Rastignac visszatér a penzióba, és kiáll Goriot apó mellett, akit a többiek gúnyolnak, így megváltozik a közhangulat az öreg irányában. Saját magáért is kiáll, amikor Vautrin márkinak csúfolja, de Vautrint nem könnyű elhallgattatni.

Eugène levelet ír anyjának és húgainak és elkéri tőlük a megtakarított pénzüket. Ha udvarolni akar Nucingen bárónénak, akkor pénzre lesz szüksége, hogy megfelelő öltözéket vegyen.

Okulva korábbi hibájából ezúttal alaposan tájékozódik Delphine családi hátteréről, mielőtt hozzáfogna az asszony meghódításához. A következőket deríti ki Goriot apóról.

Jean-Joachim Goriot a forradalom előtt egyszerű tésztagyári munkás volt. A forradalom alatt munkaadója meghalt, ő pedig felvásárolta az üzletét, így lett belőle gyáros. Kitűnő vállalkozónak bizonyult, nagyon értett a gabonakereskedelemhez.

A forradalom alatt gazdagodott meg abból, hogy a kenyérínség idején olcsón felvásárolta a lisztet és tízszer annyiért adta el. Számításból jakobinus is lett (ún. „kilencvenhármas”, azaz radikális jakobinus), és összejátszott a hatalmon levőkkel, hogy üzlete védelmet kapjon.

Két dolgot szeretett nagyon az életben: a munkáját és a feleségét. Felsége azonban hét év házasság után meghalt. Soha nem nősült újra, mert hű akart maradni az elhunyt emlékéhez, viszont a lelkében támadt űrt valamivel be kellett töltenie. Ezért a felesége iránt érzett szinte vallásos rajongását átvitte a két lányára, akik akkor még kicsik voltak.

Mindent megadott nekik, minden szeszélyüket kielégítette, és nagyon elkényeztette őket. Úri kisasszonyokhoz illő nevelést kaptak, így később gazdag családokba tudtak beházasodni. Mikor felnőttek, Goriot szétosztotta köztük a vagyonát, hatalmas hozományt biztosított nekik.

Azt is megengedte a lányainak, hogy ők maguk válasszák ki maguknak a férjeiket, így egy gróf és egy bankár lett a két veje. Mivel gazdag volt, vői eleinte megtűrték, mert jól jött nekik pénze és befolyása.

Ám azt szégyellték, hogy kereskedik, ezért rávették, hogy vonuljon vissza. Goriot öt év unszolás után nagy nehezen ráállt a dologra: eladta az üzletét és életjáradékot vett magának.

Azt hitte, öregségét majd a lányaival töltheti, náluk lakhat, de tévedett. A restauráció bekövetkezte után vői szégyellni kezdték alacsony származását, lányai leckéztették a modoráért, és végül kitiltották a házaikból. Kénytelen volt a penzióba költözni.

December elején Rastignac anyja és húgai elküldik a diáknak azt a pénzt, amit kért tőlük. Eugène tudja, hogy nagy áldozatot hoztak érte, ékszereiket adták el, stb. Elhatározza, hogy majd kárpótolja őket.

Rendel két zakót a szabónál, így a penzió többi lakója felfigyel rá, hogy van pénze. Vautrin most többet gúnyolja, mint valaha, s Rastignac végül úgy megharagszik, hogy kimegy vele a hársfák alá párbajozni.

Azonban kiderül, hogy Vautrinnak esze ágában sincs megverekedni vele, ellenkezőleg. Egy mindkettejük számára előnyös üzleti ajánlatot akar tenni.

Pontosan tudja, hogy Eugène nagyravágyó, de nincs pénze, és hogy fényes karrierre vágyik. Ha elvégzi a jogot, sok kínlódással és munkával talán viheti valamire, de 30-40 éves lesz, mire lesz némi vagyona és pozíciója.

Vautrin tudja, hogy Rastignac ennél gyorsabban akar meggazdagodni, és arra is rájön, hogy egy gazdag, elegáns szerető révén akar bekerülni a magas körökbe. Tehát a felemelkedése érdekében, számításból elcsábítana egy nőt.

Akkor már Vautrinnak ennél sokkal jobb terve van Rastignac számára: felajánlja, hogy milliós hozománnyal járó házasságot szerez neki 20 százalékos jutalékért cserébe. Rastignac érdeklődését felkelti a dolog, ezért Vautrin elmondja a tervét.

Rastignac udvaroljon Victorine-nak, aki ma még csak egy nincstelen árva, de nemsokára gazdag örökösnő lesz. Vautrin ugyanis ismer egy kitűnő vívót, aki a lekötelezettje. Majd elintézi, hogy ez az ember párbajra hívja Victorine bátyját és megölje. Így az öreg Taillefer-nek nem lesz örököse, és vissza fogja fogadni Victorine-t, aki Párizs leggazdagabb örökösnője lesz.

Rastignac elborzad a gondolattól, hogy egy bérgyilkosság révén gazdagodjon meg, és nemet mond, de Vautrin erősködik, hogy gondolkodjon rajta. Ad neki két hét gondolkodási időt.

Időközben Rastignac és Goriot barátok lettek, így a diák meglátogatja az öreget a szobájában. Teljesen megdöbbenti, hogy Goriot milyen szegényes, nyomorúságos odúban él, miközben a lányai palotákban laknak.

Goriot elmondja, hogy bár a nyilvánosság előtt nem találkozhat a lányaival, azért próbál része lenni az életüknek. Meglesi őket, mikor kikocsiznak, és a cselédeiktől megtudakolja, mikor hová mennek. Például Delphine komornájától megtudta, hogy a báróné hétfőn Carigliano marsallné báljába megy. Eugène elhatározza, hogy azon a bálon ő is ott lesz.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!