A vers értelmezése

A költő a legelső sorban megszólítja saját lelkét, amely a Tejút, a csillagok közül költözött le a testébe:

Ó, lélek, fényed lecsorogva a tiszta Tejútró
     testem tompa, sötét mélyeiben lakozik.

Kifejti, hogy a lelkére nincsen és nem is lehet panasza, sőt, büszke rá: ragyogó szelleme, tehetsége mind annak köszönhető, hogy olyan a lelke, amilyen – ezt jelzi is az, hogy derekasság és büszke derű tündöklik a lelkében.

Nincs panaszom rád, fénylik benned a hű derekasság,
     annyira tündöklik rajtad a büszke derű.

Szerinte az ő lelke nem ivott túl sokat a feledés folyójának, a Léthe folyónak a vizéből – soha nem merítkezett meg benne –, ezért vissza tud emlékezni azokra az időkre, amikor még nem ebben a testben – Janus jelenlegi testében – élt:

Úgy léptél ki a Rák izzó kapuján: feledésbe
     nem merített sohasem téged a Léthe folyó.

Tehát úgy jött le a lelke a földre, hogy nem feledte el égi lakhelyét és szellemi természetű – metafizikai – életét. Arra is emlékszik, milyen úton jött le a földre:

Ahol a Serleg, a rejtelmes, meg a gyors, vad Oroszlán
     egymást érintik, onnan ívelt le utad.

A költő tehát visszaemlékszik a kozmoszból való alászállására, leírja, milyen volt az útja le a földre. Miközben lefelé jött, a különböző bolygók és csillagok mindenféle értékes emberi tulajdonsággal ruházták fel:

Észt a Saturnus adott, Jupiter meg erélyt cselekedni,
     bátorságot a Mars, ízlést Phoebus adott.
Vénusz a jóérzést, a művészetet adta a Merkur,
     Cynthia osztott rád felnövekedni erőt.
Cynthia áll a halál meg az élet mesgyehatárán,
     földünknek törvényt mennyei Cynthia szab.

Tehát felsorolja, hogy az egyes tulajdonságait milyen planétáknak köszönheti. Eszét a Szaturnusztól kapta, bátorságát a Marstól, erős akaratát Jupitertől, stb. Figyeljük meg, hogy egyrészt itt saját jó tulajdonságait sorolja fel (derekasság, derű, ész, erély, bátorság), másrészt minden tulajdonságot valamilyen bolygóállásnak vagy csillagképnek tulajdonít.

A belső tulajdonságaival tehát meg van elégedve, a lelkére nincs semmi panasza, ám a testére annál több van:

És ha neked csak a hús meg a csont kell – jobban az égnél –
     volt bizonyára különb por-gunya, mint az enyém.

Kicsit ironizál azon, hogy a lelke a földön van ebben a rossz testben, ahelyett, hogy az égben lenne, nyilván neki jobban kell a hús meg a csont, mint az ég… De ha már lejött a földre, választhatott volna különb testet („por-gúnyát”) magának, mint ez, amelyben most él.

A por-gúnya nagyon érzékletes kép: azt sugallja, hogy olyan a léleknek a test, mint a testnek a ruha, pusztán öltözet, egy megjelenési forma.

Nem a külső megjelenésével, arcvonásaival, termetével, magasságával van problémája, ezek megfelelőek, az arca kellemes vonású és termetre is elég magas:

Nincs kifogásom alakja, egész ábrázata ellen:
     éppen elég magas és külseje kellemetes.

Nem az a baja, hogy csúnya lenne, hanem az, hogy gyönge és beteges a teste:

Csak az a baj, hogy e test oly gyönge, a tagjai véznák,
     Túl puha mesteri kéz gyúrta lazára sarát,
Lázakat oltva a rosszul fércelt ízületekbe,
     s gyúlnak a szűntelenül váltakozó nyavalyák.

Tehát a test ugyanolyan alkotómunka eredménye, mint az emberi alkotások. A test is sikerülhet jól vagy rosszul, mint bármely munka, márpedig az ő teste rossz lett: a mesternek a keze, amely összegyúrta a tagjait, túl puha volt, ezért ízületei „rosszul vannak összefércelve”, s emiatt a különböző betegségek jobban megtámadják.

Ez a rossz test a vonzó külső értékét is lerontja és a pozitív belső tulajdonságokat, a nagyszerű lelket is megbénítja.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!