Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról (elemzés)
Az elemzés vázlata:
- Bevezetés
- A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan)
- A vers keletkezésének körülményei
- Címértelmezés
- Az Egy dunántúli mandulafáról műfaja, verselése
- A vers értelmezése
- A famotívum másik értelmezése
- Az imitáció eszköze és Janus antik forrásai
- Befejezés
Janus Pannonius fiatalkorát Itáliában töltötte, 8 évet Ferrarában, Guarino da Verona híres humanista iskolájában tanult, aztán 4 évet Padovában, Velence egyetemi városában, és már 15-16 éves korában igazi költővé érett.
Ferrara a reneszánsz műveltség egyik fellegvára volt, ahol őt idegenként kezelték: ultramontanusnak (hegyen túlinak), azaz az Alpok túloldaláról jöttnek, barbár földről származónak tekintették.
Diáktársai csúfolták is emiatt, főleg amikor kiderült, hogy Janus milyen tehetséges. Minden előítéletükre rácáfolt, ezért irigykedni kezdtek rá, és személyeskedő gúnyolódások céltáblájává vált. Egyik diáktársa pl. azzal csúfolta, hogy Janus olyan vad vidékről való, hogy egy nősténymedve volt az anyja.
A fiatal költő szellemesen és öntudatosan vágott vissza ezeknek a csúfolódóknak korai epigrammáiban, pl.: „Megrágalmaztál, hogy medvetejen nevelkedtem / Otthon, Gryllus, mert annyira vad vagyok én. / Hát jó, nősténymedve a dajkám: néked azonban, / Gryllus, nem medve volt az anyád, de szuka.”
Az itáliai kortárs humanisták hamar felfigyeltek Janus költői teljesítményére, és hamarosan csodagyerekként kezdtek bánni vele. Itáliában töltött évei alatt a fiatal költő magas színvonalú művei miatt elismert alkotóvá vált.
Ez a szép költői pálya azonban megtört akkor, amikor 1458-ban haza kellett térnie Magyarországra, ahol elkezdődött politikai karrierje. Abban a biztos tudatban jött haza, hogy nagy jövő vár rá itthon. Ez eleinte így is volt: nagybátyja, Vitéz János a frissen trónra lépett fiatal király, Mátyás kancellárja lett, Janus pedig 1459-ben megkapta a pécsi püspökséget. Így aztán tényezővé vált a hazai közéletben, feudális nagyúr lett.
Tervei, vágyai azonban nem vagy csak kis mértékben váltak valóra. Nem érezte jól magát itthon, mivel Magyarország ekkoriban középkori műveltségű állam volt, még nem honosodott meg a reneszánsz és a humanista műveltség, így Janus költészetének nem volt számottevő közönsége.
Itáliában rendkívül inspiráló közegben élt, amelyből ki kellett szakadnia: ismét a „hegyen túl”, „barbár” földön találta magát, ahol leküzdhetetlen idegenségérzet, magány és szellemi társtalanság, elszigeteltség gyötörte. Minduntalan visszavágyott a műveltebb Itáliába, ahol hozzászokott a pezsgőbb szellemi élethez.
Itthon ekkoriban még csak kiépülőben volt az a reneszánsz királyi udvar, Mátyás király udvara, amely később, az 1470-es években Európa-szerte híressé vált. Ekkoriban még Buda szellemi szegénysége akadályozta Janus költői kibontakozását (a fényes reneszánsz udvar létrejöttét pedig már nem érte meg).
Azt a „magyar ugar”-élményt tapasztalta meg a 15. században, amit Ady is később a 20. században. Ez a szellemi közeg bénítóan hatott a költőre, s többször is hangot adott társtalanságának, magányának, pl. A narni-i Galeottóhoz című versében is.
Ez a negatív élmény ugyanakkor arra ösztönözte Janust, hogy megújítsa költészetét: már nem volt annyira kötve a szabályokhoz, hiszen nem volt humanista közönség, amelyet ki kellett szolgálnia, mint Itáliában. Itt nem volt értelme olyan verseket írni, amelyek az antik idézetekre épülnek, így a költő szabadabban kezelhette, továbbfejleszthette a reneszánsz költészet szabályrendszerét.
Tulajdonképpen Pannónia (a Magyar Királyság) elmaradott kulturális viszonyai és a művelt európai ember idegenségérzete, amely itt őt elfogta, gazdag témát szolgáltattak neki, amelyekből versei táplálkozhattak.
Elég öntudatos is volt ahhoz, hogy tisztában legyen vele: ő az első (sőt, az egyetlen) humanista költő a hazájában, így őt meg kell becsülni, mert ő hozza ide a haladó műveltséget, a szellemi értéket. Ez az öntudat fejeződik ki Pannónia dicsérete című versében, amely valójában önmaga dicsérete.
Ám a kezdeti lendület és optimizmus hamar elhagyja, és a magára maradottság, a szellemi száműzetés fájdalma elégikusabb hangvételű versek írására készteti, amilyen az Egy dunántúli mandulafáról is.
Most olvassuk el a verset!
EGY DUNÁNTÚLI MANDULAFÁRÓL
Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe’ se látott,
Hősi Ulysses sem Alcinous szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.
S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?
(Weöres Sándor fordítása)
Az Egy dunántúli mandulafáról Janus Pannonius egyik legismertebb verse azok közül, melyeket magyarországi korszakában írt.
Életművét ugyanis két korszakra szokás bontani: az itáliai (1447-1458) és a magyarországi (1458-1464) korszakra.
Az itáliai korszakban főleg csipkelődő, erotikus epigrammákat írt, melyeket római epigrammáknak is szoktak nevezni, és példaképe, Marcus Valerius Martialis (Kr. u. 40-104) ókori római költő modorát utánozza bennük. Számos témát megverselt, és kipróbálta a panegirikusz (dicsőítő költemény) műfaját is.
Magyarországi korszakában azonban sokkal mélyebb, komolyabb, líraibb versek kerültek ki a tolla alól.
Ezt keserű élettapasztalatainak köszönhette: nemcsak testi gyengesége, tüdővérzései, betegsége és szellemi magánya tette búskomorrá, hanem szépen felfelé ívelő pályája is megtört (1465-ben kegyvesztett lett, mert a pápánál követségben járva valamilyen politikai hibát vétett és emiatt elvesztette a király bizalmát).
A mellőzöttséget nehezen viselte, úgy érezte, élete félresiklott, és a lelki válságot egyre súlyosbodó tüdőbetegsége is mélyítette. (Egyébként Rómában járva is azt kellett látnia, milyen nagy különbség van Itália és Magyarország között, hazája mennyire elmaradott, és ez is csak fokozta elégedetlenségét.)
Ez a lelkiállapot elégiák és elégikus hangulatú költemények írására késztette, amelyek közül az egyik legjobb az Egy dunántúli mandulafáról.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
Hozzászólások
Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>