Hangvétele szubjektív, lírai, bensőséges. Elbeszélésmódja vallomásos, E/1. személyű.

Az első személyű elbeszélésmód lehetőséget ad a regényírónak arra, hogy beleélje magát a főhős szerepébe, belehelyezkedjen a személyiségébe, és a főhős szemszögéből, a főhős tudatán átszűrve nyilatkozzon meg. Az így közölt gondolatok és érzelmek a minél valósághűbb, minél hitelesebb lélekábrázolást szolgálják.

A kisregény témája egy érzékeny lelkű, befelé forduló fiatal vidéki nemeslány boldogtalan szerelmének és „elhervadásának”, vagyis a szerelem beteljesületlensége miatt bekövetkező halálának története.

A 16 éves, félárva Fannit keményszívű, zord apja azért tiltja el szerelmesétől, T-ai Józsitól, mert a vagyontalan ifjú szegénysége miatt nemkívánatos kérő a gazdag családban. A mostohaanya és a mostohatestvérek kárörvendő kegyetlenséggel támogatják az apa döntését, állandó bántásaikat Fanni némán tűri.

Fanni egyébként is sokat szenved a magánytól, mivel az őt körülvevő emberek közt nem talál rokonlélekre (apja rideg vele, mostohája lenézi és arra kényszeríti, hogy szolgálja ki mostohatestvéreit), de a reménytelen szerelem következtében meg is betegszik. Bár a bűnbánó apa ekkor meggondolja magát, T-ai Józsi már hiába érkezik szerelmese betegágyához, a lány meghal.

Kármán a hősnő és környezete ellentétbe állításával egyfajta társadalomkritikát is megfogalmaz: a korabeli feudális magyar társadalmi rend elmaradott vonásait ábrázolja.

Az, hogy a regény főhőse nő, még hangsúlyosabbá teszi az elnyomás, a kiszolgáltatottság ábrázolását, hiszen a nők a kor társadalmának legkiszolgáltatottabb rétegéhez tartoztak. Még a nemesi származású vagy gazdag nők sem dönthettek szabadon a saját életükről, ahogy Fanni sem.

Nagyon sok a Fanniéhoz hasonló sorsú nemes kisasszony élt akkoriban Magyarországon, akinek egyetlen vagyona a hozománya volt, és egyetlen lehetősége az életben az, hogy férjhez menjen az apja által kiválasztott férfihoz. Szürke élet és reménytelen biztonság volt a sorsuk azoknak, akik szót fogadtak a szüleiknek.

Akik nem engedelmeskedtek, mert az érzelmeik, szerelmük, szabadságuk volt nekik a fontos, azoknak nyomorultan, szegényen és rejtőzködve kellett élniük, vagy a szégyen, a magány és a szertefoszlott álmok sírba vitték őket.

Azok a fiatal lányok, akik nem mertek szembeszállni az életüket eldöntő szülői akarattal, valószínűleg saját sorsukra ismertek Fanni szomorú történetében. Kármán egy akkori tipikus női sorsot ábrázolt, így a regénynek volt aktualitása, szoros kapcsolatban állt a korabeli társadalmi valósággal.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!