Honoré de Balzac: Goriot apó (olvasónapló)
A beteg Goriot, amíg még tud értelmesen beszélni, folyvást a lányait hívja, szólongatja, és mindkettőhöz elküldi Christophe-ot az üzenettel, hogy halála előtt utoljára még látni szeretné őket.
Néha összevissza beszél, azt tervezgeti, hogy újra kereskedni fog és újabb vagyont gyűjt, máskor lányai gyerekkorából való emlékein mereng. Beszéde akadozik, nagy fájdalmai vannak, végül elalszik.
Christophe azzal a hírrel tér vissza, hogy Goriot egyik lánya se fog eljönni: Anastasie-t nem engedi a férje, amíg alá nem írja azt a papírt, hogy összes pénze fölött ő rendelkezik, Delphine pedig még alszik és a szobalány nem meri felébreszteni.
A felébredő Goriot ezt hallva elkeseredetten átkozza a lányait, akiknek ő mindenét odaadta, de nekik csak a pénze kellett, egyáltalán nem szeretik, soha nem is szerették, még amikor kedvesek voltak vele, akkor is csak a pénze kellett.
Ő persze mindig áltatta magát és mentegette őket, nem merte igazán elhinni róluk, hogy ilyenek. De önzésükért, szívtelenségükért nem őket okolja, hanem saját magát: ő nevelte rosszul őket, túlságosan szerette őket ahhoz, hogy szerethessék.
Aztán összevissza beszél, előbb megátkozza a lányait, és azt kiabálja, hogy gyűlöli őket, aztán azt, hogy imádja őket, és könyörög Rastignacnak, hogy akár erővel is hozza el őket. Eugène úgy megrendül az öreg szenvedélyes beszédétől, hogy eldönti, hogy személyesen megy el Anastasie-ért és Delphine-ért.
Előbb azonban megvárja Bianchont, aki gyógyszerért ment. Egyik diáknak sincs pénze Goriot további ápolására, ezért Rastignac odaadja Bianchonnak a Delphine-től kapott órát, hogy tegye zálogba.
Ezután megpróbálja elhozni Goriot lányait, de nem jár sikerrel. Restaud gróf nem kedveli az apósát, nem érdekli, él-e, hal-e, és nem hajlandó elengedni a feleségét addig, amíg az bele nem egyezik a feltételeibe. Mivel Anastasie már nem cselekedhet szabadon, Eugène kénytelen nélküle távozni.
Ami Delphine-t illeti, ő meghűlésre panaszkodik és nem akar kikelni az ágyból. Csak akkor gondolja meg magát, mikor Eugène ingerülten közli, hogy Goriot sokkal betegebb nála, és hogy meg fog halni, illetve amikor kiderül, hogy az órát is zálogba kellett tenni, hogy legyen pénz a temetésre.
Erre Delphine kiugrik az ágyból és megígéri, hogy azonnal megy az apjához, csak előbb beszél a férjével.
Amikor Rastignac visszaér a penzióba, Goriot-t épp operálják, de sikertelenül. Az öreg menthetetlen.
Vauquer-né csak pénzért hajlandó tiszta lepedőt adni a haldokló alá, Eugène az óráért kapott pénzből rendezi vele a számlát.
A haldokló Goriot felesége hajfonata és egy medalion után sír, amelyben lányai kiskori hajfürtjei vannak. Rastignac visszaadja neki a medaliont, amit mindig a szíve fölött hordott, hogy azzal temessék el.
Goriot utolsó szavaival is a lányai nevét kiáltja. Már nem ismeri fel az embereket, azt hiszi, hogy Nasie és Fifine mellette vannak, de a valóságban Rastignac és Bianchon siratják.
Ekkor megjelenik Delphine komornája, és közli, hogy a báróné nem tud eljönni, mert összeveszett a férjével és elájult. Eugène csak legyint, hiszen már úgyis késő: Goriot-nak vége, többé nem tér magához.
Aztán váratlanul betoppan Anastasie, és bocsánatot kér haldokló apjától, de Goriot már nem hallja szavait.
A grófné elmondja Eugène-nek, hogy Trailles gróf újabb adósságot csinált és megszökött, és ő már nem segíthet rajta, mert végül aláírta, hogy a férje rendelkezik a vagyona felett. Élete romokban hever. Ezután Rastignac kicsit magára hagyja őt apja halálos ágyánál. Anastasie elájul, amikor Goriot meghal, ezért a komornája kocsival elviteti.
Közben az ebédnél ülő kosztosok otrombán tréfálkoznak Goriot halálán, Eugène megundorodik tőlük.
A halott körüli teendőket Rastignac és Bianchon látják el, mert Goriot lányai nem hajlandók intézni a temetést. Eugène levelet ír Restaud grófnak és Nucingen bárónak, hogy fizessék ki az apósuk temetését, de egyikük se küld pénzt, ezért a két diák kénytelen szegénytemetést rendelni Goriot-nak. Rsstignac pénzéből nem futja gyászmisére, a pap csak egy rövid fohászt mond a sírnál.
A temetésre Goriot egyik lánya se jön el, két üres hintót küld a Restaud és a Nucingen család. Rastignac, Christophe és a két sírásó alkotják a gyászmentet.
A regény a temetői jelentettel zárul. Balzac jelzi, hogy Eugène fiatalsága Goriot temetésével véget ért, új szakasz kezdődik az életében.
A temetés után Rastignac a temető dombjáról lenéz Párizsra és keményen eltökéli, hogy meg fogja hódítani az ottani előkelő világot. Tudja, hogy ehhez neki is olyan érzéketlenné kell válnia, mint ők, s első lépésként elmegy vacsorázni Nucingennéhoz.
Vége
Nagyon jól összefoglalja a lényegét, perfekt!