A karrier és az ambíció megítélése a regényben

Balzac számára az ambíció, az érvényesülési vágy nem egyértelműen pozitív, és nem is egyértelműen negatív emberi tulajdonság: ellentmondásosan ábrázolja.

A törtetésnek és karriernek Balzacnál is Napóleon egyedülálló, dicsőséges pályafutása az eszményi példája, mint Stendhalnál, az író többször is hivatkozik a napóleoni mintára.

Csakhogy Rastignac gátlástalan, de taktikus törtetésében nincs semmi dicsőséges vagy fennkölt: az ő felemelkedésért vívott „harca” csupa kisszerű, köznapi eseményből áll. Neki nem bátornak, hanem hitványnak kell lennie ahhoz, hogy a csúcsra jusson.

Ez persze nem az ő hibája, hanem a társadalomé, azé a közegé, amelyben érvényesülnie kell. A napóleoni nagy karrierek kora ugyanis véget ért, ez a kor már a pénzért, szerelmi sikerekért, eszem-iszomért való tülekedés és a jó társaságban való csillogás kora.

Mit tehet a tehetséges ember egy olyan korban, amelynek nincs szüksége a tehetségére? Egy ilyen korban az érvényesülési vágy nem a dicsőséges, nagy tettekre fog irányulni, hanem a pénzre és a hatalomra.

Így Rastignac fényes pályája Napóleon dicsőséges pályafutásának csupán egy kényelmesebb és jelentéktelenebb utánzata. Ugyanakkor egyértelmű, hogy ez nem csupán Rastignac hibája, hanem a koré is, amelyben él. Az elbeszélő határozottan a társadalmat teszi felelőssé, amely a maga morális mélyrepülésével, üres és hamis értékrendjével, álságos viszonyaival önfeladásra kényszeríti az egyént.

A Goriot apó üzenete és Balzac jelentősége

Balzac regényvilága lehangoló képet mutat, hiszen nála a társadalmat a gyengébb elnyomása, a mindenáron való pénzszerzés, a hatalomra törekvés és az erőszak uralja.

A Goriot apóban Balzac minden társadalmi osztályt nagyító alá vesz és mindenhol ugyanazt találja: ugyanazok a törvények érvényesülnek a magas társadalmi köröktől a kispolgárságon át az alvilágig. Mindenhol kíméletlen harc folyik a pénzért és a hatalomért, és minden társadalmi rétegben ugyanaz a bűn és romlottság, ugyanaz az erkölcsi válság uralkodik.

Balzac kíméletlen kritikát mond kora társadalmáról, amelyben a becsületes ember bukásra van ítélve vagy megalkuvásra kényszerül. A regényben minden fontosabb figura megfogalmazza azt a tapasztalatát, hogy minden társadalmi réteget a meggazdagodás vágya hajt, mindent a pénz vezérel.

A szereplőknek nincsenek illúzióik azzal a világgal kapcsolatban, amelyben élnek, sőt, általában az emberrel kapcsolatban. A penzió lakói már a kezdet kezdetén megmondják Rastignacnak, aki még nem ismeri Párizst, hogy a fővárosban igazi „posvány”-t fog találni, és később is gyakran kerül említésre az élet küzdőtere úgy mint „pocsolya”, „sártenger”, „mocsár”.

Balzac társadalomkritikája rávilágít arra, hogy a problémák a társadalom ellentmondásaiban és működési zavaraiban gyökereznek: az egyenlőtlenségekben, a korlátokban, az egyének kényszerpályára kerülésében. Ezzel a társadalomkritikával Balzac a kritikai realizmus nagy úttörője lett, akárcsak kortársa, Stendhal, akiről ő írta az egyetlen méltató kritikát.

Bár az olvasók körében a Goriot apótól kezdve népszerű volt, Balzac igazán csak élete végére tudta elérni, hogy hivatalosan is elismerjék. Az irodalmi élet, a kritikusok sokáig nem méltányolták, tartózkodóak és elutasítóak voltak vele. Sokat támadták például dagályos, harsány stílusáért és részletező leírásaiért.

A kortárs írók véleménye is megoszlott róla. A korszak meghatározó írója és irodalmi tekintélye, Victor Hugo lángelmének tartotta, de mások idegenkedtek tőle, pl. az a Flaubert is, aki valójában a Stendhaltól és Balzactól induló kritikai realizmus legnagyobb folytatója volt.

Temetésekor azonban már a legnagyobbaknak kijáró gyászünnepséget tartottak. Victor Hugo mondott fölötte gyászbeszédet, aki Balzac méltatásával lényegében saját magát győzte le, hiszen Hugo a romantika egyik legnagyobb szerzője volt, Balzac viszont a realizmusé.

Balzac az utókor szempontjából nézve is nagyon fontos szerző, hatása a regényírás későbbi fejlődésére felmérhetetlen. A társadalmi regény, amely a modern irodalom uralkodó műfaja, az általa kijelölt úton fejlődött tovább.