Torvald és Rank bejönnek, és csodálkozva látják, hogy Nóra nincs jelmezben. Nóra közli, hogy csak holnap csodálhatják meg a ruháját. Ezután megkéri a férjét, hogy segítsen neki a gyakorlásban, mert nélküle semmire sem megy. Már mindent elfelejtett.

Megígérteti Helmerrel, hogy ma este csak ővele fog foglalkozni, még a tollát se veszi a kezébe. Helmer megígéri („Ma este mindenben a rendelkezésére állok az én kis… kis gyámoltalan madárkámnak.”). Előbb azonban be akarja hozni a leveleit. Hogy ezt megakadályozza, Nóra gyorsan a zongorához megy és leüti a tarantella első akkordját.

Helmer odamegy Nórához, aki úgy tesz, mintha rettenetesen félne attól, hogy nagy társaság előtt kell eltáncolnia azt a táncot, amit már elfelejtett. Kijelenti, hogy most rögtön próbálni szeretne Torvalddal. „Ülj le, kérlek, és játssz nekem, drágám. És irányíts, és javíts ki, ahogy szoktál.”

Helmer leül a zongorához, Nóra előveszi a tamburint és egy hosszú, tarka kendőt, amit a vállára terít, aztán a szoba közepére áll.

Nóra túl gyorsan, vadul táncol, nem a zene ütemére. Ezért Helmer úgy látja, valóban irányításra van szüksége. Rank ül a zongorához, mert így Torvald jobban tudja irányítani Nórát, aki egyre vadabbul táncol.

Lindéné visszajön és döbbenten megáll az ajtóban.

Helmer megjegyzi: „Drága, egyetlen Nórám, te úgy táncolsz, mintha az életed múlna rajta.” Nóra azt feleli: „Mert úgy is van.”

Helmer leállítja az egész próbálást és odamegy Nórához. „Hát ezt soha nem hittem volna. Mindent elfelejtettél, amire tanítottalak. (…). Itt valóban szükség van irányításra.”

Nóra szerint Torvaldnak végig mellette kell maradnia. Ma és holnap csak vele szabad foglalkoznia. Még a levélszekrényt sem szabad kinyitnia. Torvald megígéri, de szöget üt a fejébe, hogy Nóra még mindig Krogstadtól fél, és kitalálja, hogy Krogstad levelet írt neki. Nóra azt állítja, nem tud levélről, de ha van levél, akkor se szabad Torvaldnak elolvasnia, amíg túl nem lesznek a tánc előadásán.

Rank azt javasolja Helmernek, egyezzen bele. Helmer beleegyezik: „Legyen úgy, ahogy a gyermek akarja.”

Nóra ezután kiküldi a férjét és Rankot azzal az ürüggyel, hogy Lindéné segít neki feltűzni a haját, amely a tánc közben kibomlott.

Viselkedése annyira furcsa, hogy Rank arra gyanakszik, esetleg gyermeket vár, és kifelé menet megemlíti Helmernek. Helmer szerint szó sincs ilyesmiről, csak az a gyerekes félelem van a dolog mögött, amit már elmondott Ranknak.

Közben Nóra megkérdezi Lindénét, mit intézett. Lindéné azt feleli, Krogstad elutazott, de ő hagyott neki üzenetet. Holnap este jön haza, akkor majd beszél vele.

Nóra szerint talán mégsem kéne megakadályozni, hogy Torvald elolvassa Krogstad levelét. Nórát ugyanis boldoggá teszi, hogy várja a csodát. Lindéné nem érti, miféle csodára vár Nóra, de Nóra nem magyarázza meg. A többiek után küldi Lindénét, aztán az órájára néz. „Még hét óra van éjfélig. Aztán huszonnégy óra másnap éjfélig. Akkor a tarantella véget ér. Huszonnégy meg hét? Még harmincegy óra az élet.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!