Az Emberi színjáték legjelentősebb darabjai: Gobseck (1831), Eugénie Grandet (1833), César Birotteau nagysága és hanyatlása (1838), A falusi plébános (1839), Elveszett illúziók (1837-1843), Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága (1843-1847), Pons bácsi (1847), A parasztok (1844), Betti néni (1846).

Balzac témakörök szerint csoportosította regényeit: Dante mintájára a hármas tagoltságot alkalmazta. Három nagy témaköre az erkölcsi tanulmányok, a filozófiai tanulmányok és az elemző tanulmányok.

A „tanulmány” szó jelzi, hogy Balzac az írást olyan tevékenységnek tekintette, melynek során egy-egy témát tudományos igénnyel tanulmányozott, és amelynek alapja a megfigyelés volt. De nemcsak saját tapasztalatait írta meg, hanem felhasználta a kor tudományos eredményeit is, és amikor regényeihez jogi, közigazgatási, orvosi vagy más ismeretekre volt szüksége, mindig konzultált az adott terület szakértőivel.

A Goriot apót az erkölcsi tanulmányok Jelenetek a magánéletből című alciklusába sorolta be. A másik két alciklus: Vidékiek Párizsban (ide tartozik pl. az Elveszett illúziók) és Jelenetek a párizsi életből (ide tartozik pl. a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága).

A Goriot apó központi szerepet játszik a regényciklusban. Kiemelt szerepét jelzik az alábbi tények:

• Goriot vagyonának útját Balzac több regényen keresztül is követi (a pénz mozgását az író ugyanolyan rendszerszerűnek látta, mint a társadalmi mozgásokat, így az arany útját ugyanúgy nyomon lehet követni a regényeiben, mint a szereplőkét). Goriot szétosztja vagyonát a lányai között, azok a pénzt a szeretőiknek adják, akiktől Gobseckhez, az uzsoráshoz kerül, tőle pedig egy kurtizán örökli meg.
• itt jelenik meg először Rastignac, aki 14 regényben szerepel, hol főszereplőként, hol pedig mellékalakként (pl. Cardigan hercegné titkai, A homályos ügy, Éva lánya, A Nucingen-ház, Az arcisi képviselő, Ingyen komédia – ezek a regények a Goriot apó cselekménye után játszódnak és Rastignac főszereplő, ahogy A szamárbőr is, amelyben Rastignac mellékszereplő, és a Betti néni, amelyben nem szerepel, de megemlítik)
• itt jelenik meg először a Vasfejű, aki a Balzac-regények kísértő sátánja, a testet öltött gátlástalanság (később az Elveszett illúziók és a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága című regényekben is fog szerepelni)
• itt jelenik meg először a Balzac-regények egyik legundorítóbb alakja, Nucingen báró is, a pénzsóvár, erőszakos, felkapaszkodott nagypolgár, a burzsoá réteg mintapéldánya, a tisztességtelen úton való meggazdagodás szakértője. Nucingen báró nem olyan előkelő, mint az igazi arisztokraták, de sokkal gazdagabb és hatalmasabb náluk. (A születési arisztokrácia, amelyet a restauráció uralkodó osztálynak szánt, a gazdasági hatalmat nem tudta visszaszerezni: egyre jobban elszegényedett, míg az újgazdag, nagytőkés polgárság, a pénzarisztokrácia egyre gazdagabb lett)

Balzac alakjai több műben visszatérnek, mivel egy átfogóbb történelmi folyamat fikciójának részesei. Az író más-más időben, más-más környezetben, más-más helyzetekben mutatja be őket az egyes regényekben, így válik a 90 regény egy hatalmas, egymással összefüggő regényciklussá. És ezzel Balzac a szövegköztiség (ún. intertextualitás) egy sajátos formáját is létrehozza.

A regényciklus központi mondanivalója az, hogy a társadalmi folyamatokat és az egyéni sorsokat a hatalomért való küzdelem és a pénz alakítja.

A polgárság mint társadalmi réteg elvesztette korábbi eszményeit és értékeit, mert csak a pénzt hajszolja és csak anyagi érdekeit tartja szem előtt. Az a vágy, hogy valaki mindenáron meggazdagodjon, bemocskolja a tiszta érzelmeket.

Erkölcs, jog és eszmények mind csak hangzatos jelszó, ábránd vagy hazugság: a tülekedés az élet valósága, és aki emberséges, tisztességes akar lenni, az alulmarad. Egy ilyen társadalomban a becsületes emberek, ha nem hajlandók a megalkuvásra, bukásra vannak ítélve, és csak a gátlástalan törtetők, a karrieristák tudnak érvényesülni.

A Goriot apó (újabb fordításban: Goriot papa) újdonsága, hogy nemcsak bemutatja kora társadalmát, hanem a folyamatok is jól láthatóvá válnak. Ez annak köszönhető, hogy hősei több alkotásban is szerepelnek (a műben csak Goriot életútja zárul le, a többi figurával találkozhatunk más regényekben, pl. Balzac külön regényt szentelt Langeais hercegnének, külön műből ismerhető meg Gobseck, a hírhedt uzsorás története, felbukkan még Bianchon, stb.).

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!