A regény nincs fejezetekre tagolva. Az olvasónaplóhoz Lányi Viktor fordítását használtam, elemzés ITT található a műről. 

Narráció: E/3. személyű elbeszélő.

Időpont: A történet 1819-ben játszódik, november vége van.

Helyszín: Párizs.

A regény egy penzió leírásával kezdődik, amelynek neve Vauquer-ház, és amely Párizs külvárosában található a Neuve-Sainte-Geneviève utcában. Ez a környék a város legocsmányabb és legsivárabb kerülete: sötét, komor, csendes és unalmas. A penzió is mocskos, dohos, penészes és büdös hely, amely kispénzű embereknek kínál szállást olcsón.

Egy ötven év körüli özvegyasszony, Vauquer-né a tulajdonosa, akinek nincs családja, ellenben van egy macskája és két alkalmazottja: Christophe, a kifutóinas és Sylvie, a kövér szakácsnő.

Vauquer-nénak éppen hét bentlakó vendége és 10-11 kosztosa van (a kosztosok nem laknak ott, csak ebédre fizetnek elő).

A háromemeletes épület minden emeletén vannak kiadó szobák, a legszebbek az első emeleten (itt lakik Vauquer-né is), és ahogy megyünk fölfelé, egyre szegényesebb, rosszabb szobák találhatók.

A penzió lakói a történet kezdetén az alábbiak (szinte mindegyiküknek lesz kisebb-nagyobb szerepe a történetben):

Az 1. emelet lakói:

• özvegy Couture-né és unokahúga, Victorine Taillefer kisasszony

Azt kell róluk tudni, hogy nagyon ájtatosak és az özvegy kicsi nyugdíjából élnek. Victorine anyja négy éve halt meg, apja pedig, egy milliomos bankár, kitagadta, mert mindenét a fiára, Victorine bátyjára akarja hagyni. Az árván maradt Victorine a nagynénjénél talált menedéket. Egyébként kedves, szelíd, szomorú szemű, istenfélő, bájos hajadon. Minden évben egyszer felkeresi az apját, hogy kibékítse, de az öreg Taillefer nem akar vele szóba állni.

A 2. emelet lakói:

• Poiret

Egy rozzant öregember, aki piszkos, gyűrött ruhát hord, és szellemi képességeinek már csak félig-meddig van birtokában. Jellegzetes szokása, hogy beszélgetéskor mindig az előtte szóló szavait ismétli el.

• Vautrin

Negyven év körüli, keménykötésű, titokzatos férfi, akinek senki se lát bele az ügyeibe. Nagykereskedőnek mondja magát, de parókát hord és pofaszakállát is festi (feketére), és gyakran csak éjfél körül ér haza. Szeret gúnyolódni, főleg a törvényeket, a társadalmat gúnyolja, de egyébként vidám ember, csak valahogy kétes benyomást tesz másokra. Érezhetően valami titka van.

A 3. emelet lakói:

• Michonneau kisasszony

Idős vénlány, aki fiatalon kicsapongó életet élt, jelenleg pedig csúnya, csontvázszerű, kellemetlen jelenség. Ezer frank évjáradékból tartja fenn magát, amelyet egy beteg öregúr ápolásáért kapott.

• Goriot

69 éves öregúr, aki egykor gazdag tésztagyáros volt, de elszegényedett. A többi lakó mindig őt csúfolja.

• Eugène de Rastignac

20 év körüli joghallgató, aki vidékről jött Párizsba. Nemesi származású, de családja nagyon szegény, ezért nem tud rangjához illően öltözködni. Becsvágyó, de tiszta szívű, és nemes eszméket hoz otthonról.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!