A Fanni hagyományai szövegfajtái és ezek szerepe

• utólagos bevezető
• napló
• levelek
• a grófnénak Fanni barátnőjéhez intézett sorai

A szövegfajtákból kitűnik, hogy egy napló-és levélregényről van szó, amely a szentimentalizmus irányzatának Európa-szerte kedvelt formája volt.

A naplóregény olyan regénytípus, amely a 18. században alakult ki, és egy képzeletbeli napló formájában mondja el az eseményeket, valamint tudósít a naplót író főhős vagy hősnő érzéseiről, gondolatairól. Ez a formai megoldás az egyén érzelmi élete és a külső világ bensőséges kapcsolatát újszerűen képes kifejezni.

A 18. századi epika a hitelesítés eszközéül használta a napló-és a levélformát, mivel mindkettő első személyű, vallomásos elbeszélésmódú forma.

A naplóforma valóságos esemény illúzióját is kelti: elhiteti az olvasóval, hogy valódi naplót olvas, s hogy Kármán József csak itt-ott javítgatott egy ismeretlen, de igen tehetséges magyar írónő, Fanni feljegyzésein. Persze, a valóságban fiktív szövegekről van szó, de úgy van feltüntetve, mintha valódiak lennének.

Kármán József beleélő képességét, tehetségét jól bizonyítja, hogy a korabeli olvasók, sőt, Kármán első kiadója, Toldy Ferenc is valódi naplónak hitték a művet, Fannit pedig létező személynek gondolták.

Elhitték azt, amit az író a bevezetőben állított: hogy ő csupán megszerkesztette kicsit és sajtó alá rendezte a lány halála után fennmaradt írásokat. Fél évszázadon át hitték azt az emberek, hogy Fanni tényleg élt.

A regényben közölt levelek keltezése és a helyszín megjelölése is a valódiság látszatát kelti, annak ellenére, hogy az egyes szereplők neve (T-ai, báró L-né, gróf É-né) a kor szokásának megfelelően rejtjelezve szerepel.

A Fanni hagyományai cselekménye röviden

Részletes tartalomleírás (olvasónapló) ITT található.

A regény tehát három bevezető szöveggel kezdődik, amelyből az első az Uránia szerkesztőjének előszava. Ez az előszó fiktív, tehát a regényhez tartozik, annak része.

A szerkesztő azt ecseteli, hogy nemcsak a nagy tetteknek és híres történelmi személyeknek kéne emlékoszlopot emelni, hanem az arra méltó hétköznapi embereknek is, és azoknak a szeretetre méltó nőknek, akik nem voltak királynők s nem szerették őket királyok, de boldoggá tették környezetüket, és megérdemlik, hogy életüket és tetteiket példaként mutassák fel a többiek számára.

Ebből a megfontolásból kerül az olvasó elé Fanni története is, akinek naplóját és leveleit egy ismeretlen fiatalember küldte be az Uránia szerkesztőségéhez, és a szerkesztők méltónak ítélték a közlésre.

A második bevezető szövegben az ismeretlen ifjú, akire Fanni örökül hagyta írásait, röviden elmondja a lány élettörténetét, a harmadik bevezető szövegben pedig köszönetet mond az Uránia szerkesztőinek és rendelkezésre bocsátja Fanni hagyatékát. Ezután következnek a naplóbejegyzések.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!