Az alábbiakban Balzac Goriot apó című regényéből vett idézetek olvashatók, kiegészítésül az olvasónaplóhoz és az elemzéshez. Ezek részben az író általános megállapításai, életből vett megfigyelései, részben pedig a regény legjellemzőbb részletei, leírásai vagy párbeszédei.

„A nőknek a boldogság a költészetük, ahogy a szép ruha a díszük.”

„Az emberi természetben gyökerezik, hogy mindent elszenvedtetünk azzal, aki kész mindent elszenvedni igazi alázatosságból, gyengeségből vagy közönyből. Avagy nem szeretjük-e mindnyájan kipróbálni erőnket valakinek vagy valaminek a kárára? A leggyöngébb is, a gyerkőc, sorra becsönget a kapukon télvíz idején, vagy fölkapaszkodik egy vadonatúj műemlékre, hogy odafirkantsa a nevét.”

„[Vauquer-né] úgy járt, mint igen sokan, akik nem bíznak a hozzájuk közelállókban, viszont az első jöttmentnek lépre mennek. Különös, de igaz erkölcsi tény ez, gyökerét könnyű megtalálni az emberi szívben. Némelyek talán már mit sem nyerhetnek azok szemében, akikkel együtt élnek, s miután kimutatták nekik szívük ürességét, megérdemeltnek érzik a róluk alkotott szigorú ítéletet. De vagy mert leküzdhetetlenül vágyódnak a nélkülözött hízelgésekre, vagy mert olyan jó tulajdonságokkal akarnak kérkedni, amelyek nincsenek meg bennük, remélik, hogy meghódítják idegenek becsülését és szívét, még ha idővel el is kell veszíteniük. Vannak született haszonlesők, akik nem jók barátaikhoz és rokonaikhoz, éppen mert úgy dukálna, hogy jók legyenek; viszont azzal, hogy idegeneknek szívességeket tesznek, a hiúságukat legyezgetik: mennél szűkebb a kör, annál komiszabbak, mennél tágabb, annál szolgálatkészebbek iránta.”

„Az emberi szív a szenvedélyes vonzalom csúcsai felé haladtában olykor pihenőt tart, de ritkán áll meg, amikor a gyűlölködő érzések lejtőjén zuhan lefelé.”

„Az üresfejűek logikája szerint – akik mind azért közlékenyek, mert csak semmiségekre jár rá a nyelvük –, aki nem beszél a dolgairól, annak rosszul áll a szénája.”

„[Rastignac] útközben átengedte magát a bolondul csapongó reményeknek, amelyek oly izgalmasan megszépítik a fiatalok életét: olyankor nem törődnek akadályokkal és veszélyekkel, mindenben a sikert látják, játszi képzeletükkel költőivé színezik prózai létüket, és maguk idézik fejükre a boldogtalanságot vagy szomorúságot olyan terveik meghiúsításával, amelyek még csak féktelen vágyaikban éltek. Ha nem volnának tudatlanok és félénkek, fölborítanák a társadalmat.”

„Egy ifjú szeme mindent meglát: szelleme úgy egyesül a nő tündöklésével, ahogyan a növény azokat az anyagokat szívja be a levegőből, amelyekre szüksége van.”

„Mint minden asszony, aki kénytelen figyelni férje jellemét, hogy úgy viselkedhessen, ahogy kedve tartja, s pontosan tudja, meddig mehet el anélkül, hogy elveszítené a férj értékes bizalmát, és sohasem ellenkezik vele az élet apró dolgaiban: Restaud-né a gróf hangjának színéből megértette, hogy nem lenne nyugta, ha a budoárban marad.”

„Tudni való, hogy a szerelmes nő találékonyabb, ha gyanakvásra keres okot, mint amilyne élelmes a gyönyörök hajszolásában. Mikor ott tart, hogy el akarják hagyni, gyorsabban felfogja egy mozdulat értelmét, mint ahogy Vergilius paripája megszimatolja a távoli hímport, amely a nászt ígéri neki.”

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!