Másnap Eugène elkezd kiköltözködni a penzióból. A szobájában szedegeti össze a holmiját, s kezébe akad a Vautrinnak aláírt váltó (amit visszakapott, amikor megadta a tartozását). Épp össze akarja tépni, mikor hangokat hall Goriot apó szobájából.

Delphine beszélget az apjával, s kétségbeesetten panaszolja, hogy a férje nem tudja neki visszaadni a pénzét. Kiderül, hogy a báró mindenféle kétes ügyletekbe fektette be a felesége hozományát, tisztességtelen vállalkozásokba, amelyekkel szegény embereket foszt ki. Ha most ki kell vonnia azt a pénzt a vállalkozásokból, akkor csődbe megy.

Ezért Nucingen azt a megállapodást kínálta Delphine-nek, hogy szemet huny a félrelépései felett, ha az asszony nem kéri vissza a pénzét még egy évig, és engedi, hogy Nucingen az ő neve alatt intézze a piszkos ügyleteit.

Goriot éktelen dühbe gurul, mert szerinte a báró át akarja verni Delpine-t. Elhatározza, hogy belenéz Nucingen üzleti könyveibe.

Ebben a pillanatban beállít Goriot másik lánya, Anastaise, aki szintén kétségbe van esve.

Kiderül, hogy a férje, Restaud gróf megtudta, hogy Anastasie eladta a családi gyémántokat, és ugyan visszavásárolta őket, de borzasztó dühös a feleségére. Csak azért nem válik el tőle, mert nem akar ártani a gyerekeiknek, de követeli, hogy Anastasie írjon alá egy papírt, miszerint mostantól fogva minden vagyona felett férje, Restaud gróf rendelkezik.

Már ez is elég ok lenne, hogy Goriot dühöngjön, de ez még nem minden. Kiderül, hogy az a pénz, amit Anastaise a gyémántokért kapott, nem volt elég Trailles adósságainak törlesztésére. Hiányzik még 12 ezer frank, és ezt az összeget a grófné az apjától akarja elkérni.

Goriot dühöngve átkozza mindkét vejét, aztán jajongva kesereg, mert már semmi pénze nem maradt, így nem tud Anastasie-nak segíteni. Csak egy-két ezüst holmit tudna pénzzé tenni.

Anastasie megkérdezi, mi lett apja örökös járadékával, és kiderül, hogy Goriot azt már eladta, abból fizette a lakást Rastignacnak. Anastasie-nak ez persze nem tetszik, Delphine-t hibáztatja, amiért apjuk pénzén akarja eltartani a szeretőjét, de ugyebár bagoly mondja verébnek… A két testvér alaposan összeszólalkozik, amivel az őrület határára kergetik az apjukat. Goriot könyörög, hogy ne veszekedjenek, aztán zokog és a falba akarja verni a fejét, de lányai visszafogják.

Ez az a pont, amikor Rastignac már nem bírja tovább hallgatni a szomszéd szobában zajló drámát. Gyorsan átírja a kezében levő váltón az összeget 12 ezer frankra, beírja Goriot-t kezesnek, aztán belép a szomszéd szobába.

Felajánlja a váltót Anstasie-nak, vagyis lényegében magára vállalja a 12 ezer frank visszafizetését. A grófné először dühös lesz, amiért Rastignac kihallgatta a beszélgetést, és ezért is a húgát okolja, de Goriot felhívja a figyelmét arra, hogy inkább örülnie kéne, hiszen meglesz a 12 ezer frank.

Ezután Goriot rosszul lesz, ágyba kell feküdnie, de Anastasie nem törődik vele. Csak az érdekli, hogy Rastignac esküdjön meg, hogy megőrzi a titkait. Eugène megígéri, hogy hallgatni és fizetni fog, mire a grófné előbb elmegy, aztán váratlanul visszajön, és úgy tesz, mintha apjáért aggódna. Rastignac azonban átlát rajta: tudja, hogy csak azért jött vissza, mert Goriot-tól is kell egy aláírás a váltóra.

