A regény szereplői

Balzac általában sok szereplővel dolgozik, de csak néhány van közülük, aki igazán fontos, a többiek csak a cselekmény egy-egy fordulópontján jutnak szerephez.

A Vauquer-ház háromemeletes épület, melyben egyfajta hierarchikus rendszer érvényesül: a lakók anyagi helyzetük és társadalmi megbecsültségük, presztízsük alapján kapnak szobát. Az első emeleten vannak a szebb, kényelmesebb, drágább szobák, és felfelé haladva egyre lepusztultabb, szegényesebb, olcsóbb szobák találhatók.

A lakbér összege is emeletenként változik: a szegények, akiknek a harmadik emeleten van a szobájuk, kevesebbet fizetnek a szállásért és ellátásért, mint a tehetősebb második emeleti lakók, és így tovább.

A társadalmi rétegek közötti mozgást jól leképezi a penzió, hiszen aki elszegényedik, egyre olcsóbb szobát kénytelen bérelni, azaz egyre feljebb kell költöznie a házban.

Balzac a regény elején sorra bemutatja a penzió lakóit. A tulajdonosnő, Vauquer-né egy 50 év körüli özvegyasszony, akinek egész külső megjelenése olyan, mint a penziója („Személye kifejezi a penziót”). Kis termetű, vaskos, ruhája kifakult és foszladozik, jelleme pedig hiú, önző, anyagias, kicsinyes, érzéketlen, számító, buta és korlátolt.

A történet kezdetén, 1819-ben Vauquer-nénak hét lakója van.

Az 1. emelet lakói: az egyik szobában maga Vauquer-né (a tulajdonosnő) lakik, a másikban Couture-né (özvegy) és unokahúga, Victorine Taillefer kisasszony (félárva, gazdag apja által kitagadott hajadon)

A 2. emelet lakói: Poiret úr (rozzant öregember), Vautrin (a Vasfejű néven ismert szökött fegyenc, eredeti nevén Jacques Collin)

A 3. emelet lakói: Michonneau kisasszony (vénlány), Goriot apó (69 éves öregúr, aki visszavonulása előtt gazdag gabonakereskedő és tésztagyáros volt, de mostanra elszegényedett), Eugène de Rastignac (egy elszegényedett nemescsalád jogot tanuló fia)

A tetőtéri padlásszobákban a kéttagú személyzet lakik: Christophe, a kifutóinas és Sylvie, a kövér szakácsnő.

A földszinti ebédlőben együtt étkeznek a lakók, itt zajlik a társasági élet, így ez a helyiség amolyan „színpad” szerepet tölt be, ahol naponta sor kerül egy-egy „összecsapásra”. Ez drámai jelleget kölcsönöz a történetnek.

Ebédidőben 18-an ülik körül az asztalt, mert a bentlakókon kívül kosztosok is vannak (8-10 fő), akik csak ebédre fizetnek elő. Közülük a legfontosabb szereplő Horace Bianchon, az orvostanhallgató, Rastignac barátja.

Balzac először futólag felsorolja a penzió lakóit, és később ad róluk részletesebb külső leírást és jellemzést. Egyes lakóknak megismerjük a múltját, korábbi életét, másokról azonban csak keveset tudunk meg. A mű kezdetén két szereplő múltjára borul homály: az egyik Goriot apó, a másik Vautrin.

Vautrinról az író kezdetben csak annyit árul el, hogy „élete mélyén gondosan eltemetett titok lappang”, és majd hirtelen fog lelepleződni a cselekmény fordulópontján. Ezzel szemben Goriot életét, múltját fokozatosan ismerjük meg Rastignackal együtt, akit egy véletlen folytán érdekelni kezd öreg szomszédja.

A Vauquer-ház a korabeli Párizs keresztmetszetét adja: „Egy ilyen közösségen belül kicsiben az egész társadalom elemei föllelhetők” – írja Balzac. Vagyis az egész társadalmat bemutatja néhány szereplő életútján keresztül.

A lakók részben szürke kispolgárok (Poiret), részben lecsúszott, elszegényedett emberek (Goriot), részben pedig szegénynek születő, de a szegénységből kitörni akaró, felfelé kapaszkodó fiatal törtetők (Rastignac).

Ahogy Balzac a penziót leírja, nehéz elképzelni, hogy van ennél rosszabb is, pedig van. A penzió világa igazság szerint valahol középen helyezkedik el a társadalmi rangsorban: nincs fényűzés, sivár a környezet, de azért a nyomor sem jellemző (a lakók kispolgárok, akiknek van némi jövedelmük, amiből ha szűkösen is, de meg tudnak élni).

Nemesi szereplők:

Beauséant vikomtné, Rastignac rokona (unokanővére), pártfogója, segítője
Anastasie de Restaud grófné, Goriot apó idősebbik lánya
Delphine de Nucingen báróné, Goriot fiatalabb lánya, aki Rastignac szeretője lesz

A francia nevek kiejtése:

● Goriot: gorió
● Eugène de Rastignac: özsen dö rasztinyak
● Vauquer: voké
● Couture: kutür
● Victorine Taillefer: viktorin tajöfer
● Poiret: poaré
● Michonneau: misonó
● Vautrin: votren
● Christophe: krisztof
● Sylvie: szilvi
● Beauséant: boszean
● Anastasie de Restaud: anasztazi dö resztó
● Delphine de Nucingen: delfin dö nüszenzsen
● Bianchon: bianson

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!