Az estélyt adó hivatalnok Szentpétervár legszebb részében lakik, vagyis elég messze Akakij Akakijevics lakásától. Sok néptelen, homályos utcán kell áthaladni a város gazdag része felé menet. Akakij Akakijevics számára újdonság a sok kirakat és jól öltözött járókelő, mert már több éve nem járt ki esténként az utcára.

Mire Akakij Akakijevics megérkezik, az estély már javában tart. Pipák, kártyaasztalok, csevegés mindenfelé. A helyettes irodafőnök gazdag ember, aki nagylábon él, vendégei közt is vannak előkelők.

Akakij Akakijevics ügyetlenül és tétován viselkedik. Furcsa neki a lárma, a csevegés, a sok ember, és fogalma sincs, mit kell most csinálnia. Mikor a hivatalnokok észreveszik, odatódulnak hozzá, aztán az előszobába mennek megnézni az új köpönyeget.

Akakij Akakijevics nyíltszívű ember: zavarba jön, és nem tudja leplezni, mennyire jól esik neki, ahogy dicsérik a köpönyegét.

Aztán hirtelen mindenki faképnél hagyja. Akakij Akakijevics nem tudja, mit kezdjen magával és hogyan viselkedjen. Végül a kártyajátékosoknak kibicel. Aztán unatkozni kezd, és ásítozni, mert ő ilyenkor már rég ágyban szokott lenni. El akar búcsúzni a házigazdától, de nem engedik elmenni.

Éjfélkor, a vacsora és a pezsgő után Akakij Akakijevicsnek már nagyon mehetnékje van. Most már nem szól a házigazdának, nehogy megint maradásra bírja.

A néptelen, hosszú, sötét utcát, amelyen Akakij Akakijevics hazafelé megy, egy hatalmas tér szakítja ketté. Itt Akakij Akakijevics félni kezd, ezért behunyja a szemét. Amikor kinyitja, látja, hogy két ember elállta az útját. Az egyik befogja a száját, a másik lehúzza róla a köpönyegét. Belé is rúgnak, amitől elájul.

Mikor magához tér, kétségbeesetten kiabálni kezd, de akkor a rablók már nincsenek sehol.

A tér túloldalán egy éjjeliőr bódéja van. Akakij Akakijevics megpirongatja az őrt, amiért itt az orra előtt rabolták ki, és nem tett semmit. Az őr azt feleli, semmit se látott, csak két embert, de azt hitte, azok Akakij Akakijevics barátai. Azt javasolja neki, a rendőrfelügyelőhöz menjen el reggel.

Akakij Akakijevics ziláltan, feldúltan ér haza. Vén háziasszonya is ledöbben a látványától. Azt tanácsolja neki, egyenesen a kerületi rendőrkapitányhoz menjen, mert az őrsparancsnok csak ígérgetni fog, és halogatni fogja az ügyét. A kapitány viszont szerinte jó embernek látszik, és az ő volt szakácsnője, Anna is nála szolgál dajkaként.

Akakij Akakijevics megfogadja a tanácsot. Másnap korán reggel elmegy a rendőrkapitányhoz, de nem sikerül hozzá rögtön bejutnia (10-kor még alszik, 11-kor már nincs otthon, ebédidőben az írnokok nem akarják beengedni Akakij Akakijevicset).

Akakij Akakijevics életében először a sarkára áll, és megfenyegeti az írnokokat, hogy panaszt tesz ellenük, ha nem engedik be.

A kapitány furcsán fogadja a köpönyegrablás történetét. Úgy vallatja Akakij Akakijevicset, mintha ő volna a vádlott: arról kérdezgeti, miért olyan későn ment haza, nem tért-e be egy bordélyházba, stb.

Akakij Akakijevics tehát semmi érdemleges segítséget nem kap.

Életében először fordul elő vele az is, hogy egész nap nem ment be a hivatalba. Másnap a régi hacukában állít be. Vannak, akik újra gúnyolni kezdik, másokat megrendít a köpönyegrablás története, és gyűjtést rendeznek a javára, de nevetségesen kis összeg gyűlik össze.

Egyik kollégája legalább jó tanáccsal segíteni akar. Ő is azt tanácsolja, hogy ne menjen az őrsparancsnokhoz, mert az akkor se adná vissza a köpönyegét, ha megtalálnák. Bizonyítania kéne előbb, hogy az övé. Legjobb lesz, ha egy tekintélyes személyhez fordul, aki ki tudja kényszeríteni az ügy folytatását. Akakij Akakijevics megfogadja ezt a tanácsot is.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!