A vers műfaja, szerkezete, verselése, hangvétele

A vers műfaja elégia (mármint a hagyományos – görög – értelemben véve). Valójában gondolati költemény, azon belül is létértelmező, filozofikus vers. Verselése disztichon.

A vers szerkezete az újplatonista elképzeléseket követi. 4 részből áll:

1. rész (1-14. sor): a lélek a kozmoszban lakik, a csillagok között, amely az isteni szféra, a tökéletesség birodalma. Innen ereszkedik alá a földre, azonban testet öltve is visszavágyik eredeti otthonába, az égbe.
2. rész (15-28. sor): a földre alászállva a lélek méltatlan, gyenge, beteges testet kapott, amelyet a költő részletesen, szinte már visszataszítóan naturalisztikus képekkel mutat be.
3. rész (28-38. sor): miután felsorolta testi szenvedéseit, élesen szembeállítja a test tökéletlenségét a lélek gazdag adottságaival.
4. rész (38-44. sor): saját egyéni végzetét (kudarcos életét) általánosítja, szerinte az emberi sors ilyen, és könyörög saját lelkének, hogy csak ember ne legyen többet.

A vers többször is hangnemet vált: az 1. rész ódai emelkedettségű, a 2-3. rész azonban ironikus, míg a 4. rész rezignált és keserű hangvételű.

Címértelmezés

A cím azt nevezi meg, akit a vers beszélője megszólít, és ez a személy lényegében saját maga, tehát önmegszólító versről van szó.

A beszédhelyzet tehát önmegszólítás, ugyanakkor ez nem szokványos önmegszólítás, mivel a lelkét szólítja meg a költő. Azaz az E/2. személyű igealakok nem a teljes énjére vonatkoznak, hanem csak énje egy részére. Ez teljesen újszerű dolog.

Ez a sajátos önmegszólítás az újplatonizmusnak azon a gondolatán alapszik, amely szerint a test és a lélek szétválaszthatók, nem tartoznak egybe. Tehát az embert két külön létező, egy test és egy lélek alkotja, amelyek különválaszthatók egymástól.

A vers filozófiai háttere

Janus rendkívül átgondoltan, filozofikus módon dolgozza fel szomorú témáját. Tudjuk, hogy levelezésben állt egy Marsilio Ficino nevű itáliai humanista orvossal, aki újplatonista nézeteket vallott – valószínűleg tőle vette át a költő a lélekvándorlás tanát például.

A vers filozófiai hátterét ugyanis teljes mértékben az újplatonista szemlélet adja, tehát nem a keresztény vallás túlvilágról alkotott elképzeléseire épül.

A költő eredetileg Itáliában ismerte meg az újplatonista eszmerendszert, amelyet hazatérte után, az 1460-as években sokat tanulmányozott, mert nagyon érdekelte a lét és a nemlét, a test és a lélek viszonya.

A vers alapellentéte már a legelső sorban megfogalmazódik, ez pedig a lélek és a test ellentéte. A halhatatlan, örökéletű lélek és a múlékony, romlandó, porrá váló test úgy áll szemben egymással, mint a fény és a sötétség: a lélek hordozza az értékeket, a magasabb rendű tulajdonságokat, míg a test csak silány anyag, amely gyenge, beteges, és méltatlan a lélek szellemi gazdagságához.

Test és lélek különbsége egyébként sokat vitatott problémakör volt a filozófusok számára. A humanisták Platón tanításait követték, aki szerint a lélek az ideák világához tartozik, és egy külön entitás, a testtől teljesen különálló létező, amely magasabb rendű, mint a test, a test ugyanis nem az ideák világához, hanem a fizikai valósághoz tartozik. Ez a szemlélet mutatkozik meg a Saját lelkéhez című versben is.

Az újplatonista irányzat Platón nézeteire alapozva a világot két szférára osztotta fel: egy magasabb rendű szellemi világra és egy alacsonyabb rendű természeti világra (vagy anyagi világra).

A túlvilágot úgy magyarázták, hogy az ember lelke a csillagok világában, a legfelső égi szférában lakik (Isten közelében), és onnan jön le a földre és költözik bele egy testbe. Így az ember kettős természetű: lelke révén, amely magasabb rendű, a szellemi világhoz tartozik, teste révén viszont, amely alacsonyrendű, a fizikai világhoz.

A lélek nincs hozzákötve egyetlen testhez: valahányszor leszáll a földre, új testet kap, mindig eggyel fejlettebb, tökéletesebb létformájút. Ám addig, amíg abban a testben él, az égi szférát és előző életeit elfelejti. Csakhogy ez a feledés nem tökéletes, ezért a lélek otthontalannak érzi magát a földön, börtönének érzi a testet és visszavágyik az égbe.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!