Helyszín: Szentpétervár, Oroszország

Idő: 19. század (Gogol jelene)

Elbeszélői nézőpont: E/3. személyű mindentudó elbeszélő van, aki néha bizonytalan (nem mindenre emlékszik pontosan)

Főszereplő: Akakij Akakijevics Basmacskin, egy orosz kishivatalnok (csinovnyik)

A mű elején az író bemutatja kicsit a főszereplőt. Megtudjuk, hogy Akakij Akakijevics egy ügyosztályon dolgozik (hogy konkrétan milyen ügyosztályon, azt Gogol nem közli velünk). Kiderül az is, hogy hősünk éppenséggel nem egy kiváló hivatalnok, ráadásul előnytelen megjelenésű ember: alacsony, kissé ragyás, kissé rőt, kissé vaksi, feje kopasz, arca barázdás.

Teljes neve Akakij Akakijevics Basmacskin. A történet elején Gogol kicsit magyarázkodik, hogy miért van a főszereplőnek ilyen furcsa neve (Basmacskin a családnév, Akakijevics az apai név, jelentése: „Akakij fia”, Akakij a keresztnév, ami jelen esetben ugyanaz, mint az apai név).

Megtudjuk, miért kapta a fiú ugyanazt a nevet, amit az apja, az Akakijt. Anyja azért döntött így, mert a koma és a komaasszony mindenféle lehetetlenül hangzó, fura neveket javasoltak (Mokkij, Szosszij, Hozdazat, Trifilij, Dula, Varahaszij, Pavszikahij, Vahtyiszij).

Akakij Akakijevics túl jár az ötvenedik évén, s életében legfontosabb dolog a munkája. Emberemlékezet óta dolgozik ugyanazon az ügyosztályon, ugyanabban a tisztségben: másolóként.

A munkahelyén semmi tiszteletet nem kap. Az altisztek úgy tesznek, mintha ott sem lenne, főnökei zsarnokoskodnak vele, a fiatal hivatalnokok kigúnyolják, élcelődnek rajta.

Akakij Akakijevics mindezt szó nélkül tűri, csak akkor kéri meg őket, hogy hagyják békén, ha már a munkában is zavarják (lökdösik a karját, és nem tud másolni). Szívbe markoló hangja szánalmat kelt az egyik fiatal munkatársában, aki felhagy a csúfolásával.

Akakij Akakijevics imádja a munkáját, ami egyben a hobbija is. Szorgalmáért egyszer egy igazgató elő akarta léptetni, de akkor kiderült, hogy a másolásnál fontosabb munkára nem alkalmas. Végül meghagyták másolónak.

Ezt nem is bánja, mert nagyon szeret másolni. Beéri a nagyon alacsony, évi 400 rubeles fizetéssel is, csak másolhasson.

A másoláson kívül semmi nem érdekli. Nem fordít gondot az öltözködésére, lompos a külseje, a szabadidejében nem jár szórakozni, sose látni estélyeken, nincsenek barátai. A munkából hazaérve is az otthonról hazahozott iratokat másolja. Békésen éldegél, meg van elégedve a sorsával.

Igen ám, de Pétervárott nagyon hidegek a telek, ami nagy gondot jelent a kispénzű embereknek. Akakij Akakijevics észreveszi, hogy egy ideje különösen fázik a háta és a válla. Rájön, hogy azért, mert a köpönyege két-három helyen vékonyra kopott, és a bélés is szétfeslett.

A köpönyege miatt is sokat gúnyolták a hivatalban: kollégái hacukának nevezték a köpönyeget, mert sokszor meg lett foltozva és nagyon otrombán néz ki.

Akakij Akakijevics elviszi a köpönyeget Petrovicshoz, a kancsal és ragyás arcú szabóhoz.

Petrovics arról nevezetes, hogy folyton részeg, ami miatt a feleségével sokat veszekszenek. Józan állapotban is három percig tart neki, amíg befűzi a tűbe a cérnát… Most is ezzel küszködik, így éppen rossz kedvében van.

Akakij Akakijevics olyankor szeret rendelni Petrovicsnál, amikor a szabó épp részeg, mert olyankor szívesen enged az árból, józan állapotban viszont kemény és csökönyös.

Akakij Akakijevics azt reméli, Petrovics megfoltozza a köpönyeget, és két rubelből megússza a dolgot. Csakhogy a szabó szerint a gúnya már annyira öreg és rossz, hogy nem lehet kijavítani: szétmállana, amint hozzáér a tűvel. Újat kell csináltatni.

Igen ám, de Akakij Akakijevicsnek nincs pénze új köpönyegre. Petrovics 150 rubelért vállalná, hogy elkészíti, és az még a legolcsóbb fajtának az ára.

Akakij Akakijevics úgy beleszédül ebbe (ne feledjük, az éves fizetése 400 rubel!), hogy tántorogva távozik, és úgy megy haza, mint egy alvajáró. Még azt sem veszi észre, amikor egy épülő ház tetejéről mész hullik a fejére.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!