Rastignac

Sokkal bonyolultabb, összetettebb karakter, mint Goriot, alakja a realista jellemábrázolás mintapéldája. A feltörekvő, karrierre vágyó fiatal nemzedék képviselője, aki sikerről álmodik. A karrier a főúri körökbe való bebocsáttatást és a vagyonszerzést jelenti a számára, azaz fel akar kapaszkodni a társadalmi ranglétrán.

Rastignac jó képességű, csinos, jóképű, szellemes, finom modorú, de rendkívül becsvágyó, ambiciózus és sikerorientált nemesifjú. Fiatal, de magabiztosan és éretten viselkedik, és kész megvívni azért, amire vágyik.

Első ránézésre pozitív hős, de valójában igen komplex, jó és rossz tulajdonságok bonyolult keverékéből álló figura.

Kezdetben kifejezetten rokonszenves, jóravaló fiatalember, akibe szép eszményeket neveltek bele, és aki megütközik a világ romlottságán. Szemmel láthatóan vágyik a boldogságra, de nem tudja, hol keresse, és nem tud mit kezdeni az aljasággal, kegyetlenséggel, szívtelenséggel, amit maga körül tapasztal.

De ahogy megismeri a párizsi morális színvonalat, elég hamar levetkőzi erkölcsi gátlásait. Némi vívódáson ugyan keresztülmegy, de alaptulajdonsága, hogy könnyen alkalmazkodik a környezetéhez. „Hajlékony, mint az angolna, azt hiszem, sokra fogja vinni” – mondja róla Ajuda márki.

Egy dél-franciaországi bárói családból származik, amely nagyon elszegényedett, de igyekszik még fenntartani az úri látszatot. Rastignac szülei és testvérei takarékoskodnak és szűkölködnek otthon a családi birtokon azért, hogy a fiú Párizsban jogot tanulhasson.

Rastignac mohó érvényesülési vágyát az otthoni helyzet csak fokozza: népes családból jön (két húga és két öccse van) és tudja, hogy legidősebb fiúként neki kell az egész család jövőjét megalapoznia. A családtagok elvárják tőle, hogy testvérei jövőjéről is gondoskodjon, és visszaállítsa az elszegényedett család egykor fényes nevének régi ragyogását.

Rastignac Julien Sorelhez (Stendhal Vörös és fekete című regényének főhőséhez) hasonló ifjú törtető, rendkívül nagy becsvágya van, de nemes emberi tulajdonságai is: lelkiismeretes, Goriot-val készséges, önzetlen, segítőkész.

Jó érzésű fiatalember, emberségét a következő dolgok jelzik:

• megkönnyezi Goriot apó szerencsétlen sorsát (ő az egyetlen, aki meglátja benne a nagyságot)
• lelkifurdalást érez, amiért elkéri anyjától és húgaitól a megtakarított pénzüket (tisztában van vele, hogy ezzel mekkora áldozatot követel tőlük). Becsületére legyen mondva, amint tudja, visszaküldi nekik a pénzt.
• bár a párizsi környezet már megtette rá a hatását (fokozatosan lenevelődik az otthonról hozott nemes eszmékről), azért még nem keményedett meg annyira, hogy ne érezne szorongást, lelkifurdalást helytelen lépései miatt.
• meg tud hatódni unokanővére, Beauséant-né mély érzelmein, fennkölt lelkivilágán, sajnálja őt és lelkesedik érte.
• bár először számításból közeledik Delphine-hez, később őszintén megszereti (nem hazudja a szerelmet)
• szeretetből, szánalomból, önzetlenül ápolja a haldokló Goriot-t, temetésének költségeit is ő állja (zálogba teszi az óráját, hogy legyen rá pénze)
• felháborodik, amikor Vauquer-né el akarja venni a halott Goriot arany medalionját, amelyben a lányai kiskori hajfürtje van és amit mindig a szíve fölött hordott
• kemény ítéletet mond magában az önző, érzéketlen arisztokrata világ felett

Ugyanakkor jelleme a szemünk előtt alakul át, változik meg. Eleinte szorgalommal, szívós, kitartó munkával akar karriert építeni, idővel azonban ráébred, hogy igazán csak pénz és társadalmi kapcsolatok útján lehet érvényesülni.

Mire a nyári szünet után visszatér Párizsba, észjárása megváltozik: már nem jár be az óráira, már nem érdekli a tanulás, mert most már nem kitartó munkával akar feltörni.

A jogi pályán, becsületes munkával soha nem jutna olyan magasra, amilyenre akar: Rastignac ugyanis hatalomra vágyik, be akar kerülni a legelőkelőbb társaságba, ki akar tűnni az átlagból. Egyszóval nagyravágyó, egy nagy élet álmát dédelgeti magában.

Jellemének egyik árnyoldala, hogy gyenge az akaratereje, nehezen áll ellen a kísértésnek, és amikor helytelen dolgot tesz, mentegeti magát önmaga előtt, önigazolásokat keres.

Az előkelő társasági élet és a gazdagság vonzereje túl nagy a számára, a fényűzés és a pompa látványa megszédíti, ezért nem akar a nehéz és hosszú, de becsületes úton járni, hanem a gyors meggazdagodás lehetőségét keresi. Először is segítség, „protekció” után néz.

