Ám a történetnek még nincs vége. Akakij Akakijevics, akit életében soha senki nem méltatott figyelemre, halála után nagy botrányok főszereplője lesz.

Pétervárott városszerte az a hír röppen fel, hogy a Kalinka-hídnál mostanában éjjelenként megjelenik egy kísértet egy elrabolt köpönyegét kereső halott hivatalnok képében. Ez a kísértet rangra és címre való tekintet nélkül mindenkiről leráncigálja a köpönyegét és elviszi. Az ügyosztály egyik hivatalnoka felismerte a kísértetben Akakij Akakijevicset.

Annyira ömlik a panasz a köpönyeglehúzások miatt, hogy a rendőrség parancsba kapja, hogy a kísértetet el kell fogni. Egyszer majdnem el is fognak valakit, akit az éjjeliőr rajtakap egy köpönyegrabláson, de az illető megszökik.

Gogol a novella végén még néhány szó erejéig visszatér a tekintélyes személyre. A tekintélyes személy Akakij Akakijevics távozása után nem sokkal megszánta a szegény kishivatalnokot. Kiderül, hogy igazából vannak neki nemes érzései is, csak a rangja nem engedi megnyilvánulni őket.

A tekintélyes személyt gyötri a lelkiismeret, egy hétig minden nap eszébe jut Akakij Akakijevics halálsápadt képe. Végül elküld hozzá egy hivatalnokot, hogy tudakolja meg, hogyan lehetne segíteni rajta.

Mikor megtudja, hogy Akakij Akakijevicset sírba vitte a láz, egész nap bűntudata van és rosszkedvű.

El akarja felejteni a kellemetlen ügyet, ezért elmegy egy estélyre, ahol pezsgőzik és mulatozik. Utána elhatározza, hogy elmegy egy bizonyos Karolina Ivanovnához, aki a város másik végén lakik. Kiderül, hogy a tekintélyes személy meglett korú ember, boldog házaséletet élő férj és családapa létére szeretőt tart, aki se nem fiatalabb, se nem csinosabb a feleségénél.

Tehát a szeretőjéhez akar hajtatni, de valaki galléron ragadja, és mikor megfordul, rémülten ismeri fel Akakij Akakijevicset elnyűtt, ócska egyenruhájában, halottfehér arcával.

A hulla szája kinyílik, síri bűzt lehel a tekintélyes személyre, és a bundáját követeli tőle, amiért nem járt el az ügyében, sőt össze is szidta. A tekintélyes személy majd szörnyethal félelmében, s önként leveti a bundáját. Ezután rákiált a kocsisára, hogy hajtson haza. Éjjel rosszul alszik, másnap is sápadt, és nem beszél a természetfeletti élményéről senkinek.

Az eset nagy hatást tesz a tekintélyes személyre, aki attól kezdve nem bánik olyan szigorúan az alárendeltjeivel.

Az eset után a kísértetjárás is megszűnik: úgy látszik, Akakij Akakijevics pont jónak találta a tábornok bundáját, mert többé senkiről nem húzza le a köpönyegét.

Igaz, az emberek egy darabig még beszélnek a kísértetről, de azokban az esetekben már nem Akakij Akakijevicsről van szó. Pl. egy éjjeliőr egy hús-vér embert néz kísértetnek, aki pedig sokkal magasabb Akakij Akakijevicsnél és bajszos is. Hogy ki az illető, azt nem tudjuk meg.