Nóra

Bonyolult személyiség. Eleinte szívesen játssza a férje által rá osztott szerepet (a naiv, butácska, önállótlan, gyámolításra és irányításra szoruló, engedelmes, bájos, csacska feleség szerepét). Elfogadja a Torvald által hozott szabályokat, bár néha megszegi azokat (pl. dugdossa a mandulás puszedlit a férje elől, mert Torvald megtiltotta neki, hogy édességet egyen).

Évek óta rejteget egy titkot. Senki sem tudja, Nóra mit tett férje betegsége idején, hogy megmentse Torvald életét, és azt sem, hogy a következményeket a mai napig is elszenvedi. Nóra tehát egyfelől gyerekes személyiség, másfelől viszont meg tud hozni érett döntéseket.

Több szereplő is gyereknek vagy gyerekesnek tartja. Lindéné szerint még mindig nem komolyodott meg, több szempontból még ma is gyerek, nem ismeri az élet nehézségeit, megpróbáltatásait („Gyerek vagy te, Nóra.”). Krogstad szerint elkényeztetett fiatalasszony, Helmer szerint nem képes önállóan cselekedni, irányításra szorul.

Nórát már a darab elején is zavarja, hogy mindenki azt hiszi róla, hogy ő alkalmatlan a komoly dolgokra, mert még sohasem volt kitéve komolyabb erőpróbának. A darab végén pedig pont azért költözik el a férjétől, hogy tapasztalatokat szerezzen és kihívásoknak, erőpróbáknak tegye ki magát (ezért még anyagi támogatást se fogad el Helmertől).

Nórát apja és férje nem engedték felnőni, önállóan dönteni, cselekedni. Ezért jut el odáig a darab végére, hogy önálló akar lenni, saját véleményt akar formálni a dolgokról, meg akarja találni önmagát, ki akarja alakítani a saját ízlését stb. Minderre azért van szükség, hogy felnőhessen.

Sokatmondó, hogy amikor férjhez ment, Torvald ugyanazt a szerepet töltötte be az életében, mint előtte az apja. Ranknak mondja magyarázatképp: „bizonyára érti, hogy Torvalddal úgy vagyok valahogy, mint a papával…” Ezzel persze csak azt akarja elmondani, hogy Torvaldot szereti legjobban a világon, ahogy előtte az apját szerette legjobban, de a mondat többértelmű.

Nóra a szerepeit tekintve is úgy van a férjével, ahogy korábban az apjával volt. Hiszen ugyanazt a gyerekszerepet, babaszerepet játssza tovább, amikor férjhez megy, mint amit előtte az apja mellett játszott, és a férje ugyanúgy bánik vele, ahogy korábban az apja bánt. Csak a személyek cserélődtek az életében, a szerep változatlan maradt.

Ezért babaház az otthona, és ezért baba ő maga, akivel előbb az apja babázott, most pedig a férje babázik. Ez a két férfi soha nem tekintette őt önálló, felnőtt, szuverén egyéniségnek. Ezért érzi Nóra úgy, hogy Torvald nem szereti igazán, vagy hogy nem őt szereti, hanem rajta keresztül is önmagát (hiszen azt élvezi, hogy ő mozgatja, irányítja és birtokolja Nórát, ahogy a gyerek a babáját).

Nóra áldozatkész feleség, erről többször is tanúbizonyságot tesz. A váltóhamisítási ügybe is azért keveredett, hogy férje életét megmentse, és amikor azt hiszi, Helmer magára akarja majd vállalni ezt a bűnt, újra meg akarja menteni. Torvaldért akár arra is képes lenne, hogy megölje magát.

Az öngyilkosságot nemcsak reális lehetőségnek tartja, hanem az egyetlen olyan megoldásnak, amivel férjét megmentheti. Őszintén úgy hiszi, hogy ha ő eltűnik, meghal, akkor elhárul minden veszély Helmer feje fölül.