Rastignac hazakíséri Delphine-t, aztán visszatér a penzióba, mert aggódik a beteg Goriot-ért. Bianchon szerint az öreg haldoklik, agyvérzés fenyegeti, ami gyógyíthatatlan, de azért ő megtesz érte mindent, amit lehet.

Ezután egy napig Eugène nem látja Goriot-t, mert akarata ellenére elcsábul, és az új lakását élvezi Delphine-nel. Csak másnap délután jut eszébe az öreg, és elhatározza, hogy átszállíttatja az új lakásba.

Goriot azonban nincs olyan állapotban, hogy szállítani lehessen, így kénytelen a penzióbeli nedves, piszkos, sivár szobájában haldokolni.

Ráadásul kiderül, hogy azon a napon, amikor Rastignac nem volt nála, újra felbukkant Anastasie, és megint pénzt követelt az apjától.

Most ezer frank kellett neki, mert a csillámdíszes ruhát, amit a bálra rendelt, a szabónő nem akarta hitelre odaadni. Goriot erre pénzzé tette utolsó ezüst evőkészletét és elzálogosította egyévi járadékát, így szedte össze az ezer frankot. Anastasie még annyi örömet se szerzett meg az apjának, hogy személyesen jöjjön el a pénzért, csak érte küldött valakit.

Éjjel és másnap Rastignac és Bianchon felváltva ápolják Goriot-t, aki nagyon beteg. Este levél érkezik Delphine-től, aki sürgeti Eugène-t, hogy igyekezzen, mert hamarosan indulniuk kell a bálba.

Egész Párizs ott lesz, mert aznap vette el Ajuda márki Rochefide kisasszonyt, és Beauséant vikomtné csak néhány órával a bál előtt tudta meg, hogy szeretője megnősült. Most mindenki azt akarja látni, hogyan tud helytállni az összetört szívű asszony egy ilyen nagy társasági eseményen és hogyan fog megjelenni a nyilvánosság előtt: képes lesz-e leplezni a fájdalmát?

Delphine persze nem ezért akar elmenni, hanem mert ez a bál élete nagy lehetősége, nem szalaszthatja el. Rastignac visszaír neki, hogy Goriot haldoklik, s naivul azt hiszi, ezt hallva Delphine nem akar majd elmenni a bálba.

Bianchon diagnózisa után egy orvos is megállapítja, hogy Goriot haldoklik. Rastignac elmegy Delphine-hez, hogy személyesen is megvigye neki a rossz hírt, de az asszony még csak meg sem akarja hallgatni.

Eugène rádöbben, hogy Delphine akár az apja holttestén keresztül is elmenne a bálba, így végül nem próbálja rábeszélni, hogy az apjához menjen inkább, pedig tudja, hogy Delphine-nek most Goriot betegágya mellett lenne a helye.

A bálon Beauséant-né igazi királynőhöz méltóan viseli a bánatát, így a botrányra éhes társaság hoppon marad. A vikomtné csak Eugène-nek örül, csak őt avatja a bizalmába, előtte nem szégyelli a könnyeit. Egy szívességre is megkéri: menjen el Ajuda márkihoz, és kérje vissza tőle a szerelmes leveleit, amit Eugène meg is tesz.

Ezután Beauséant-né elmondja Rastignacnak, hogy visszavonul a társasági élettől: másnap vidékre költözik és magányban fogja tölteni élete hátralevő részét.

A bál után Rastignac marad utolsónak, hogy elbúcsúzzon, és ezt teszi Langeais hercegné is, aki együtt érez Beauséant-néval, mert őt is most hagyta el a szeretője.

A bál után Eugène visszatér a penzióba Goriot-hoz. Bianchon lelkesen elmagyarázza neki a betegség tüneteit, és hogy mikor mit kell csinálni. Rastignac rádöbben, hogy barátját Goriot csak tudományos szempontból érdekli. Tehát ő, Eugène az egyetlen, aki önzetlenül, puszta szeretetből ápolja Goriot-t.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!