Goriot lányai

Anastasie és Delphine mindketten hiúak, önzők, könyörtelenek, kíméletlenül kihasználják, kizsigerelik apjukat, akit utolsó fillérjeiből is képesek kiforgatni. Lelkifurdalás nélkül tönkreteszik, ráadásul közönyösek, érzéketlenek iránta, csak érdekből tartják fenn vele a kapcsolatot.

Goriot úri kisasszonyoknak járó neveltetést és óriási hozományt biztosított nekik, hogy jó házasságot köthessenek, így Anastasie egy grófhoz, Delphine pedig egy gazdag bankárhoz mehetett feleségül, mégis örökké anyagi gondjaik vannak. Goriot azért szegényedik el és kerül egyre nyomorúságosabb körülmények közé, mert a lányai kiszipolyozzák, örökké pénzért zaklatják és érzelmileg zsarolják.

Áldozatáért cserébe a két lány semmit nem ad apjának. Nem szeretik őt, sőt, szégyellik alacsony származása miatt, megalázzák, megtagadják, nyilvánosan nem mutatkoznak vele, mert Goriot-nak nincs úri modora, nem illik az előkelőségek közé, akikkel a lányai férjes asszonyokként érintkeznek.

Egymással sem bánnak jobban, mint apjukkal: irigyek és féltékenykednek egymásra, rivalizálnak. Életüket a szeretőikért és a társasági sikerekért való harc tölti ki. Örökös gondjuk, hogy hogyan teremtsék elő a házasságtörő kapcsolataik fenntartásához szükséges pénzt.

Viselkedésük azonban másképp is értelmezhető. Könnyen lehet, hogy nem szívtelenségből hanyagolják el az apjukat, hanem mert az előkelő világ, amelynek részei lettek, erre kényszeríti őket.

Ebben az értelmezésben ők is a kor társadalmának áldozatai: sok mindent egyszerűen nem tehetnek meg, ha nem akarnak kompromittálódni. Sorsuk csak látszatra irigylésre méltó, valójában boldogtalanok, ami sok mindent megmagyaráz.

Nem születtek eleve gonosznak, hanem a társadalom íratlan törvényeihez való igazodás tette őket ilyenné. A származásukból eredő hátrányok és állandó pénzzavaraik szorítják háttérbe az apjuk iránti kötelességérzetüket és szeretetüket (viselkedésüket Balzac a társadalom számlájára írja: mondanivalója az, hogy a társadalom megfosztja a szülőket gyermekeiktől).

Goriot lányai bizonyos értelemben áldozatok, azonkívül a kegyetlenségük nem kirívó, mert abban a közegben, amelyben élnek, mindenki ilyen vagy rosszabb náluk. (Ráadásul Goriot is elrontotta őket azzal, hogy kiskoruktól mindent megengedett nekik és elkényeztette őket. Mondhatott volna nekik néha nemet.)

Lélektanilag hiteles, viszont megbocsáthatatlan az a szokásuk, hogy apjukat büntetik saját kudarcaikért. Delphine-nek például egy félmondata sejteti, hogy apját hibáztatja rossz házasságáért, mert szerinte Goriot-nak nem lett volna szabad engednie, hogy hozzámenjen egy olyan aljas emberhez, mint Nucingen.

Anastasie-t pedig, aki látszólag szerencsés, hiszen szép, fiatal, gazdag és befolyásos, kegyetlenül kihasználja a szeretője, Maxime de Trailles gróf, akitől valósággal függővé válik, teljesen vak a hibáira. Boldogtalan élethelyzete és a szeretője iránti elvakultsága magyarázatot ad arra, hogy miért viselkedik olyan aljas, önző módon és mi viszi rá, hogy olyan kegyetlenül átgázoljon az apján.

Anastasie könyörtelenebb és jobban kihasználja Goriot-t anyagilag, mint Delphine. Maga Goriot is érzi, hogy a kisebbik lányában több jó érzés van, ezért Delphine-hez jobban ragaszkodik, halálos ágyánál is őt akarja mindenáron látni. Ha Anastasie nem jön el, azt jobban elviseli, mint azt, ha Delphine marad távol.

Goriot általában a vőit okolja amiatt, hogy lányai elhanyagolják, de nyilvánvaló, hogy ezzel a lányait akarja mentegetni. Anastasie és Delphine maguk is azt állítják, hogy nem bánnának így az apjukkal, de kényszerhelyzetben vannak: engedelmeskedniük kell a férjeiknek. Goriot és lányai tehát minden felelősséget át akarnak hárítani Goriot két vejére.

Való igaz, hogy Goriot mindkét lánya függő helyzetben van és ki vannak szolgáltatva a férjeiknek, de valószínűleg a kép ennél árnyaltabb: Goriot vejei is hibásak, de a lányai sem ártatlanok.

Goriot lányainak sok rossz tulajdonságuk van, de nem reménytelenül romlottak, van még bennük jó is. Delphine pénzt próbál szerezni a férjétől apja temetésére (csak nem sikerül), Anastasie pedig a végén megbánja viselkedését és elmegy az apja halálos ágyához (az ő jelenlétében hal meg Goriot).

A regény végén mindketten kétségbeesettek és megtörtek, különösen Anastaise van bajban.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 10. oldalra!