogálni.

Félárva, minthogy elvesztette édesanyját és bátyját. Esténként rájuk szokott gondolni és hozzájuk vágyik a holtak birodalmába. Legjobban a szeretetlenségtől szenved, mert édesapja keményen, szigorúan bánik vele, mostohaanyja és mostohatestvérei pedig folyton kínozzák és szolgálónak használják.

Fannit sok szenvedés érte, ezért mások szenvedésére is érzékeny, szívesen segít másokon. Egy bánatos özvegyasszony költözik falujuk végébe két gyermekével egy kis kunyhóba, és Fanni első látásra megszereti. Érzi rajta, hogy jó nevelést kapott, egykor gazdag lehetett. Most ugyanolyan boldogtalan, mint Fanni, és ez elég ok a lánynak, hogy közel érezze magához.

Hajnalban egy könyvvel kisétál egy kis ligetbe, és ott találja az özvegyet gyermekeivel. Összeismerkedik velük, az asszony meghívja a házába is. Fanni annyira megsajnálja őket, hogy éjszaka fennmarad és ruhácskát varr az özvegy gyermekeinek.

Kiderül, hogy az özvegy gazdag családban nőtt fel, anyja főnemesi származású volt, és ő maga is egy báróhoz ment feleségül, aki udvari tisztséget viselt, viszont vagyona nem volt. Adósságba kellett verniük magukat, hogy rangjukhoz méltó módon élhessenek. A férj egyre dolgozott az előmenetelén, de váratlanul elragadta a halál, és az özvegynek mindenét el kellett adnia, hogy a hitelezőket ki tudja fizetni. Mivel addigi életében végig gazdag volt, most nagyon szégyelli a szegénységet, ezért a városból falura költözött, ahol nem ismeri senki, így legalább régi ismerősei előtt nem kell pirulnia.

Fanni és az özvegy báróné jó barátnők lesznek, de ez Fanni családjának nem tetszik. Szemrehányást tesznek a lánynak, amiért a „csinos társaság” helyett „koldusokkal” barátkozik.

Közben beköszönt az ősz. Barátnője, aki idősebb és tapasztaltabb Fanninál, sok mindent tanít a lánynak, akinek így, hogy van egy meghitt barátnője, bizalmasa, már nem olyan boldogtalan az élete.

A báróné a szerelemről is beszél, amely szerinte a legnagyobb örömforrás a világon, de a legnagyobb boldogtalanság forrása is lehet, ezért óvatosnak kell lenni. Szeretné már most felkészíteni Fannit, hogy amikor szerelmes lesz, ne érjék csalódások.

Arra inti, hogy őrizze meg józanságát, és tegye próbára választottja jellemét, mielőtt odaadná neki a szívét. Ne szeressen bele senkibe meggondolatlanul, mert „a vak szerelem veszedelmes”. Ügyeljen, hogy ne szeressen bele olyan férfiba, aki arra nem méltó. Alkosson meg magának egy képet arról a férfiról, akivel boldog tudna lenni, és ahhoz a képhez hasonló férfit keressen a valóságban.

Arra is rábeszéli Fannit, hogy járjon többet társaságba, mert sok jó lélek van a világon, akivel barátságot köthet, és kár lenne ezeket az ismeretségeket elszalasztania. Így Fanni elfogadja a szomszéd nemeslány, Teréz meghívását annak névnapjára, amelyet egy nagy táncmulatsággal, bállal ünnepelnek.

Az egész család hivatalos az eseményre, és Fanni a mostohatestvéreinek segít elkészülni, őket kell szolgálnia, így önmagára alig marad ideje. Mivel ők cifrán, díszesen kiöltöznek, Fanni csak egy egyszerű fehér ruhát vesz fel és egy rózsát tűz a hajába.

A bálban eleinte nagyon izgul, mert nincs hozzászokva a nagy társasági eseményekhez, és zavarba hozza a sok ember, de aztán őt is elragadja az általános jókedv, a többiekkel együtt táncol és nevet.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!