Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg (olvasónapló)
Nem tudjuk meg, hogy a tekintélyes személy pontosan mivel foglalkozik. Megtudjuk viszont, hogy csak nemrég lett jelentős személy, és annyira azért még most sem fontos ember. Épp ezért igyekszik minél tekintélyesebbnek látszani.
Ennek érdekében nagyon szigorú rendet tart, alárendeltjei rettegnek tőle. A tekintélyes személy tábornoki rangban van, és a vele egyenrangúakkal kedves, előzékeny, de alacsonyabb rangú emberekkel keményen és szigorúan bánik, mert fél, hogy a kedvesség csorbítaná a tekintélyét.
Akakij Akakijevics pont olyankor állít be a tekintélyes személyhez, amikor az egy rég nem látott gyerekkori pajtásával beszélget. Ez jó alkalom a tekintélyes személynek tekintélye fitogtatására.
A barátjával addigra már kibeszélgették magukat, a tekintélyes személynek volna ráérő ideje, mégis megvárakoztatja Akakij Akakijevicset, mert barátja előtt így akar felvágni: megmutatni, hogy lám, mennyit várakoznak az ő előszobájában a kishivatalnokok.
Amikor végre fogadja, a tekintélyes személy érdes, kemény hangon beszél Akakij Akakijeviccsel, mert Akakij Akakijevics csak egy alázatos és ócska ruhájú kishivatalnok.
Akakij Akakijevics megszeppen, de azért elmondja a köpönyeg-ügyet. A tekintélyes személy azonban nem segít neki, sőt, dühös rá, amiért nem tartotta be az ügymenetet:
1. kérvényt kellett volna beadni az iktatóba
2. a kérvény az irodafőnökhöz kerül
3. a kérvény az osztályfőnökhöz kerül
4. a kérvény a tekintélyes személy titkárához kerül
5. a kérvény a tekintélyes személy elé kerül
A tekintélyes személy tekintélye óvására azt a szabályt vezette be, hogy bármilyen ügyről van szó, tilos közvetlenül őhozzá fordulni. Persze Akakij Akakijevics ezt nem tudta.
Akakij Akakijevics próbál mentegetőzni, hogy ő azért fordult közvetlenül a tekintélyes személyhez, mert a titkárok megbízhatatlan népség. Erre a tekintélyes személy alaposan lehordja a „lázadó szellem” miatt, amit tanúsít. Még ordítozik is vele.
Akakij Akakijevics félelmében elájul, mire két altiszt gyorsan elkapja és kiviszi. A tekintélyes személy roppantul büszke magára, hogy az ő szavától még el is ájulnak az emberek. Barátjára sandít, és megelégedve látja, hogy még az is fél tőle.
Akakij Akakijevics süvöltő hóviharban megy haza, és annyira megfázik, hogy mire hazaér, egész teste megdagad és belázasodik.
A hideg miatt a betegség gyors lefolyású, az orvos nem tud segíteni. Meleg borogatást rendel, de kereken megmondja, hogy Akakij Akakijevics két napon belül meghal. Még koporsót is rendeltet Akakij Akakijevics gazdasszonyával.
Akakij Akakijevics egész idő alatt lázas és félrebeszél. Folyton a köpönyegről és a rablókról álmodik, máskor a tábornokról, aztán trágár szavakat kiabál, amit soha életében nem tett azelőtt. Végül kileheli a lelkét.
Hagyatéka nagyon kevés (csak papír, lúdtoll, gomb, zokni és persze a hacuka). Örökösei nincsenek. Gogol közli, hogy nem tudja, kié lett a hagyaték, mert meg se kérdezte attól, akitől hallotta ezt az esetet.
Akakij Akakijevics halála után úgy megy tovább az élet, mintha Akakij Akakijevics soha nem létezett volna. Senkinek se volt se kedves, se érdekes.
A munkahelyén úgy szereznek tudomást a haláláról, hogy a főnöke egy altisztet küld a lakására, mivel Akakij Akakijevics napokig nem jelent meg a hivatalban. Mikor megtudják, hogy meghalt, már másnap új embert ültetnek a helyére, s részükről ennyi.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
Hozzászólások
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg (olvasónapló) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>