Ez az oka annak, hogy akárcsak Rank, titkon Nóra is a halálba készül. Sejtelmesen búcsúzik a doktortól: „Aludjon jól, doktor úr.” Rank megköszöni, mire Nóra arra kéri: „Kívánja nekem maga is ugyanazt.” Rank nem érti meg a célzást, de Nóra ezzel azt sugallja, hogy ő is halálba készül. Az „aludjon jól” számára itt most azt jelenti, hogy nyugodjon békében. Azaz mindketten a sírban fognak jól aludni.

Azonban Helmer reakciója a váltóhamisítási ügyre mindent megváltoztat. Nóra rájön, hogy a férje nem az az ember, akinek hitte („Nem értesz. És én sem értettelek téged soha – ma estig.”) Számvetést készít és rádöbben, hogy se az apja, se a férje nem engedte kibontakozni („Sok igazságtalanságot követtetek el velem szemben. Előbb a papa, aztán te.”).

Felfedezi saját személyiségtorzulását, ami apja és férje bánásmódjának következménye. Nórának nem alakult ki a felnőtt személyisége, nincs önálló véleménye, saját ízlése. „Odahaza a papa mindenről megmondta nekem, mit gondol, és nekem ugyanaz volt a véleményem. Ha más volt, eltitkoltam, mert az a papának nem tetszett volna. Babának hívott, és úgy játszott velem, ahogy én játszottam a babáimmal. Aztán ide kerültem a te házadba… (…) a papa kezéből a te kezedbe kerültem. Mindent elrendeztél a magad ízlése szerint, így aztán az én ízlésem is olyan lett, mint a tied. (…) Most úgy látom, hogy úgy éltem itt, mint egy szegényember, egyik napról a másikra. Abból éltem, hogy játszottam neked, Torvald. De hát te ezt akartad. Te meg a papa nagy bűnt követtetek el velem szemben. A ti bűnötök, hogy nem lett belőlem semmi.”

Nóra a baba-hasonlattal fogalmazza meg a lényeget: „az otthonunk lényegében nem más, mint egy gyerekszoba. Én itt a te babafeleséged vagyok, mint ahogy odahaza a papa babagyereke voltam. A gyerekeink pedig az én babáim. Örültem, ha felvettél, és játszottál velem, mint ahogy a gyerekek is örülnek, ha játszom velük. Ilyen a mi házasságunk, Torvald…”

Amikor megérti férje jellemét, Nóra egy pillanat alatt kiszeret belőle, és már nem akar tovább vele élni. „Te nem attól a veszélytől rémültél meg, ami engem fenyegetett, hanem attól, ami téged – és amikor a veszély elmúlt, úgy tettél, mintha semmi sem történt volna. Újra ugyanaz voltam, mint azelőtt, a te kis énekes madarad, a babád, akit ezentúl sokkal óvatosabban fogsz a kezedbe venni, hiszen olyan kényes és törékeny szegényke. (…) Ez volt az a pillanat, amikor rádöbbentem, hogy nyolc éve egy idegen férfival élek együtt.”

Nóra nemcsak a férjét, hanem a gyerekeit is elhagyja (a férjénél hagyja őket). Úgy érzi, nem alkalmas a gyereknevelésre: „Amilyen most vagyok, nem volnék számukra semmi.” Azaz nem tud anyja lenni a gyerekeinek, hiszen eddig is inkább a játszótársuk volt, mint az anyjuk. Előbb ahhoz fel kell nőnie, hogy bárkinek is anyja lehessen, és ahhoz is, hogy egy férfinak igazi társa lehessen.

Egy reménysugarat azért hagy Helmernek, amibe kapaszkodhat. Ha megtörténne az igazi csoda, és mindketten annyira meg tudnának változni, hogy egyenrangú házasságban élhessenek, akkor talán lenne esély az újrakezdésre. De Nóra azt is hozzáteszi, hogy nem hisz már a csodákban.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!