A Goriot apó stílusjegyei

A Goriot apó realista regény, de a realizmus korai szakaszában íródott, ezért még vannak benne romantikus jegyek is.

Romantikus jegyek:

• több szálon futó, bonyolult cselekmény, meglepő, váratlan fordulatok (romantikus cselekménybonyolítás). Ugyanakkor a látszólag váratlan fordulatok valójában kikövetkeztethetők az előzményekből, sejteni lehet őket.

A történet sok elemét homály fedi, Balzac kedveli a rejtélyességet: hosszú ideig titokban tartja az eseményeket előidéző okokat.

• több szereplő végletes jelleme, elsősorban Goriot-é és a Vasfejűé. Rastignac, Goriot és Vautrin is szenvedélyes alaptermészetűek (Goriot esztelen, emberfeletti méretű szeretete lányai iránt egy romantikusan felnagyított, mértéktelen szenvedély). Az ilyen kivételes személyiségek, az egyedinek, a különlegesnek az ábrázolása inkább a romantikát jellemzi (a realista regény szereplői tipizáltak).
• éles szembeállítások, nagy összeütközések, kiélezett kontrasztok

A regény kompozíciója ellentétekre épül, pl. különféle ellentéteket látunk a két főszereplő, Rastignac és Goriot között (fiatal-idős, felemelkedik-lecsúszik), és más szereplők között is (pl. Anastasie-t befogadta az arisztokrácia, Delphine-t nem, Goriot szegénységben él, lányai gazdagságban stb.), és egyazon szereplőn belül is (pl. Goriot múltja-jelene, Vautrin jópofasága-félelmetessége).

• drámai fordulópontok (kezdetben alig-alig történik valami, aztán az események hirtelen felgyorsulnak és egy drámai fordulóponthoz érkeznek), ahol az egyes cselekményszálak egy csomópontba összefutnak.

Realista jegyek:

• hiteles, pontos tér-és időmegjelölések, amelyek a valószerűség látszatát keltik: olyan érzésünk van, hogy „igaz történetet” olvasunk. A tér-és időviszonyok könnyen áttekinthetőek.
• pontos, részletes leírások, pl. a penziónak és lakóinak aprólékos bemutatása a regény elején (katalógusszerűen).

Az aprólékosság és a részletgazdagság, a szakszerű leírások nem öncélúak, hanem a jellemábrázolás kellékei. Balzac fontosnak tartotta a környezet és az ember közötti összefüggést, a környezetleírással, a színhely és a figurák részletes bemutatásával a cselekményt készíti elő.

Balzac filmszerűen, az ún. „szubjektív kameramozgásos” technikával ábrázol. Rendszerint a nagyobbtól a kisebb felé és kívülről befelé halad, pl. először a környéket és az utcát mutatja be, aztán a penzió épületét kívülről, majd a benne levő helyiségeket, szalont, ebédlőt stb. egészen a bútorzatig, aztán a lakókkal ismertet meg futólag.

• szigorú oksági rend érvényesül a történések előadásában (ami a valószerűség látszatát szolgálja)

Amikor a történet menete úgy kívánja, a narrátor tájékoztatja az olvasót a szereplők előéletéről, céljairól, indítékairól.

• Balzac típusokkal dolgozik, jellegzetes figurákat alkot (pl. a karrierista, a bűnöző, a kisember, az elszegényedett arisztokrata), melyeket a hétköznapokból, az átlagemberek világából vesz (nem hősök vagy történelmi személyiségek, hanem szürke mindennapi emberek a szereplők).

Tehát valós emberek valós problémáival foglalkozik, valódi magatartásokat jelenít meg, a szereplők gondolatai, viselkedése, gesztusai mind hitelesek.

• Rastignac jelleme változik a mű folyamán (jellemfejlődés): a regény végére összetörnek illúziói, lenevelődik nemes eszméiről, lemond az erényről, tehát alkalmazkodik ahhoz a kíméletlenül önző világhoz, amelyben érvényesülni akar. Ez azt is jelenti, hogy gyakorlatilag véget ér a fiatalsága.
• az életrajzi és a történelmi idő egységben áll egymással
• realista társadalomábrázolás, Balzac tanulmányozza és feltárja a társadalom mozgástörvényeit

Különböző szempontokból vizsgálja a korai kapitalizmus társadalmát, bár az uralkodó nézőpont Rastignacé. Bemutatja az önzést, az érdekhajhászást, a pénz embertelenségre késztető, lelket beszennyező hatalmát.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!