Michonneau kisasszony és barátja, Poiret fontos beszélgetést folytatnak le egy Gondureau nevű titkosrendőrrel, aki Vautrin után nyomoz. A rendőrség keres egy szökött fegyencet, akit az alvilágban Vasfejű néven ismernek, és Gondureau gyanúja szerint Vautrin az.

A Vasfejűt azért keresi nagyon a rendőrség, mert ő a többi fegyenc „bankárja”, aki megőrzi számukra a pénzüket, amíg leülik a büntetésüket. Az állam erre a pénztárra akarja rátenni a kezét, de mielőtt letartóztatnák Vautrint, a rendőrök meg akarnak bizonyosodni arról, hogy tényleg ő a Vasfejű. Ezért tesznek egy ajánlatot Michonneau kisasszonynak.

Michonneau kisasszony háromezer frankot kap tőlük, ha vállalja, hogy kábítószert kever Vautrin italába, és amíg a férfi öntudatlanul fekszik, megnézi, hogy rajta van-e a vállán az a bélyeg, amivel a fegyenceket meg szokták jelölni. Rá kell ütni a vállára, mert akkor tűnnek elő a betűk.

Michonneau kisasszony nem ad rögtön választ, mert át akarja gondolni, nem kaphatna-e több pénzt Vautrintól, ha figyelmezteti a veszélyre. Az arra járó Bianchon elkapja ebből a beszélgetésből a Vasfejű nevet,

Közben a penzióban Rastignac már egész nyíltan udvarol Victorine-nak. Viszont amikor Vautrin elmondja neki, hogy másnap meglesz a párbaj, kétségbe esik, és elhatározza, hogy figyelmezteti Taillefer-éket a veszélyre.

Goriot elmondja Rastignacnak, hogy Delphine hidegsége csak színjáték volt: az asszony meglepetést készített elő Eugène-nek. Kiderül, hogy Goriot és Delphine berendeztek egy legénylakást Rastignacnak, és Delphine egy zsebórát is küldött neki ajándékba egy kedves üzenettel, hogy aznap este várja.

Goriot megkéri Eugène-t, hogy engedje őt az új lakása fölötti kis szobába költözni, hogy többet láthassa a lányát.

Rastignac nagyon boldog, mert így már Victorine hozománya nélkül is boldogul. El akar menni a találkára Delphine-nel, de ekkor eszébe jut a párbaj. Megkéri Goriot-t, hogy figyelmeztesse Taillefer-éket, de Vautrin kihallgatja a beszélgetést és tesz róla, hogy Rastignac ne húzhassa keresztül a tervét.

Vautrin a vacsoránál mindenkit leitat, Rastignac és Goriot italába külön kábítószert is kever, így hamar elalszanak és végül senki nem figyelmezteti Taillefer-éket.

Ám Vautrin elköveti azt a hibát, hogy kicsúfolja Michonneau kisasszonyt, aki ezután hamar döntésre jut a dilemmájában: elhatározza, hogy feladja Vautrint a rendőrségen. Ráadásul mivel Vautrin mindenkit leitat, Bianchon is lerészegedik, és elfelejti megemlíteni a Vasfejű nevet, amit véletlenül meghallott. Ez megpecsételi Vautrin sorsát.

Másnap reggel Michonneau kisasszony beleönti a rendőröktől kapott folyadékot Vautrin ezüstserlegébe, még mielőtt a lakók lejönnének a reggelihez.

Rastignac levelet kap Delphine-től, aki szemrehányást tesz neki, amiért nem jött el a találkára előző este.

Aztán megjelenik Taillefer úr lakája, és közli, hogy Victorine bátyja halálosan megsebesült egy párbajban, és a lányt hívatja az apja. Mindenkit izgalomba hoz a hír, hogy Victorine gazdag lett, és mindenki azt hiszi, Rastignac feleségül fogja venni a lányt. Eugène dühödten tiltakozik a feltételezés ellen.

Vautrin rosszul lesz és elájul a kábítószertől, a tünetek olyanok, mintha szélütést kapott volna. Erre felfordulás támad, Vauquer-né orvosért küld, Michonneau kisasszonynak pedig sikerül mindenkit eltávolítania Vautrin közeléből, és mikor egyedül marad az ájult férfival, megbizonyosodik róla, hogy tényleg ő a Vasfejű. Rácsap a vállára, s a kipirosodott bőrön fehéren megjelenik a fegyencbélyeg.

Az érkező Bianchonnak gyanús Vautrin rosszulléte, mert a férfi túl gyorsan magához tér, így nem lehet szélütés. A medikus diák azt is észreveszi, hogy Michonneau kisasszony próbálja eltüntetni a nyomokat.

Bianchon ekkor mondja ki a Vasfejű nevet, és azt is megemlíti, hogy Michonneau kisasszonytól hallotta. A nevet hallva Vautrin elsápad, és automatikusan keresni kezdi, hogy merre menekülhetne, de már késő: a kiérkező rendőrök elfogják. A fegyenc dühödten szidalmazza Michonneau kisasszonyt, amiért elárulta, pedig tőle sokkal több pénzt kaphatott volna, ha figyelmezteti.

Miután a rendőrség elviszi Vautrint, a lakók egy emberként fordulnak Michonneau kisasszony ellen, akit spionnak neveznek és követelik, hogy költözzön ki a penzióból, különben ők mennek el. A vénlány kénytelen távozni, és hűséges barátja, Poiret is vele megy.

Vauquer-né éppen siránkozik, hogy három lakót elvesztett (Vautrin, Michonneau, Poiret), amikor érkezik egy küldönc, és levelet hoz neki. Kiderül, hogy Couture-né és Victorine se térnek már vissza a penzióba, mert Taillefer úrnál fognak lakni.

Ekkor érkezik Goriot apó, hogy Rastignacot az új lakásba vigye, ahol Delphine már várja. Eugène lelkiismerete lázadozik a gondolat ellen, hogy ilyen drága ajándékot fogadjon el a szeretőjétől, mint egy lakás, ezért Goriot elárulja, hogy nem Delphine fizette a berendezést, hanem ő. Rastignac tekintheti kölcsönnek is.

Miután megvacsoráznak hármasban, Eugène és Goriot visszatérnek a penzióba, hogy bejelentsék Vauquer-nénak, hogy ők is kiköltöznek. Így a penziósné minden lakóját elveszti.

Rastignac kap egy báli meghívót Beauséant-nétól, amely Nucingen báró és neje nevére szól. Persze nem a bárót várják a bálra, hanem Eugène-nek kell elkísérnie Delphine-t.

Az asszony nagyon boldog, végre elérte, amire annyira vágyott, és odaadja magát Eugène-nek. Ekkor lesznek ténylegesen is szeretők.

Delphine elmeséli, hogy nővére, Anastasie is ott lesz a bálon, mert az a pletyka kering róla, hogy eladta férje családi gyémántjait, hogy pénzt szerezzen a szeretőjének, Trailles grófnak, aki százezer frankos adósságot csinált. Anastasie viselni fogja a gyémántokat a bálon, hogy megcáfolja a szóbeszédet.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!