Az arisztokrácia erkölcsei

A párizsi úri világban az arisztokraták sajátos szabályok szerint élik az életüket, és aki megsérti ezeket a szabályokat, azt kizárják maguk közül. A vidékről érkező Rastignac kezdetben még nem ismeri a párizsi társasági élet szabályait, és tapasztalatlansága miatt eleinte elkövet baklövéseket, nem a megfelelő módon viselkedik.

Nem tudja például, hogy Párizsban senkihez se szabad úgy beállítani, hogy nem mondattuk el magunknak az illető és családja történetét. Ezért Rastignac Restaud-néhoz és Beauséant-néhoz is rossz időpontban megy látogatóba, épp akkor, amikor a hölgyek a szeretőiket fogadják.

Az előkelők világában tehát mindenki számára természetes, hogy a házastársak szeretőket tartanak, a társaságban mindenki tud a másik viszonyairól és arról, hogy ki kinek udvarol, ki kit készül elhagyni stb.

Rastignacot Beauséant-né avatja be a felső társadalmi körök működésébe, írott és íratlan szabályaiba. A fiatalember jó néhány dolgon meglepődik.

Látja például, hogy unokanővére és annak barátnője, Langeais hercegné látszatra barátnők, de közben gyilkos megjegyzésekkel kínozzák egymást. Beauséant-né a barátnője kárörvendő célozgatásából értesül arról, hogy szeretője, Ajuda márki elhagyni készül őt és feleségül akarja venni Rochefide kisasszonyt, a gazdag örökösnőt.

A csalódott, nyugtalan, haragos asszony kitanítja Rastignacot, hogy mit kell tennie, ha az arisztokrácia világában érvényesülni akar: „Nos, Rastignac úr, bánjék úgy a világgal, ahogy megérdemli. Érvényesülni akar? Hozzásegítem. Fölmérheti majd a nők feneketlen romlottságát, a nyomorult, határtalan férfihiúságot. Sokat olvastam ennek a világnak a könyvéből, de voltak még számomra ismeretlen lapjai. Most már tudok mindent. Mennél hidegebben számít, annál előbbre jut. Vágjon oda kíméletlenül, akkor félni fognak öntől. Ne tekintse másnak a férfiakat és nőket közönséges postalovaknál, amelyeket otthagy az állomáson, hogy utolsót rúgjanak, s így majd eléri vágyai végcélját. Higgye el, semmire sem viszi, ha nem akad egy nőre, aki érdeklődik ön iránt. Egy nőre, aki fiatal, gazdag és elegáns. De ha igazi érzése támad, rejtse el, mint valami kincset, nehogy megsejtsék, mert akkor el van veszve. Akkor már nem hóhér lesz, hanem áldozat. Ha valakibe beleszeret, őrizze jól titkát!”

Vagyis aki érvényesülni akar, annak könyörtelenül, hidegvérűen ki kell használnia mindenkit. A gyors siker titka az ügyes képmutatás, az érzelmek leplezése és az erkölcsi értelemben vett gátlástalanság.

Ez bizony a pénz világa, és ha Rastignac a csúcsra akar jutni, akkor kíméletlen törtetésre lesz szükség, ami nem tűri meg az érzékenykedést és azokat az emberi értékeket és nemes eszméket (családi kötelék szentsége stb.), amelyeket a fiatalember otthonról hozott.

Aki fel akar törni, az nem adhatja át magát az érzelmeinek. Goriot apó bukását is az okozza, hogy élete utolsó szakaszában átadta magát egy nagy, nemes szenvedélynek: a korlátokat nem ismerő szeretet sebezhetővé tette. (Ráadásul a halálos ágyán rá kell döbbennie, hogy áldozata hiábavaló volt, lányai nem szeretik, mohók, hálátlanok, szívtelenek, önzők stb.)

Balzacnál a tiszta lelkű, becsületes szereplők többsége gyenge és kiszolgáltatott (Victorine és nagynénje például képtelenek a sorsukat irányítani, tipikus áldozatok), az önérvényesítő szereplők viszont gyakorlatilag kivétel nélkül becstelenek.

Nem véletlen, hogy Beauséant-né, aki a regény arisztokrata szereplői közül az egyetlen igazán pozitív jellem (nemcsak származása, hanem lelki nemessége folytán is előkelő), a regény végén a visszavonult életet választja. Balzacnál a tiszta lelkek, akik nem tudják elviselni a társadalom mocskát, többnyire szerényen és visszavonultan élnek vidéken. És gyakran szűkölködnek is, mint pl. Rastignac húgai (Laure és Agathe).

Rastignac átlátja mindezt, és látja a penzió többi lakóját, és látja Goriot apó sorsát, ami elrettentő példa a számára. És mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a becsületes élet nem kifizetődő. Hiszen az ember annyit ér, amennyije van, ezért csak a vagyon tehet boldoggá valakit, ám vagyont becsületes úton nem lehet szerezni.

Így jut el odáig, hogy legyűri kételyeit, elhallgattatja lelkiismeretét, megkeményíti a szívét és erkölcsi elveit feladva alkalmazkodik a világ „játékszabályaihoz”, hogy érvényesülni tudjon.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 13. oldalra!