Az irodalomelmélet mint tudomány keletkezése és mibenléte
Az irodalomelmélet kifejezés az 1940-es években született. Az 50-es évektől kezdve általános irodalomtudomány volt a terület elnevezése.
Tudvalevőleg a felvilágosodás korában (XIII-XIX. század) váltak szét a tudományok. Az irodalom irodalomtörténetként vált szisztematikus tudománnyá. Az irodalomtörténet és az irodalomelmélet azonban nem ugyanaz. Az irodalomelmélet az irodalom mibenlétére próbál választ találni.
Résztudományai:
komparatisztika (összehasonlító tudomány)
medialisztika (középkori irodalom)
nyelvi filológiák (pl. germanisztika, rusztika, szlavisztika)
Az irodalomelmélet mibenléte
Az irodalomelmélet nem módszertan. Arra akar választ kapni, hogy mi az irodalom, hogyan kerülök vele kapcsolatba.
Az 1960-as években új szövegtípus jelenik meg, amit Richard Rorty amerikai filozófus fogalmazott meg. Furcsa szövegműfaj volt, a résztudományok közti területen levő teória, amely más szövegeket elemez és következtetéseket von le. Általános, tágabb összefüggésben tárgyalja, de nem filozófiatörténet.
Átvette a korábbi filozófia feladatát. Az alanya kulturális tárgy és szélesebb közönséghez szól. Az irodalomkritikából alakul ki. Ez a szövegműfaj vette át a kezdeményező szerepet, amelyet Rorty teóriának nevez.
Az általános irodalomtudomány egy általánosabb, tágabb nézőpont szerint nézi az irodalmat, mint az irodalomelmélet. A történelemnek van kezdőpontja és haladási iránya, van benne ok-okozati viszony és dominóelv. Az irodalomelméletben nincs ilyesmi.
Az irodalom nyelvújítás kori szó. A literatúra latin kifejezésből ered. Először Szemere Bertalan naplójában fordul elő. A szépirodalom, mint kategória, az 1600-as évek óta létezik. Esztétikailag értékes szövegeket jelent.
Az irodalom fogalma mindig változik, nem időtlen dolog. Ma már nem számít irodalomnak minden, ami le van írva (Ciceró idején például még irodalom volt minden, ami betű). A mai irodalomfogalmunk a XVI. században kezdett kialakulni, és a mai napig változik, hiszen egyre több műfaj jelenik meg, ami kérdéseket vet fel (pl. a képregény vagy a tévében vetített folytatásos sorozat irodalom-e). Ugyanis az értékszemponttól függetlenül sok közös pont van ezekben az irodalmi művekkel. De azért ma olyan szövegeket értünk irodalom alatt, ami le van írva.
Az irodalom mindig valamilyen kommunikációs folyamaton keresztül jut el hozzánk. Van egy INPUT (produkciós =létrehozás, termelés) oldal, középen található a SZÖVEG (a disztribúció, az információ szétszórásának a helye) és van a RECEPCIÓS (kimeneti) oldal (a mű befogadása).
Az input (bemeneti) oldalhoz tartozó dolgok a szöveg elkészítése, előállítása. Ez ókori műfaj, a szöveggyártás ugyanis a poétika (költészettan) tudománya, míg a hatással a retorika foglalkozott. A poétika a szövegcsinálás módját írta le. Arisztotelész Poétikája a hatás kérdésével is foglalkozik, felveti a befogadás problémáját. Később ezt a tradíciót nem folytatják.
A produckiós oldal, a szerző, az alkotás lesz a fontos, a befogadás, az olvasó nem lesz az. És ez a hagyomány egészen a XX. századig eltart. Csak ekkor kezdenek el a hatás kérdésével foglalkozni. Kosztolányi már úgy tartotta, a művek, a könyvek nem élnek addig, amíg a polcon vannak. Akkor kezd el élni egy mű, amikor leveszed a polcról és elkezded olvasni.
Hozzászólások
Az irodalomelmélet mint tudomány keletkezése és mibenléte — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>