Észreveszi, hogy a nőknek nagy befolyásuk van a társadalmi életre, így elhatározza, hogy keres egy gazdag női pártfogót. Nagynénje, az özvegy Marcillacné, aki egykor arisztokrata körökben forgott, levélben beajánlja őt egy gazdag rokonhoz, Beauséant vikomtnéhoz, aki Rastignac unokanővére.

Beauséant vikomtné előkelő társasági hölgy, Párizs divatkirálynője, nagy kiváltság meghívást kapni a szalonjába. Rastignacot szívességből felkarolja, hozzásegíti, hogy bejusson az arisztokrata körökbe.

Rastignac észreveszi, hogy minden gazdag vagy arisztokrata asszonynak szeretője van, s elhatározza, hogy szerez egy gazdag, szép és fiatal szeretőt.

Ebben a törekvésében Beauséant-né megerősíti: a fiatalember tőle kapja azt a tanácsot, hogy egy gazdag, elegáns társasági nő kihasználásával emelkedjen fel. Rastignac megfogadja a tanácsot, és ezzel a ranglétrán felfelé, erkölcsileg pedig lefelé indul el.

Unokanővére bálján ismerkedik meg Goriot apó idősebbik lányával. Restaud grófnéval, de nála nincs sikere. Ekkor Beauséant-né azt javasolja, próbálkozzon meg Goriot fiatalabbik lányával, Nucingen bárónéval.

Nucingenné egy elzászi bankár felesége, és mivel férje csak egy „pénzarisztokrata” (nem olyan előkelő, mint a születési arisztokraták), eddig még nem sikerült bejutnia az előkelő társaságba.

Nucingennénak az minden vágya, hogy meghívást kapjon Beauséant-né szalonjába. A vikomtné szerint, ha a báróné ezt Rastignac révén éri el, akkor a szeretője lesz és ez megnyitja az ifjú számára az utat a siker felé.

A mű alapmotívuma Rastignac megkísértése, aki válaszút elé kerül, tehát a regény lényegében az ő nagy döntéséről szól. A döntés lényege, hogy beilleszkedik-e a romlott társadalomba, elfogadja-e azt vagy sem.

Ehhez a fő döntéshez kisebb döntések vezetik el: jogi pálya vagy szerető szerzése, erény vagy bűn, Delphine vagy Victorine, stb. Rastignac átalakulása tehát hosszú folyamat: a fiatalember fokozatosan jut el a végleges döntés meghozásáig több apró lépésen (pl. érzelmeinek elrejtésén, mások kihasználásán) keresztül.

Nem akar becstelen lenni, és a nagy bűntényre nem szánja rá magát, de végül szinte minden olyan kisebb bűnt elkövet, amit tilt a hagyományos erkölcs. Ha az érdeke úgy kívánja, még kisebb-nagyobb aljasságra is képes.

Bűnlajstroma:

• egyetemi tanulmányait félbehagyja azért, hogy a párizsi aranyifjak tékozló életét élje és adósságokat csinál
• kicsalja anyja és húgai pénzét, amit kockára tesz azzal, hogy a társasági élet kellékeire költi el
• számításból udvarol Delphine-nek, aztán házasságtörő viszonyt folytat vele
• elhiteti Victorine-nal, hogy szereti, vagyis szerelmet hazudik, aztán nem veszi feleségül
• élősködik Delphine-en, akitől ajándékokat és pénzt fogad el

Rastignac fokozatosan elveszíti emberi értékeit, tisztaságát, morális tartását. Útja felfelé ível, mert rájön arra, hogy hogyan lehet érvényesülni a világban, és ügyesen kihasználja lehetőségeit, de minél feljebb jut, erkölcsileg annál romlottabb lesz.

Rastignac és Goriot kapcsolata

Azon túl, hogy egy emeleten laknak, Rastignacot és Goriot-t több dolog is összeköti. A fiatalember barátságot, sőt, egyfajta szövetséget köt Goriot apóval, akit védelmébe vesz a többi lakóval szemben, még Vautrinnal szemben is.

Goriot is megkedveli a fiatalembert, és örül, amikor lánya, Delphine Rastignac szeretője lesz, mert úgy véli, ez Delphine boldogságát mozdítja elő, és mert reméli, hogy így ő is közelebb kerül a lányához. Támogatja kapcsolatukat, pénzt ad Delphine-nek és lakást szerez a találkáikhoz.

A történet végén pedig Rastignac gondoskodik Goriot-ról annak betegsége alatt és utolsó napjaiban, majd végül ő temetteti el, mert a lányai nem törődnek vele.

A társadalmi ranglétrán ellentétes irányba haladnak: Rastignac egyre feljebb emelkedik (az arisztokrácia, a gazdagság és a fényűzés világába), Goriot viszont egyre lejjebb csúszik (szegénységbe és nyomorba süllyed).

Rastignac látja, hogy Goriot lecsúszásának és bukásának lányai iránti feltétlen, odaadó, szinte mániákus szeretete az oka. Látja, hogy Goriot egész vagyonát a lányaira költi, megindítónak találja, hogy egyetlen célja lányai boldogsága, és hitványságnak tartja, hogy Anastasie és Delphine semmibe veszik az apjukat.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 9. oldalra!