III. felvonás

Időpont: december 26-a (karácsony második napja)

A helyszín ugyanaz a szoba. Az emeletről tánczene hallatszik le. Lindéné az asztalnál ül, egy könyvet lapozgat és Krogstadot várja.

Krogstad megjön, megkapta az asszony üzenetét, de nem érti, miért kell vele beszélnie és miért itt. Lindéné elmondja, hogy a szállására nem hívhatta, mert a szobájának nincs külön bejárata. Itt kettesben tudnak beszélni, mert Helmerék az estélyen vannak az emeleten.

Krogstad továbbra sem érti, mi megbeszélnivalójuk van kettejüknek. Lindéné szerint sok mindent kell megbeszélniük. Krogstad nem értette meg őt annak idején. Krogstad rávágja, hogy nem volt nehéz értelmezni a helyzetet: „Egy szívtelen nő kiadta egy férfi útját, amikor neki éppen úgy volt előnyösebb.”

Lindéné céloz rá, hogy nem volt könnyű számára a szakítás, de Krogstad nem hisz neki. Egy levélre hivatkozik, amit Lindéné a szakításkor írt neki. Az asszony elmondja, hogy szándékosan írt úgy, ahogy írt. Ha már egyszer eldöntötte, hogy szakít, akkor úgy akarta csinálni, hogy minden érzést kiöljön Krogstadból.

Krogstadnak akkor is rosszul esik, hogy Lindéné a pénz miatt eltaszította őt magától. Lindéné emlékezteti, hogy magatehetetlen édesanyja és két kiskorú fivére miatt nem tudott várni Krogstadra, akinek akkor még csak nagyon távoli kilátásai voltak.

Krogstad bevallja, hogy amikor az asszony szakított vele, kicsúszott a lába alól a talaj. „Nézzen rám: hajótörött vagyok, roncs vagyok.” És amikor végre lett volna esélye, hogy megvesse a lábát, akkor Lindéné ismét felbukkant és elállta az útját. Hiszen ő kapta meg a helyét a bankban.

Az asszony azzal mentegeti magát, hogy nem tudta, hogy Helmer Krogstad helyére vette fel. Krogstad azt akarja, hogy Lindéné lépjen vissza most, hogy már tudja. Lindéné szívesen megtenné ezt, de semmi értelme, mert Krogstad semmit nem nyerne vele, Helmer úgysem fogja alkalmazni.

Lindéné elmondja, hogy ő ugyanúgy hajótörött, mint Krogstad, egyedül van, nincs kiről gondoskodnia. Krogstad szerint ez Lindéné múltbeli döntésének a következménye. Lindéné újra elismétli, hogy azért döntött így, mert nem volt más választása. De most ők, a két hajótörött újra egymásra találhatnának. „Két hajótörött együtt többre viszi, mint külön-külön.”

Lindéné meg is indokolja a javaslatát. „Nekem dolgoznom kell, ha el akarom viselni valahogy az életet. Egész életemben dolgoztam, amióta csak az eszemet tudom. Ez az egyetlen örömem. De most teljesen egyedül maradtam. Rémisztően üres lett az életem. Magamért dolgozni nem öröm.”

Krogstad nem hisz neki. „Csak a túlcsorduló női áldozatkészség beszél magából… Maga csak újabb alkalmat keres, hogy áldozatot hozzon.”

Ezután megkérdezi, mennyire ismeri Lindéné a múltját. Tudja-e, hogy minek tartják őt az emberek? Uzsorásnak, zugfirkásznak… stb. Lindéné azt feleli, jól ismeri Krogstad múltját, de a múltja nem számít, hiszen az előbb azt mondta, hogy azért jutott ide, mert ő, Lindéné nem volt mellette. „Az előbb mintha azt mondta volna, hogy ha maga mellett vagyok, más ember lett volna magából.”

Krogstad helyesel, Lindéné erre felveti, hogy akár még most is lehetne Krogstadból más ember, ha ő mellette lesz. Látva, hogy milyen meggyőződéssel beszél, Krogstad már elhiszi, hogy komolyan gondolja.

Lindéné elmondja, hogy nincs gyereke, pedig anya szeretne lenni, Krogstad gyerekeinek pedig nincsen anyjuk. „Nekünk kettőnknek szükségünk van egymásra, Krogstad.” Azt is hozzáteszi, hogy megbízik a férfiban, és hogy vele együtt mindent mer vállalni.

Krogstad nagyon boldog. Biztos benne, hogy Kristinével az oldalán fel tud emelkedni. Így már nincs szükség arra, hogy megzsarolja Helmert. Krogstad először azt hiszi, hogy Lindéné nem tudja, mire szánta el magát Helmerékkel szemben, de az asszony mindent tud, és megérti. „Nagyon is megértem, hogy a kétségbeesés mibe tud belehajszolni egy olyan embert, mint maga.”

Krogstad ezután már szeretné visszacsinálni a dolgot, visszaszerezni a levelét. Lindéné szerint megtehetné, hiszen a levele ott van a levélszekrényben. Krogstad erre gyanút fog, hogy Lindéné csak Nórát akarja mindenáron megmenteni, de kiderül, hogy nem erről van szó. Az asszony kijelenti: „aki egyszer már eladta magát mások miatt, nem teszi meg még egyszer.”

Krogstad ekkor elhatározza, hogy visszakéri Helmertől a levelét. Megvárja, míg lejön, és azt fogja mondani, hogy csak a felmondásáról van benne szó.

Lindéné véleménye azonban az, hogy Krogstadnak nem szabad visszakérnie a levelet, mert jobb, ha Helmer mindent megtud és minden titok kiderül. Először valóban azt akarta, hogy szerezzék vissza a levelet, de aztán meggondolta magát: „azóta eltelt egy nap, és közben hihetetlen dolgoknak voltam tanúja ebben a házban.”

Lindéné szerint Nórának és a férjének végre mindent tisztázniuk kell egymással. „Nem élhetnek tovább így titkolózva, alakoskodva.”

Közben odafent véget ér a tarantella, Lindéné szerint Krogstadnak ideje mennie, mert Helmerék bármikor lejöhetnek. Krogstad kimegy azzal, hogy lent megvárja Lindénét és majd hazakíséri. Kijelenti, hogy még soha nem volt ennyire boldog.

Lindéné arra gondol, milyen jó, hogy ismét lesznek olyan emberek, akikért dolgozhat, akikért élhet. És lesz egy otthona, ahol mindent otthonossá tehet.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!