Kármán József portréja

Az elemzés vázlata:

● Bevezetés
● A Fanni hagyományai műfaja, hangvétele, elbeszélésmódja, témája
● Címértelmezés, főbb motívumok és művészi értékek
● A Fanni hagyományai szerkezete
● A Fanni hagyományai szövegfajtái és ezek szerepe
● A Fanni hagyományai cselekménye röviden
● Írói eszközök a Fanni hagyományai szövegében
● A szereplők jellemzése
● A Fanni hagyományai stílusa és stílusjegyei
● Művészi újdonságok a regényben
● A Fanni hagyományai értelmezése
● A Fanni hagyományai jelentősége

A Fanni hagyományai a 18. századi magyar epika legjelentősebb alkotása, amelyet esztétikai szempontból máig értékesnek tartunk. Kármán József saját szépirodalmi folyóiratában, az Urániában jelent meg először 1794-95-ben, az író nevének feltüntetése nélkül, három folytatásban.

Kármán rendkívül tehetséges író, kiváló stiliszta és merész gondolkodó volt, a magyar szentimentalizmus jeles képviselője. Sajnos tragikusan rövid ideig élt, így csupán egy-két évet dolgozhatott íróként. Korai halála nagy veszteség a magyar irodalomnak.

Irodalmi programjában, melyet A nemzet csinosodása című értekezésben fejtett ki, az eredeti művek alkotása mellett érvelt a fordítással, magyarítással szemben (ellenfele volt a fordításokat szorgalmazó Kazinczynak). Ezzel a követelésével lényegében a romantika előfutára lett. „Eredeti munkák gyarapítják a tudományokat, csinosítják a nemzetet és emelik fel a nagy nemzetek ragyogó sorába” – írta.

Nagy problémának tartotta, hogy Magyarországon még nincsenek eredeti munkák. Így aztán ő maga vállalkozott egynek a megalkotására. A Fanni hagyományai a korszak legremekebb, „legmodernebb” eredeti magyar nyelvű írásműve (modernnek számított, hiszen a kor művészetében a szentimentalizmus volt az uralkodó stílusirányzat).

A Fanni hagyományai műfaja, hangvétele, elbeszélésmódja, témája

Műfaja kisregény, amely a szentimentális napló-és levélregény műfaji szabályait követi (alcíme: „Napi jegyzések és levelek”), típusa lélektani regény vagy „én-regény”.

Goethe híres szentimentális levélregénye, Az ifjú Werther szenvedései is tipikus én-regény, amely mintául szolgált Kármánnak, főleg formai szempontból és a lélekrajz tekintetében. Ám Goethével ellentétben ő férfi létére egy női lélek feltárására vállalkozott. A Fanni hagyományai az első én-regény a magyar irodalomban, és az első lélekábrázolási próbálkozás is, bár a Werther-hatás kétségtelenül kimutatható benne.

Az én-regény a mű egyik szereplőjének, általában a főhősnek a nézőpontjából mutatja be az eseményeket. Ez szükségszerűen korlátozott látószöget eredményez, hiszen az író csak arról és úgy képes tudósítani, amit és ahogy a főhős átélt, hallott vagy tapasztalt. Viszont a vallomásos forma lehetőséget ad az önelemzésre, ezért a szentimentalizmus nagyon kedvelte.

Kármán regényében mindent Fanni nézőpontjából látunk, a rajta kívüli világ eseményei háttérbe szorulnak, illetve csak az fontos belőlük, ami hatással van Fannira.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!